Veteránbörze Pilisvörösváron: Elfújta a klarinét

szerző
- legát -
publikálva
2000/16. (04. 20.)
Twitter megosztások száma
Google +1
Egyéb megosztás

Tökéletes áprilisi vasárnap: azúrkék égbolt feszül a Bécsi út felett, szikrázik a napfény az óbudai temető sírkövein, és jönnek az autós, motoros galerik. Nyitott Csajkák, lefüggönyzött Pobedák, fecskefarkú Mercedesek, Moszkvicsok, Skodák, Trabantok, Aston Martinok. Pilisvörösvár hív: vasárnap délelőtt veteránautós-találkozó és börze, piac és tavasz. Kell ennél több?

Tökéletes áprilisi vasárnap: azúrkék égbolt feszül a Bécsi út felett, szikrázik a napfény az óbudai temető sírkövein, és jönnek az autós, motoros galerik. Nyitott Csajkák, lefüggönyzött Pobedák, fecskefarkú Mercedesek, Moszkvicsok, Skodák, Trabantok, Aston Martinok. Pilisvörösvár hív: vasárnap délelőtt veteránautós-találkozó és börze, piac és tavasz. Kell ennél több?

Valójában kevesebbel is beérnénk, de reggel hétkor még zuhog az eső, és csupán a szomszéd próbálja beindítani korallpiros Wartburg kombiját elég közhelyes káromkodások közepette. Mielőtt azonban kimondanánk a végsőt, "hagyjuk a fenébe az egészet", felragyog a nap. Elindulunk - mint a dalban - a fények útján. Tökéletes nyugalom, a Pilis néhány magasabb csúcsa belefúrja magát a felhőkbe, de témánk szempontjából sokkal fontosabb, hogy megpillantunk egy Skoda 100-ast, sőt később egy Renault 10-est is.

Ne szaladjunk előre, de van abban valami végzetszerű, hogy Vörösváron éppen a Varázskő Sírkő (!) nevezetű üzletnél - ahol tele a kirakat Dávidokkal és milói Vénuszokkal - vesszük észre a lámpaoszlopra biggyesztett "Veterán" feliratú papirost. A kormány balra lendül, és máris ott találjuk magunkat a börze és találkozó helyszínén, ami minden bizonnyal piactérként funkcionál hétköznapokon.

A csalódás leírhatatlan. A tér majdnem teljesen üres, csupán néhány idősebb arc, előttük ponyva sok-sok rozsdás alkatrésszel, de akad olyan is, aki egy nagyobb tétel biciklipumpával érkezett. Igazán látványosnak csupán egy, a nyolcvanas évek elejéről származó világoskék eladó Opel Kadett meg egy 1970-es évjáratú, 250 köbcentis Jawa motor mondható.

"A gyereké a gép, százért elvihető, a gyerek újította fel - mondja a motor előtt ácsorgó idősebb férfi, aztán hozzáteszi -, na jó, legyen hatvan, de a gyerek ötvenötöt költött rá." Hamarosan megérkezik a "gyerek" is, tizenhat éves srác, minden megbecsülésünk az övé, elmondja, azért kell eladnia a Jawát, mert ő még csak 125 köbcentis motorral közlekedhet az életkora miatt.

Valamit még mond, de azt már nem halljuk, mivel egyszerre csak éktelen hangzavar veszi kezdetét. Az egyik árus, megunva a tétlenséget, vad klarinétozásba kezd. Nem egy Benny Goodman. "Megveszem a tilinkóját, csak hagyja már abba", mondja valaki, az öreg pedig lecsap a lehetőségre, noha a hangszer a nagyapjáé volt. Megköttetik a nap egyetlen - általunk is látott - üzlete: a klarinét háromezerért lel gazdára. Egy szabadidőruhában pompázó hazáspár a szerencsés nyertes. "Jó lesz otthon a falra", ezért a vásár.

Pedig az öreg különben tényleg veterán alkatrészekkel érkezett. A sok rozsdás darab között felismerünk egy elosztófejet, sőt néhány gyertyát, de mint később kiderül, az igazi meglepetés a mikrobuszban áll: egy 1938-as motorkerékpár. "Nyugatnémet, nyugatnémet, az SA-katonák ezzel jártak", így a típusismertetés. Ennek is "hatvan a vége", mint a Jawa esetében, de mi vigyázó tekintetünket a veteránautósok bibliájára, Liener György Autótípusok című könyvére vetjük. Az 1979-es kiadásból akad egy eladó példány, ezerért a hülyének is megéri. "Négyhengeres, soros orrmotor, hátsókerékhajtás, száraz tengelykapcsoló. Négyfokozatú sebességváltó, valamennyi fokozat szinkronizálva. Kapcsoló helye középen, botváltó. Önhordó karosszéria, elöl független kerékfelfüggesztés. Hátsó kerekekre ható mechanikus kézifék. Legnagyobb sebesség 148 km/h, gyorsulás 19 s 0... 100 km/h között. Csigás és görgős kormányszerkezet. Amikor 1973-ban első próbaútra indultak a kis 126p kocsik, abban az évben a nagy modell, a Polski Fiat 125-ös három nemzetközi rekordot ért el. Június 15. és 24. között rendezték azokat a futamokat, amelyek 25 000 kilométeres távon végül is 138,081 km/h átlaggal jelentették a rekordot a váltott vezetőkkel szereplő lengyel csapatnak." Itt abba kell hagynunk az olvasást, mert élő illusztrációként felbukkan egy bordó Polski Fiat 125-ös, vagyis a háromszoros nemzetközi rekorder. Nem csoda, hogy gazdája büszkén gördül a térre. Egész egyszerűen nem értjük, miként történhetett, hogy a Fiat cég valamikor a nyolcvanas években megtiltotta a lengyeleknek a névhasználatot, és ezt követően a típust a kevésbé jól csengő, bár kétségtelenül színlengyel FSO (Fabryka Samochodów Osobowych) - ami annyit tesz: Személyautógyár, magyarul tehát SZAGY - névvel lehetett csak forgalmazni.

Képzavarban vagyunk: a látvány magáért beszél. A kocsi természetesen nem eladó, viszont kiderül, hogy a tulajnak otthon a csűrben van egy eladó P-70-ese, ami nem más, mint az ős-Trabant, de ennek még fából készült a tartókerete. "Az az egy baja van, hogy teljesen szétrohadt, különben beindul." Nem fogják kitalálni, ennek is "hatvan a vége".

- legát -

szerző
- legát -
publikálva
2000/16. (04. 20.)
Twitter megosztások száma
Google +1
Egyéb megosztás
Cimkék:
Ezt már olvasta?

Legfrissebb Narancs

„Nem kérünk bocsánatot”
Interjú „Tibi atyával”
Interjú Palkovics Lászlóval
Mi lesz az MTA-intézetekkel?
Évadnyitó melléklet
Jordán Adél, Carly Wijs, Pintér Béla színháza
Tartalomjegyzék Legfrissebb Narancs

Kultúra

még több Kultúra...

Narancs

Vélemény

még több Vélemény...