Kiállítás: Bádogdob és Kalasnyikov (Régi fémjátékok - Kiscelli Múzeum)

  • - legát -
  • 2000. április 27.

Tudomány

Talán még soha nem rendeztek ennyire körültekintő és átfogó kiállítást Magyarországon azzal a céllal, hogy bemutassák, milyenek voltak az egykori fémjátékok. Érdemes tehát az egész családnak ellátogatnia a Kiscelli Múzeumba. De ne lepődjünk meg azon, ha a gyerek sokkal inkább a játszóházra lesz beindulva, mint a kiállított tárgyakra.
Talán még soha nem rendeztek ennyire körültekintő és átfogó kiállítást Magyarországon azzal a céllal, hogy bemutassák, milyenek voltak az egykori fémjátékok. Érdemes tehát az egész családnak ellátogatnia a Kiscelli Múzeumba. De ne lepődjünk meg azon, ha a gyerek sokkal inkább a játszóházra lesz beindulva, mint a kiállított tárgyakra.

A fémjáték kifejezés egész egyszerűen anakronizmus. Ma már az ipar minden területén nyilvánvaló a műanyagok egyeduralma, így a játékgyártásban, vagyis Meseországban is. Huszon-harminc évekkel ezelőtt tehát nem hiába sürgölődött a különböző laboratóriumokban megannyi Plastic Bertrand, hogy még jobb és még keményebb mesterséges cuccokat hozzon létre lejegyezhetetlen fantázianevekkel. A műanyag persze nem azért jobb, "mert ez műanyag" (emlékszik még valaki erre a régi, hülye szlogenre?), hanem mert millióféle szilárdságban, formában és alakban lehet legyártani, arról nem is beszélve, hogy sokkal olcsóbb és "élethűbb" is. Ráadásul az alapanyagért sem kell lemenni a bányába.

A műanyagot persze utáljuk, gyanús szemétnek tartjuk, de a fenti érvekkel szemben tehetetlenek vagyunk. Az ártatlan gyermek pedig természetesen azt szeretné, ami a legújabb, a legdivatosabb, és ami a másiknak van. Amennyire megfigyeltem, egy régi játékot éppúgy figyelmen kívül hagy, mint édesanyja az ötven évvel ezelőtt divatos ruhát.

A Kiscelli Múzeumban rendezett kiállításon mindezt bárki megfigyelheti. A vitrinben csillogó tárgyak ugyanis egy játszóházat fognak körbe, ami a gyerekek számára sokkal nagyobb vonzerőt jelent, mint maga a bemutató. A szülők azonban beülhetnek az időgépbe, és - hasonlóan a tavalyi Giccs és kultusz bemutatóhoz - fel-felsikolthatnak: "Jaj, ilyen nekünk is volt!"

És valóban. A bemutató nagy részét azok a játékok teszik ki, amelyeket annak idején a

Lemezárugyár

készített, és szinte minden trafikban meg lehetett vásárolni. Kinek nem volt ebben az országban csipegető csibéje, KRESZ-játéka, lendkerekes Jaguárja? Igaziból sokaknak nem volt, de ma már azok is úgy gondolnak rá, mintha lett volna.

Ami itt és most azonban sokkal fontosabb: ezek a játékok így egyben láthatók, és ha túlzás is lenne azt állítani, hogy "megelevenednek a hatvanas évek magyar gyermekszobái", azért kétségtelen, hogy jó érzés megbámulni ismét ezeket a játékokat. De azért nem csak natúr nosztalgiáról van szó, a kiállítás szervezőinek sikerült beszerezniük egy-két igazi különlegességet is: egyrészt a II. világháború előtti magyar felhozatalból, másrészt pedig a 1950-es évek eleji játékokból. Az előbbiekre elsősorban a precíz kidolgozás és az egyszerűség jellemző - locsolókannák, kislábosok, fazekak és bádogdobok -, az utóbbiak viszont abból a szempontból érdekesek, hogy még ebben a műfajban is mennyire játszott a szovjet minta. A Lemezárugyár már 1950-ben fémkrokodilt dobott piacra, de természetesen készültek agitprop perselyek (például "gyűjtsd a vasat!" felirattal és hiperaktív úttörőkkel), valamint "csúnya fekete autók", igaz, függöny nélkül. Persze egy kis militáriáért a későbbiekben sem kellett a szomszédba menni, a hatvanas években olyan gyöngyszemek jelentek meg, mint a Kalasnyikov géppisztoly dobtáras és modern változata. Igaz, akkoriban már az űrkorszak is beköszöntött elsősorban különféle holdjárművek, rakéták, de azért "pisztoly" változatban is.

