Felebarátod házát, mezejét

A szerk.

A minap György Aranka Emese, a Fidesz városüzemeltetésért felelős főpolgármester-helyettese, országgyűlési képviselő módosító indítványt terjesztett be a magántulajdon védelmét szavatoló törvényhez. A rövid indítvány ennyit tartalmazott: mi lophatunk. Az illetékes bizottság a módosító indítványt vitára alkalmasnak találta. Bocs, csak vicceltünk.

Nem is György Aranka Emese volt, hanem György István, s indítványa éppenséggel a 2007-es keltezésű kisajátítási törvényt korrigálná; kiegészítvén azt egy ponttal, mely szerint az országgyűlési képviselők, valamint a Magyarország Alaptörvényében meghatározott, az Országgyűlés által választott közjogi megbízatást betöltő személyek és hivataluk elhelyezése céljából az állam ingatlanok tulajdonjogát vonhatja el, mindközönségesen kisajátíthatja azokat.

Melyeket? Azokat, amelyek az Országgyűlés által választott közjogi megbízatást betöltő személyek és hivataluk elhelyezésére szükségesnek találtatnak. A személyük elhelyezésére - bőr az biztos, hogy van György István képén, alighanem vastag.

De legyen bármilyen vastag, mindez tudottan nem az ő agyszüleménye, hiszen a vonatkozó történelmi előzményt mindenki ismeri. Úgy kezdődik, mint egy vicc: Orbán és Tarlós utazik a buszon, beszélgetnek... Aztán a Balettintézet előtt elhaladván Magyarország miniszterelnöke megjegyzi, hogy ő nagyon is akarná ezt visszaszerezni, de egy portugálé. "Kezdeményezzétek, hogy legyen ilyen törvény, én csinálok egy olyat." Gyere, tőke, hamm, bekaplak alapon nyilván. Erre Budapest főpolgármestere nem azt mondja, hogy főnök, az nehéz lesz, meg kicsit ciki is itt Európában, hanem azt, hogy: "jó, beadjuk". Másnap ugrik a helyettese, és beadja.

De létezik egy másik megfejtés is, az tudniillik, hogy Orbán nem is akar annyira balettozni (megértjük), inkább az Országgyűlés Hivatalának vásik a foga a Kossuth téri metrómegálló fölött magasodó MTESZ-székházra, s e törvénnyel kívánják az üzletet rövidre zárni. Mert úgy helyes az, ha a metró az irodája ajtajáig viszi a haza ügyéért fáradót, s örüljünk, ha a Budavári Siklót nem akarják Áder rezidenciájáig vezetni.

Nota bene idevág még az is, hogy a vidéki (ilyenkor szoktak a tévében idézőjeleket rajzolni két ujjal a levegőbe) képviselők 2014-től nem kapnak majd felutazási, leutazási, itt lakási, ott lakási, utazási, havazási támogatást, tisztasági csomagot és uzsonnapénzt, ellenben jogosultak lesznek egy 50 kvadrátméteres szolgálati lakásra a fővárosban. Reszkess, lakosság, jön a vidéki képviselő, jó esetben kopog, megnézném a lakást, ha nem gond, a hűtőszekrény meg a kis hölgy maradhatna is, te meg menjél, isten hírivel.

Erre jön a Fidesz, s azt mondja az ellenzéknek, hogy várjá', nem kell mindjárt pánikolni, fejezzed be csak a "hisztériakeltést", nincs senkinek veszélyben az otthona. Miért nincs? Erre nem mondanak semmit, miként arra sem, hogy miért van szükség erre a kiegészítésre, ha első látásra a Balettintézet is meg a MTESZ-székház is kicsit combosnak tűnik egy országgyűlési képviselő "személyének az elhelyezéséhez". Akkor hát miért kellene mégis kisajátítani ingatlanokat magas személyük garazsírozására? Nincs működő ingatlanpiaca a fővárosnak?

