A szerk.

Földet rá

A szerk.

Bár nagy a verseny, mégis kevés jobban elkúrt dolgot tudunk elképzelni hazánk közelmúltjának történetében, mint a magyar mezőgazdaság tulajdoni és egyéb viszonyainak szabályozását. Az új földtörvény, úgy, ahogy azt a múlt pénteken az Országgyűlés elfogadta (vagy nem fogadta el: erre még visszatérünk), mostani változata sem tetszik senkinek.

Nem tetszik az azt megszavazó Fidesz-KDNP-nek sem. Ha tetszene, nem hazugságokkal próbálnák megvédeni, például azzal, hogy kizárja a földtulajdonlásból és a földhaszonbérletből a külföldieket, meg azzal, hogy "a családi gazdaságoknak" kedvez, viszont betesz a "nagybirtoknak". A törvénynek épp az az egyik értelme és létoka, hogy feloldja az uniós tagállamok polgárainak földtulajdon-szerzési tilalmát. Mivel azonban azt, hogy külföldi magánszemély ezentúl legálisan vásárolhat Magyarországon földet, nem lehet kimondani, a törvény a magyar és a külföldi közé beiktat még egy kategóriát: az uniós tagállami polgárt, aki viszont vásárolhat földet (igaz, szigorú megkötésekkel). Az uniós tagállami polgár ezek szerint nem külföldi: és ha ez filozófiai-ontológiai értelemben uniós integrációnk egy magasabb fokát posztulálja is, és így örülnünk kéne neki, a trükk inkább a hülyék barkochbájára emlékeztet. Férfi? Nem. Nő? A moratórium feloldása egyébként uniós kötelesség; konkrétan az agrártámogatások felfüggesztésének a belengetése vette rá a kormánypártot, és semmi egyéb. Ám mivel ugyanez a kormánypárt lassan húsz éve a külföldiek földszerzésének tilalmát hirdeti, és ezt bajosan tagadhatná le, most inkább a "külföldi" szó értelmét próbálja megfirkálni.

Nem igaz továbbá az sem, hogy az új földtörvény megakadályozná a birtokkoncentrációt. Megnehezíteni megnehezíti, és a földvásárlási és -bérleti tranzakciókat az ügyvédi driblizések és joghézagok, a strómanok és a rokonok, a fluxus szépségére emlékeztető céghálók és kamu lakcímek romantikusan féllegális világába utalja - de meg nem gátolja. Viszont az ún. földbizottságok létrehozásával a tulajdon-, illetve haszonbérletszerzést az önkényes, szükség szerint (párt)központosítható döntések függvényévé teszi: mintegy megteremti azt az eszközt, amivel az eddigi földpanamák a törvényesség tiszteletre méltó mezején folyhassanak le, a fellebbezés lehetősége nélkül. (Ezen, ma még ismeretlen elvek szerint felálló és ismeretlen összetételű testületek határoznának arról, hogy egy-egy régióban ki, mely magánszemély bérelhet vagy vásárolhat földet valamely más magánszemélytől.) A törvény egyik utolsó módosítása továbbá lehetővé teszi azt is, hogy a valódi földoligarchák, a létező és wannabe latifundisták ilyen-olyan módon megússzák a földbizottságokat.

Annak az eldöntése mindezek után, hogy a földtörvény most jó-e, nem jó-e, viszonyítási pont kérdése. A Fidesz, ha kizárólag kényszer hatására és nem százszázalékosan, de feloldotta a külföldiek földvásárlásának moratóriumát (amit a szocialisták sem mertek megtenni: sőt, éppenséggel ők könyörögték ki a halasztást az uniótól) - ez akkor is helyes, ha a Fidesz ettől jól láthatóan maga is viszolyog, és elhazudni meg bagatellizálni próbálja. És biztos megtehették volna, de nem rombolták szét a nagyüzemi mezőgazdasági termelés eddigi struktúráit sem - ennek viszont az az ára, hogy a kormány és a párt fenntartja magának a lehetőséget az új nagy-, sőt közép- és kisbirtokosok kijelölésére, akár a régiek fosztogatása árán is. Mint Lenin elvtárs az ablaka alatt játszadozva hangoskodó, hangoskodva játszódó kicsiny gyermekekkel: agyon is lőhette volna őket! Ha nem egy nagy gumanyiszt! Ugyanakkor azt sem állítanánk, hogy ez a törvény megfelel az agrárszféra tulajdoni és egyéb szabályozását sikeresen abszolváló európai országok gyakorlatának. A kormányzati beavatkozás és a korrupció, a sallangmentes politikai manipuláció lehetősége, a jogbizonytalanság és a jogértelmezés bizonytalansága ugyanis aligha része a tankönyvi best practice-nek. Ahhoz, hogy olyan mezőgazdasága legyen Magyarországnak, amelynek a gerincét legálisan működő, szabályosan adózó, a szabad versenyes, magántulajdonú gazdaság viszonyai közt működőképes, megfelelő tőkével vagy hitelképességgel bíró agrárvállalkozások adják, ez a törvény nem vitt minket egy lépéssel sem közelebb.

