Létezik egy hatalmas csomag, amire gondos (netán: gondviselő?) kezek ráfestették a "csoda" feliratot. Ebben a csomagban ott lapul vagy éppen ragyog - divattól és propagandától függően - millió lehetőség - az asztrológiától kezdve a kártyavetésen és az akupunktúrán át a kézrátételig, az íriszdiagnosztikáig, a szellemidézésig az isten tudja (szó szerint!!!) hányféle fantasztikus megoldás. Mind-mind tökéletes recept, csak válaszd a megfelelőt, és biztos lehetsz abban, hogy megtudod, mi az élet értelme, és/vagy egészséges leszel, mint egy komplett tölgyfa, és/vagy legalább annyira boldoggá válsz, mint egy képregényhős a Jehova Tanúi füzetekben.
Nagy a keveredés, az ősi tudományok összemosódnak a szimpla baromságokkal, orvosok elméletei nagy tételben játszó szélhámosok hülyítésével, és úgy tűnik, azért ez utóbbiak vannak többségben.
Talán ezért is kezelünk fenntartással minden olyan kiadványt, ami valamilyen módon összefüggésbe hozható ezzel a "csomaggal": a "műfajt" jellemző könyvek többségében a leírt csodák felületes fogalmazásban, borzalmas helyesírási hibákkal örökíttetnek meg sehonnai szerzők tollából, sok-sok forintokért.
Azért vannak kivételek. Nemrégiben jelent meg dr. Horváth Katalin és Bóna László könyve Homeopátiás gyógyművészség címmel, ami nem kevesebbre vállalkozik, mint hogy az egykor "hasonszenvi gyógyítás"-nak is nevezett, úgy kétszáz évvel ezelőtt kialakult módszerrel kapcsolatban helyére tegye az elfeledett dolgokat (a homeopátiát 1949-ben betiltották, és gyakorlását csak 1990-ben engedélyezték újra), legyen tisztában a közönség azzal, mit is jelent, ha különféle betűkkel és számokkal ellátott bogyókat szopogat, és ettől jól meggyógyul. A homeopátia lényege valójában "a mindenséggel magamérés". Ahogy a szerzők állítják: "egy arcüreggyuladás meg tud gyógyulni antibiotikumtól két nap alatt. Akkor ezt a beteget az orvostudomány gyógyultnak tekinti, mert tünetmentes, és a beteg is azt érzi, hogy meggyógyult. Homeopátiás szempontból azonban nem tekinthető gyógyultnak. Ha két hónap múlva mondjuk a bele tönkremegy - nem feltétlenül fog, de ha mégis -, akkor az már egy új betegség. Egy homeopátiás orvosnak a teljes egészséget kell helyreállítania."
A dolgozat afféle kézikönyvként működik, bemutatja a homeopátia alapvetéseit, történetét, természetesen közöl esettanulmányokat és gyógymódokat, de a szerzők (és számomra ez a legfontosabb) mindezt nem tolakodóan, bizalmaskodva, okoskodva vagy éppen titokzatosan és persze megfellebbezhetetlenül mutatják be, nem mondják azt, "öreg, kezedben a kulcs, válassz bennünket", nem akarnak téríteni; tisztában vannak azzal, hogy sokan az ilyesfajta gyógyítást kizárólag hókuszpókusznak tartják, semmi többnek. Viszont állítják, a homeopátiához nem kell hit, szó sincs placebóról, viszont és valójában nem ér az egész semmit, ha a páciens képtelen elmondani a homeopata orvosnak (a "műfaj" képviselői kizárólag orvosi diplomával rendelkezők lehetnek!), hogy valójában mi baja van. (Ha például valakinek fáj a háta, felkeres egy homeopata orvost azzal, hogy "jaj, úgy fáj a hátam!", ám arról nem beszél, hogy rosszak a fogai, hullik a haja, és szellemesnek találja Palik Lászlót, akkor egészen biztos, hogy nem tudnak segíteni rajta.)
Aki homeopátiás módszerrel meggyógyíttatott, annak alapvetés ez a könyv, nem kell mondani, miért, de túl a lényegen, az esettanulmányokon, gyógymódokon, valójában mindenen, meg kell jegyezni, hogy a Homeopátiás gyógyművészség kultúrtörténeti vonatkozásai miatt érdekes olvasmány lehet azok számára is, akik különben egyáltalán nem foglalkoznak ilyesmivel, sőt komoly fenntartásaik vannak a homeopátiával kapcsolatban. A könyvből ugyanis olyan érdekességeket tudhatunk meg, mint például hogy Széchenyi háziorvosának, az amúgy Kossuthot is kezelő Almási Balogh Pál lobbyzásának köszönhető, hogy az 1848-as Batthyány-kormány egyetemi reformja arra is figyelmet szentelt, hogy az orvosi kar tantervében szerepelt a hasonszenvi gyógyászat tantárgy, hogy Antall József volt az első, aki megírta a homeopátia hazai történetét, noha ellenszenvvel viseltetett iránta, vagy hogy a "műfaj" egyik legnagyobb ellenfele, Szentágothai János annak a Schimert Gusztávnak a fia, aki az elnöke volt az 1935-ös budapesti nemzetközi homeopátiás kongresszusnak.
A címben szereplő "gyógyművészség" szóról csak annyit, hogy a homeopátia kitalálójának, Hahnemannak Organon című alapművét magyarította ily módon Bugát Pál 1830-ban.
- legát -
Homart Kiadó, 1999, ármegjelelölés nélkül