Noha a kiállítás java a Lemezárugyár termékeiből kerül ki, láthatunk más jellegű dolgokat is, például fémépítőket, matchboxokat, japán, német és cseh holmikat, sőt valamennyire a plasztikvonal is képviselteti magát, noha csak az elit bakelit formájában. Talán éppen ez a sokféleség az, ami már kissé zavaró, annak ellenére, hogy a jó szándék egyértelmű.

Ha ez volna a legnagyobb baj, szóba se hoznám, viszont van egy ennél sokkal rosszabb dolog is. Nevezetesen, hogy az apáink tárgyai szókapcsolatban mi vagyunk az "apáink".

- legát -

Figyelmébe ajánljuk

A saját határain túl

Justin Vernon egyszemélyes vállalkozásaként indult a Bon Iver, miután a zenész 2006-ban három hónapot töltött teljesen egyedül egy faházban, a világtól elzárva, egy nyugat-wisconsini faluban.

Az űr az úr

Az 1969-ben indult Hawkwind mindig a mainstream csatornák radarja alatt maradt, pedig hatása évtizedek óta megkérdőjelezhetetlen.

Pincebogarak lázadása

  • - turcsányi -

Jussi Adler-Olsen immár tíz kötetnél járó Q-ügyosztályi ciklusa a skandináv krimik népmesei vonulatába tartozik. Nem a skandináv krimik feltétlen sajátja az ilyesmi, minden szak­ágnak, műfajnak és alműfajnak van népmesei tagozata, amelyben az alsó kutyák egy csoportozata tengernyi szívás után a végére csak odasóz egy nagyot a hatalomnak, az efeletti boldogságtól remélvén boldogtalansága jobbra fordulását – hiába.

Luxusszivacsok

A Molnár Ani Galéria 2024-ben megnyitott új kiállítótere elsősorban hazai, fiatal, női alkotókra fókuszál, Benczúr viszont már a kilencvenes évek közepétől jelen van a művészeti szcénában, sőt már 1997-ben szerepelt a 2. Manifestán, illetve 1999-ben (más művészekkel) együtt a Velencei Biennálé magyar pavilonjában.

Égen, földön, vízen

Mesék a mesében: mitikus hősök, mágikus világ, megszemélyesített természet, a szó szoros értelmében varázslatos nyelv. A világ végén, tajtékos vizeken és ég alatt, regei időben mozognak a hősök, egy falu lakói.

Visszaszámlálás

A Ne csak nézd! című pályázatot a Free­szfe, az Örkény Színház, a Trafó és a Jurányi közösen hirdették meg abból a célból, hogy független alkotóknak adjanak lehetőséget új előadások létrehozására, a Freeszfére járó hallgatóknak pedig a megmutatkozásra. Tematikus megkötés nem volt, csak annyiban, hogy a társulatoknak társadalmilag fontos témákat kellett feldolgozniuk. A nyertesek közül a KV Társulat pályamunkáját az Örkény Színház fogadta be.

Mészáros Lőrinc egy történet

A Mészáros Lőrinc című történetnek az lenne a funkciója, hogy bizonyítsa, létezik frissen, ön­erejéből felemelkedett nemzeti tőkésosztály vagy legalább réteg, de ha még az sem, pár markáns nemzeti nagytőkés. Valamint bizonyítani, hogy Orbán Viktor nem foglalkozik pénzügyekkel.

„Mint a pókháló”

Diplomáját – az SZFE szétverése miatt – az Emergency Exit program keretein belül Ludwigsburgban kapta meg. Legutóbbi rendezése, a Katona József Színházban nemrég bemutatott 2031 a kultúra helyzetével és a hatalmi visszaélések természetével foglalkozik. Ehhez kapcsolódva toxikus maszkulinitásról, a #metoo hatásairól és az empátiadeficites helyzetekről beszélgettünk vele.

Nem a pénz számít

Mérföldkőhöz érkezett az Európai Unió az orosz energiahordozókhoz fűződő viszonya tekintetében: május elején az Európai Bizottság bejelentette, hogy legkésőbb 2027 végéig minden uniós tagállamnak le kell válnia az orosz olajról, földgázról és nukleáris fűtőanyagról. Ha ez megvalósul, az energiaellátás megszűnik politikai fegyverként működni az oroszok kezében. A kérdés az, hogy Magyar­ország és Szlovákia hajlandó lesz-e ebben együttműködni – az elmúlt években tanúsított magatartásuk ugyanis ennek éppen az ellenkezőjét sugallja.