A vakond szoknyája - Kollektíva 6.-parti

  • - sisso -
  • 2006. április 13.

Zene

"Hol vagyunk? Egy beteg világban, ahol a gyűlölet a fegyver, a szabadság pedig csupán egy álom..."

"Hol vagyunk? Egy beteg világban, ahol a gyűlölet a fegyver, a szabadság pedig csupán egy álom..."

Kirtchev elhíresült Cyberpunk Manifestójából ez a részlet érzékeltetheti azt a szellemiséget, amely áthatotta e buli közönségét. - Az arcok az újromantikus ciberképregényekből léptek elő, és annyira földalattiak, hogy a szájukból már csak a vakond hiányzik. Valójában két jól elkülöníthető táborból áll a Kollektíva: az egyik az elektroszcéna, benne az EBM, a future-pop, az electro-break, a hard techno és psy-tech, vagyis minden, ami iszonyú gyors mozgásra ösztönöz, a másik pedig a dark-goth-industrial zenék rajongóiból áll.

Utóbbi a nyolcvanas évekből maradt itt örökségnek, a Sisters Of Mercy szplínes zenei színhá-zából. Azóta persze változtak az öltözködési kódok, az öreg Zierer Péternél a londoni magazinok képei alapján készített hegyes orrú, csatos csizmák kora lejárt, de van fantázia elég. Fiúknak kötelező a fekete szemfesték, a rúzs, helyenként még a neccharisnyából készült, könyékig érő, ujjatlan kesztyű is feltűnik. A fétispartik közönségének is található itt egy kisebb halmaza.

Az elektrósok sportosabbak ennél: rajtuk neonrudak, műanyag cuccok, napszemüveg, bakancs, no meg a fejtetőn copfba vagy preparált baseballsapkába fogott, színes rasta haj van. Ami közös, az a sötét tónus. Az uralkodó hangulat a haldokló romantika, és ettől az egész nagyon emberi. Nincs egyetlen agresszív megnyilvánulás, megannyi ciber-Werther és metál-Machbeth szórakozik itt, és a két tábor még egymásra sem tesz megjegyzéseket.

*

A helyszínválasztás telitalálat, mert az egybenyitott Vörös és Kék Lyukban mégis elkülönülhet, aki a sajátjaihoz ragaszkodik. Vöröséknél a gitárcentrikus zenéken van a hangsúly, a három dj, Gelka, Krisztián és Zero a gótikus rock lovasa. Van itt bőven para és depi, sátános kontaktlencse, de a hangulat emelkedett. Két zenekar is fellép. Először Temesvári Balázs kísérleti gitáros és Tabbusch Linda formációja, az Ion. Zenéjük inkább a kortársra hajaz, amitől egészen jó, de itt valahogy kevésbé népszerű. Balázs nem pörög, de különleges, mert a hangja egy valódi gyártelepi Joy Divisioné.

Az összdiszkó előtti utolsó élő fellépő a makói illetőségű Gire (ejtsd: zsír). Nehéz meghatározni, de valami dark-folk-avantgárd-metált játszhatnak hangutánzó, hangulatfestő kifejezésekkel - leginkább a "fehér erdőroppanástól" a "dobogó őszi ösvényig" szerkezetekkel keltve melankolikus hatást.

Eközben a Kék Lyuk az elektronikus, pattogó zörejektől hangos, és a füldugó itt a dresszkódhoz tartozik. A német underground techno-sámánjára, Somanra izgul a sereg. Ahogy az egyik résztvevő mondta: "A gyökerekig visszanyúló elemi lüktetés ez a zene." Sőt. Az is kiderült, hogy a ropogós szintipopcsászárt az elvakult rajongók még a Depeche Mode-nál is többre becsülik. A másik kedvenc egy londoni földalatti fej: Matt, a híres Slimelight klub rezidense, aki industrial-goth-ebm-electro-noise szettjével kavar az elektronikus bablevesbe.

A felejthetetlen egri dj-páros, Lektron és Tesla a szerényebb breakbeat irányt képviseli, s a két szervező, dj Ninth és Damage is elektróéknál kever. Ninth vegyes szettel áll ki, ahogy ő mondja: hardstyle-, psychedelic-, hardtrance-darabokkal, s hozzá a tőle megszokott psy trance-goa vonal. Magyarul valami lüktetés ez is; a lényeg, hogy a táncosok veszettül élvezik.

Damage inkább a hangulatot alapozza, az ő szolidabb darabjai Aradi Katta divatbemutatóját készítik elő. A függöny mögül rózsa- és barackszínű, fém és műanyag lányok jönnek elő, s felettük Király Tamás szelleme lebeg. És ez még mindig nem a vég. Lesz itt még program, csak annyit csúszik, hogy nekem már nem fér bele. Art Macabre néven alakult egy horror-performansz-egylet a Kollektíva égisze alatt, arra vár még, aki.

Persze a sok ugróbogár meg varjúember közt jól mulattam addig is. Egy fiú hosszú, fekete, láncokkal díszített hegylakószoknyája mélyéből még tüzet adott, aztán tovább hajladozott hosszú hajába túrva, míg én vigyorogtam hazáig.

Kék Lyuk-Vörös Lyuk, április 8.

Neked ajánljuk