Mindennél az, amit a Fidesz ellenzéke a tárgyban felmutatni tudott, csak egy kicsivel kevésbé dermesztő; és ennek a képnek a múlt pénteki parlamenti kurvaanyázás csak hű, és tartunk tőle, az előttünk álló fejleményeket tekintve csöppet sem túlzó megnyilvánulása volt. A szocialista frakció a szavazás elől kimenekült a teremből - legalább egy tartózkodásra futhatta volna. A törvény ellen viszont váratlan koalícióban ért össze a Jobbik és a Schiffer-féle LMP. Meglehet, a Jobbiknak a külföldiek földvásárlása, a zöldpártnak pedig a kisbirtokok, a "helyben gazdálkodó", sőt ökogazdálkodó elemek "ellehetetlenítése" fájt jobban; de a tiltakozás egyik forrása legalábbis közös volt, a Kert-Magyarország hamis, életképtelen és anakronisztikus idillje. Mindkét párt szavának nyomatékot és hitelességet maga a Fidesz kölcsönöz, az a mód, ahogy a Nemzeti Földalap az állami földbérleteket az elmúlt időben osztogatta. A korrupció és a kormányzati hatalommal való visszaélés ezer meg ezer példája, amit Ángyán József gyűjtögetett és dokumentált az elmúlt hónapokban. És ha az ma még nem is látszik, hogy az evvel a munkával egyre több és súlyosabb politikai tőkét felhalmozó Ángyán végül is a Jobbiknál vagy az LMP-nél köt ki, netán önálló politikai pártot gründol, az nyilvánvaló, hogy a kapitalizmus-, tőke-, zsidó-, unió- és idegenellenességből szőtt ellenállás terepén a Jobbik mozog otthonosabban: és ezért hasítani a következő választáson az agrárszféra kisemmizett és becsapott szavazói meg a velük rokonszenvezők közt ők fognak. Ezt a lehetőséget érezte meg a szélsőjobboldali párt a parlamenti szavazás előtt, és így lett a múlt pénteki plenárisból a magyar parlamentarizmus egyik újabb szégyennapja.

Mely szavazás után mind a Jobbik, mind az LMP Áderhez fordult, arra kérvén az államfőt, hogy dobja vissza a parlamentnek a törvényt, minthogy a kétharmad jogsértő módon fogadta el. Valóban úgy fogadta el, és helyes, forduljanak. Forduljanak a Mikuláshoz is. Mert ha visszadobja Áder a jogszabályt, ha nem, aligha varr az egy öltést is. A múlt pénteken a Jobbik az Országgyűlés elnöki pulpitusáról hazaárulózta a kormányt. A kormányfő és a házelnök idétlen vigyorral szemlélte az eseményeket: megszólalni egyik sem mert, a balhét bátran, gerincesen a szerencsétlen Latorcai Jánossal vitették el; a Jobbik hiába kért név szerinti szavazást is. A magyar mezőgazdaságról szóló politikai vita mindig is védtelen volt az árvalányhajas nacionalizmus nyelvével szemben: a föld szent, a föld nem áru, a föld a nemzet megmaradásának új kenyere. Ám ez az értelmetlen, tagolatlan, a végtelenségig álszent és a magyar mezőgazdaságot mostanra a tönk szélére sodró beszéd jó darabig a szélsőséges pártocskák privilégiuma volt (legfőképpen a Kisgazdapárté). Aztán 1997-ben, amikor a külföldiek földvásárlásának tilalmáról szóló népszavazást a Fidesz elcsente Torgyántól, lépésről lépésre a jobboldali mainstream tulajdonává és politikai vezércsillagává vált. Ahogy a Fidesz tette elfogadottá, bevett gyakorlattá a politikai ellenfelei hazaárulózását is.

