A szerk.

Bár nagy a verseny, mégis kevés jobban elkúrt dolgot tudunk elképzelni hazánk közelmúltjának történetében, mint a magyar mezőgazdaság tulajdoni és egyéb viszonyainak szabályozását. Az új földtörvény, úgy, ahogy azt a múlt pénteken az Országgyűlés elfogadta (vagy nem fogadta el: erre még visszatérünk), mostani változata sem tetszik senkinek.

Az Országgyűlés végül elfogadta - kis fideszes módosítóval, kis jobbikos módosítóval - a szocialisták határozati javaslatát, amely felkéri a kormányt, hogy intézkedjék, a kerettanterv javasolja az iskoláknak Auschwitz-Birkenau, valamint a Páva utcai Holokauszt Emlékközpont meglátogatását. Továbbá a Terror Háza megtekintését (Fidesz) és az egykori recski tábor felkeresését is (Jobbik).

A demokratikus sajtónak hála, újabb és újabb részletek jutnak napvilágra arról, hogy a trafikkoncessziók hogyan lettek mindenféle ismerősöknek, rokonoknak, politikai és egyéb lekötelezetteknek szétosztogatva.

A Hágai Nemzetközi Törvényszék (ICTY) két héttel ezelőtt felmentett két volt szerbiai politikust, Franko Simatovicot és Jovica Stanisicet. Slobodan Milosevic titkosszolgálatának vezetőiként ők ketten voltak megbízva azzal, hogy a Boszniában és Horvátországban harcoló szerb paramilitáris alakulatokat, azaz a szabadcsapatokat felállítsák, kiképezzék, felfegyverezzék, pénzeljék és irányítsák.

Az árvizet övező média- és közérdeklődés megmozgatta a politikai propagandisták kreatív fantáziáját is. Míg a múlt hét elején, az árvíz első napjaiban még csak a rendszerint korán ébredő Gyurcsány töltött homokzsákot, addig csütörtökre már Bajnai és Schiffer is lapátolt.

"Alfonzó látta a jövőt. Emlékeznek még a maestro Riadó a Pitypang szállóban című remekművére? Miről jutott mindez eszünkbe? Mindjárt elmondjuk."

A múlt hét politika alatti politikájának főhőse kétségkívül Szabó Bálint, az őszödi leleplező volt. A fiatalemberre a Vas megyei beléptetési botrány néven elhíresült eseménysorozat egyik főhőseként emlékezhet a politikai alvilág legalsó besorolású, ám színes egyéniségeit számon tartó közvélemény.

Az tényleg szép, amikor Soltész Miklós államtitkár a minden sarokból előtörő kis lila Bajnai-anarchistákról delirál, mint tette azt a megzavartnak leírt kormányzati táncos párkereső rendezvény tárgyában is. Szép, szép, de csak a napi rutin, alkalmasint nincs többről szó, mint a fideszes alapukáz igyekvő teljesítéséről, mely szerint az összes baj okozója a démonian gonosz Bajnai, s aki ezt nem mondja el róla naponta százszor, az nem is jó fideszes, következésképp nem is tisztességes magyar (magyör) ember (embör).

Bár majdnem fölösleges a részletekben elveszni, röviden idézzük fel, hogy a lovasság akkor tűnt fel a képben először, amikor Peer Steinbrück beszólt a svájciaknak. Kettőezer-kilencben.

Három kormánypárti képviselő, Cser-Palkovics András, Gulyás Gergely és Vejkey Imre "az országgyűlési képviselők választása kampányköltségeinek átláthatóvá tételéről" nyújtott be a múlt pénteken törvényjavaslatot.

Láttuk a Nemzeti Színházban Alföldi Róbert utolsó bemutatóját, beljebb részletesen is beszámolunk róla, jó színház volt. Ez a darab, ezekkel a színészekkel és ebben a rendezésben hosszú évadokon át telt házat csinálna bárhol - a maga aktuálpolitikai áthallásai nélkül is. Pusztán azért, mert Alföldi és Stohl András Mephistója lebilincselő művészet. A sokévadnyi telt ház azonban a legkevésbé sem garantált, lapzártánkkor még nyolc előadás néz ki (mindre elkeltek a jegyek), aztán slussz, kampó, konyec.