Arany Zsiráf-gála: Felhajtás, pajtás!

  • - legát -
  • 2000. március 9.

Zene

A Magyar Hanglemezgyártók Szövetsége a múlt héten a pesti Vigadóban rendezte meg az Arany Zsiráf könnyűzenei díjkiosztó gálát azzal a szándékkal, hogy így jutalmazza meg azokat az előadókat, akik szerintük tavaly a legjobbak voltak. Az 1993-ban alapított díjat ezúttal tizenhat kategóriában osztották ki: jutott belőle Kovács Ákosnak, Carlos Santanának és a debreceni rendőrkapitányság gazdasági csoportjának is.
A Magyar Hanglemezgyártók Szövetsége a múlt héten a pesti Vigadóban rendezte meg az Arany Zsiráf könnyűzenei díjkiosztó gálát azzal a szándékkal, hogy így jutalmazza meg azokat az előadókat, akik szerintük tavaly a legjobbak voltak. Az 1993-ban alapított díjat ezúttal tizenhat kategóriában osztották ki: jutott belőle Kovács Ákosnak, Carlos Santanának és a debreceni rendőrkapitányság gazdasági csoportjának is.

"Nicsak! Az ott Ganxsta Zolee és a Kartel", szólal meg a taxis, és nem téved. Döglégy és a többiek az Intercontinental Szálló előtt ácsorognak a sarkon, miközben az út szélén annyi őrző-védő tüsténkedik, mint egy Fradi-Újpest-meccsen. A másik irányból rendőrségi villogóval felszerelt motoros tűnik fel, mögötte két pazar autó. Kétszáz méterre vagyunk a Vigadótól. A gálaest meghívójára azt írták, a program 19 órakor kezdődik. Ennek csupán azért van jelentősége, mert öt perc múlva hét, de egyelőre még senkit nem engednek be. Az épület előtt csődület,

egy rakás ember

lobogtatja az állófogadásra is érvényes, elegáns jegyét a hidegben, de a bejáratnál nyüzsgő biztonságiak nem hagynak kétséget afelől, hogy most még nem lehet bemenni. Ideges tekintetek, morgás vagy éppen kínos röhögés, csupán egy szőke fickó lelkes, amint osztja az észt a Magyar Televízió operatőrének: "A fényeket akarom látni, a fényeket, baszod!"

A hétköznapi csúcsforgalomban egyszerre csak felbukkan az imént látott villogó motorkerékpár, mögötte az elegáns autókkal. Természetesen a Vigadó előtt fékeznek, testőrök ugranak ajtókhoz, és a kocsikból - ugye kitalálták? - a Kartel tagjai kászálódnak ki. Ez nem lehet igaz! Itt most Hollywoodot játszanak, és a be nem engedett vendégekre osztották a rajongó tömeg szerepét.

Bemenni viszont ezután sem lehet. Öt perc múlva kiderül, hogy a kis konvoj tulajdonképpen "tömbkörüliket" csinál, és mindig az Intercontinentalnál veszi föl az éppen odarendelt magyar popsztárt. Az Irigy Hónaljmirigyet, aztán valamelyik fiúzenekart, egy számomra teljesen ismeretlen kopasz faszit és így tovább. Lehet már fél nyolc is, mire végre bemehetünk, és elkezdődhet a közelharc. Előbb a ruhatárban, aztán a nézőtéren.

A szervezők ugyanis az első tizenöt sor ülőhelyeit együttes- és énekesnevekkel ellátott

fénymásolt papírokkal

takarták le, így a meglehetősen nagyszámú nézőseregnek a hátsó sorokban kell összezsúfolódnia. A fenntartott helyek viszont többnyire üresek maradnak, mivel a sztárok inkább a színpad mögött ólálkodnak. Aztán se szó, se beszéd berobban a Bon-Bon együttes, a leleményesebbek papírgalacsint hajtogatnak a fénymásolt papírokból, és elfoglalják a fenntartott ülőhelyeket, egy bőrdzsekis pasas laza mozdulattal hajítja a széksorok közé a Koncz Zsuzsát. A többség viszont hátul marad heringeskedni.

A műsorvezetők, Geszler Dorottya és egy Filip (Philip esetleg Philippe?) nevű, roppant vidám fickó az elején még megpróbálják ünnepélyesre venni a figurát: Hogy szalad az idő, ez már a nyolcadik Arany Zsiráf, az isten áldjon meg benneteket, drága, jó szponzorok, köszönjük Magyar Televízió, hogy itt vagy, köszönjük, köszönjük, köszönjük..! Lássuk, ki lesz az tavalyi év legjobb felfedezettje! Még egy mobiltelefon is üti a markát. Nézzétek, milyen kasa!

A vetítővásznon sorra láthatók a jelöltek videoklipjei, egyedül Sub Bass Monstert tapsolják meg, viszont amikor kiderül, hogy a díjat a Fekete Vonat tagjai adják át, hatalmas füttykoncertbe kezd a "gengszter-szekció". Nagyon el vannak szállva maguktól, csak azért, mert eladtak huszonötezer lemezt, és arcoskodnak, de mindig kapnak a pofájukra. A nagy romák nem is tudnak rendesen cigányul, halandzsa a szövegük nagy része, olvastam nemrég a TKO (Ogli G és Kicsi Tyson) nyilatkozatát egy magazinban. Nyilván ezért. A Fekete Vonat tagjai megpróbálnak úgy tenni, mintha nem éppen őket fújolnák, mosolyogva nyitják ki a borítékot, a nyertes...