Most mindez a szemünk láttára hull az ő fejükre vissza; stílben maradva mondhatnánk azt is, hogy beérett a vetés, de aratni nem ők fognak. Ennek örüljünk, ha bírunk.

Figyelmébe ajánljuk

A saját határain túl

Justin Vernon egyszemélyes vállalkozásaként indult a Bon Iver, miután a zenész 2006-ban három hónapot töltött teljesen egyedül egy faházban, a világtól elzárva, egy nyugat-wisconsini faluban.

Az űr az úr

Az 1969-ben indult Hawkwind mindig a mainstream csatornák radarja alatt maradt, pedig hatása évtizedek óta megkérdőjelezhetetlen.

Pincebogarak lázadása

  • - turcsányi -

Jussi Adler-Olsen immár tíz kötetnél járó Q-ügyosztályi ciklusa a skandináv krimik népmesei vonulatába tartozik. Nem a skandináv krimik feltétlen sajátja az ilyesmi, minden szak­ágnak, műfajnak és alműfajnak van népmesei tagozata, amelyben az alsó kutyák egy csoportozata tengernyi szívás után a végére csak odasóz egy nagyot a hatalomnak, az efeletti boldogságtól remélvén boldogtalansága jobbra fordulását – hiába.

Luxusszivacsok

A Molnár Ani Galéria 2024-ben megnyitott új kiállítótere elsősorban hazai, fiatal, női alkotókra fókuszál, Benczúr viszont már a kilencvenes évek közepétől jelen van a művészeti szcénában, sőt már 1997-ben szerepelt a 2. Manifestán, illetve 1999-ben (más művészekkel) együtt a Velencei Biennálé magyar pavilonjában.

Égen, földön, vízen

Mesék a mesében: mitikus hősök, mágikus világ, megszemélyesített természet, a szó szoros értelmében varázslatos nyelv. A világ végén, tajtékos vizeken és ég alatt, regei időben mozognak a hősök, egy falu lakói.

Visszaszámlálás

A Ne csak nézd! című pályázatot a Free­szfe, az Örkény Színház, a Trafó és a Jurányi közösen hirdették meg abból a célból, hogy független alkotóknak adjanak lehetőséget új előadások létrehozására, a Freeszfére járó hallgatóknak pedig a megmutatkozásra. Tematikus megkötés nem volt, csak annyiban, hogy a társulatoknak társadalmilag fontos témákat kellett feldolgozniuk. A nyertesek közül a KV Társulat pályamunkáját az Örkény Színház fogadta be.

Mészáros Lőrinc egy történet

A Mészáros Lőrinc című történetnek az lenne a funkciója, hogy bizonyítsa, létezik frissen, ön­erejéből felemelkedett nemzeti tőkésosztály vagy legalább réteg, de ha még az sem, pár markáns nemzeti nagytőkés. Valamint bizonyítani, hogy Orbán Viktor nem foglalkozik pénzügyekkel.

„Mint a pókháló”

Diplomáját – az SZFE szétverése miatt – az Emergency Exit program keretein belül Ludwigsburgban kapta meg. Legutóbbi rendezése, a Katona József Színházban nemrég bemutatott 2031 a kultúra helyzetével és a hatalmi visszaélések természetével foglalkozik. Ehhez kapcsolódva toxikus maszkulinitásról, a #metoo hatásairól és az empátiadeficites helyzetekről beszélgettünk vele.

Nem a pénz számít

Mérföldkőhöz érkezett az Európai Unió az orosz energiahordozókhoz fűződő viszonya tekintetében: május elején az Európai Bizottság bejelentette, hogy legkésőbb 2027 végéig minden uniós tagállamnak le kell válnia az orosz olajról, földgázról és nukleáris fűtőanyagról. Ha ez megvalósul, az energiaellátás megszűnik politikai fegyverként működni az oroszok kezében. A kérdés az, hogy Magyar­ország és Szlovákia hajlandó lesz-e ebben együttműködni – az elmúlt években tanúsított magatartásuk ugyanis ennek éppen az ellenkezőjét sugallja.