Akkor még nem lehet sejteni, hogy tulajdonképpen ez a füttykoncert lesz az egyetlen emlékezetes esemény az est folyamán. Pedig így van. Ami ezután következik, az ugyanis a tömény unalom.

Díjkiosztás, sztárvendég,

díjkiosztás, sztárvendég és így tovább a végtelenségig. Ami igazán tiszteletre méltó, hogy a fellépők között akadnak olyanok, akik élőben szólalnak meg. Például a legnagyobb sikert arató United együttes vagy a díjazott Venus, viszont amikor a V. I. P. fiúzenekar is hasonlóval próbálkozott, csupán az a kép maradt meg bennem, amint a mögöttem helyet foglaló Zorán a fejét fogja. A tátogók közül az Emergency House-ról bebizonyosodik, hogy tudnak, a Shygysról pedig, hogy nem tudnak egyszerre mozogni. A nézőtéren egyre nagyobb a hangzavar, pedig a közönség egyre fogy, pontosabban kimegy a folyamatos állófogadásra a folyosóra. Ezért aztán az olyan finomságokat sem tudjuk kellőképpen értékelni, hogy a debreceni rendőrkapitányság gazdaságvédelmi alosztálya kapja a "gonoszság elleni díjat", hogy a jazz-világzene (sic!) kategória győztesét, a Djabe együttest maga Szabó László Zsolt tévéelnök köszönti, sőt felajánl nekik még egy egymillió forintos különdíjat is, hogy az "év rocklemeze" Kovács Ákos Besztof című albuma.

Számomra akkor ér véget a rendezvény, amikor megjelenik egy rasztafrizurás, a műsorvezető által világsztárnak titulált vendég, aki még arra is képtelen, hogy eltátogja azt a slágert, amiért Münchenből iderepítették.

Csak másnap tudom meg, hogy lemaradtam az est fénypontjáról, Koncz Zsuzsa életműdíjának átadás-átvételéről. Borzasztóan sajnálom, az viszont nem fér a fejembe, hogy a győztes együttesek hogyan fogják elosztani nyereményüket. Nem a zsiráfot, hanem az egy darab mobiltelefont.

- legát -

(A díjazottak listája a 8. oldalon olvasható)

Figyelmébe ajánljuk

Fiúk a barakkból

Andy Parker sorozata sokáig megtéveszt a cukiságával, és csak lassan virrad a nézőre, hogy más üzenet rejlik itt. Az érzékeny és nagyon is meleg Cameron Cope (a valós koránál jóval hamvasabbnak és naivabbnak tetsző Miles Heizer) rejtélyes indíttatásból úgy dönt, hogy nehéz természetű édesanyját azzal tudná a legjobban kiborítani, ha csatlakozna a tengerészgyalogsághoz.

Szellemes

Ifj. Vidnyánszky Attila „saját” Hamletjének színpadra állításához tett vállalásaiból akár már egy is túl nagynak tűnhet. Nemcsak a darab címe változott meg: az „és a többi, néma csend” válik a rendezői elképzelés alfájává és ómegájává is.

Lehetnénk jobban is

Ismerjük a híres idézetet, amelyben Rousseau a polgári társadalom megteremtését az első emberhez köti, aki „bekerített egy földdarabot és azt találta mondani: ez az enyém, s oly együgyű emberekre akadt, akik ezt el is hitték neki”.

A fájdalomdíj

A Szentháromság téren álló, túlméretezett és túldíszített neogótikus palota, az egykori Pénzügyminisztérium Fellner Sándor tervei alapján épült 1901–1904 között, de nem aratott osztatlan sikert. Túlzónak, hivalkodónak tartották; az már tényleg csak részletkérdés volt, hogy a kortárs építészethez semmi köze nem volt.

Így bomlik

Nehéz lenne pontosan belőni, hogy a Fidesz mióta építi – a vetélytársainál is sokkal inkább – tudatosan, előre megfontolt szándékkal hazugságokra a választási kampányait (1998-ban már egészen bizonyosan ezt tették). Az viszont látható pontosan, hogy e hazugságok idővel egyre képtelenebbek lettek.

„Ők nem láthatatlanok”

A Pirkadatig című krimiért 2023-ban elnyerte a legjobb mellékszereplőnek járó Ezüst Medvét. Transz színésznőként aktívan kiáll a transz emberek jogaiért és láthatóságáért – minderről és persze Tom Tykwer új filmjéről, A fényről is kérdeztük őt, amelynek mellékszereplőjeként a Szemrevaló Filmfesztiválra érkezett Budapestre.

Mindenki eltűnt

Egy Svédországban élő nyugdíjas postás, műfordító kezdeményezésére gyűjteni kezdték a nagyváradiak a magyar zsidó közösségről és tagjainak sorsáról szóló könyveket. A polcon műveik révén egymás mellé kerülnek szülők és gyerekek, akiket a holokauszt idején elszakítottak egymástól.

„Ez az identitásom része”

Megfeszített erővel vett részt az emberkereskedelem elleni küzdelemben, védett házakat vezetett, kimenekítésekben működött közre. A saját egészsége érdekében hátrébb lépett, de továbbra is dolgozik.

Vaskézzel

Az okozott kár értéke a nyomozás során még a tízszerese volt a vádiratban szereplő 6 millió forintnak. Az előkészítő ülés lehetőséget teremtett volna arra, hogy a szennyest ne teregessék ki, aztán minden másként alakult.