Mindazonáltal nem e teljesen képtelen, pontosabban orcátlan jogosítvány az igazán fenyegető, inkább a gondolkodásmód, amely életre hívja. A tolvajtempó. Amikor evidens, hogy legmagasabb vezetőnk kósza ötleteit az igyekvő és skrupulusoktól alig is terhelt szolgahad törvényerőre emeli, s adott esetben még rá is dob néhány lapáttal útközben, hogy ne csak a palotát, de még a viskót is el lehessen capcarázni. Aminek a módfelett alávaló volta akkor is kétségtelen, ha vagyunk annyira - öngyilkos módon - jóhiszeműek, hogy nem feltételezzük az általunk választott képviselőkről, hogy a lakásunkat akarnák. Nem akarhatják, hiszen tisztességesen megfizetjük őket, s különben sem uralkodni, hanem szolgálni szegődtek, az ügyeinket akarják elintézni, s nem minket, s nemes küldetésükkel természetesen száz százalékig tisztában vannak. Ám e bizonyosságukat (s vele a beléjük vetett bizalmunkat) éppenséggel azzal tudják legfényesebben igazolni, hogy lemondanak lakásunk eluzurpálásának törvényi lehetőségéről. Magyarul kikérik maguknak, és sértetten visszautasítják ezt az őket oly rossz fényben feltüntető, pimasz módosító javaslatot. Ám addig, míg ezt meg nem teszik, sajna egy árva szót el nem lehet hinni a Fidesznek, amikor azt hörgi, hogy senkinek az ingatlana nincsen veszélyben. György István javaslata pont az ellenkezőjéről tanúskodik.

Figyelmébe ajánljuk

Megjött Barba papa

A Kőszegi Várszínház méretes színpada, több száz fős nézőtere és a Rózsavölgyi Szalon intim kávéház-színháza között igen nagy a különbség. Mégis működni látszik az a modell, hogy a kőszegi nagyszínpadon nyáron bemutatott darabokat ősztől a pesti szalonban játsszák. 

Fűző nélkül

Berlin, Du bist so wunderbar – fogad a híres dal, amelynek a karrierje egy német sörreklámból indult. Nehéz is lenne másképpen összefoglalni a város hangulatát, amelyet az itthon alig ismert grafikus, illusztrátor és divatfotós Santhó Imre munkássága is visszatükröz.

Gyógyító morajlás

Noha a szerző hosszú évek óta publikál, a kötet harminckét, három ciklusba rendezett verse közül mindössze három – a Vénasszonyok nyara után, a Hidegűző és A madár mindig én voltam – jelent meg korábban. Maguk a szövegek egységes világot alkotnak. 

Elmondható

  • Pálos György

A dán szerzőnek ez a tizedik regénye, ám az első, amely magyarul is olvasható. Thorup írásainak fókuszában főként nők állnak, ez a műve is ezt a hagyományt követi. A történet 1942-ben, Dánia német megszállása után két évvel indul.

Gyulladáspont

Első ránézésre egy tipikus presztízskrimi jegyeit mutatja Dennis Lehane minisorozata: ellentétes temperamentumú nyomozópáros, sötétszürke tónusok, az Ügy, a magánélet és a lassacskán feltáruló múltbeli traumák kényelmetlen összefonódásai.

Londoni randevúk

„Ne ijedjetek meg, de azt hiszem, én vagyok a generációm hangja. Vagyis valamelyik generációé” – fogalmazott Hannah Horvath a Csajok első részében. A 2012–2017 között futó, hat évadot megélő sorozatban Lena Dunham pont így tett: hangot adott azoknak a fiataloknak, akiknek mindennél nagyobb szabadságot és jólétet ígértek, ám a világválság ennek az anyagi, az egzisztenciális szorongás pedig a lelki fedezetét egyszerűen felélte.

Mármint

A hullamosói szakma aránylag ritkán szerepel fiatalemberek vágyálmai közt. Először el is hányja magát Szofiane, a tanulmányait hanyagoló, ezért az idegenrendészet látókörébe kerülvén egy muszlim temetkezési cégnél munkát vállalni kénytelen arab aranyifjú.

Tíz vállalás

Bevált recept az ifjúsági regényekben, hogy a szerző a gyerekközösség fejlődésén keresztül fejti ki mondanivalóját. A nyári szünidőre a falusi nagymamához kitelepített nagyvárosi rosszcsontoknak az új környezetben kell rádöbbenniük arra, hogy vannak magasztosabb cselekedetek is a szomszéd bosszantásánál vagy az énekesmadár lecsúzlizásánál. Lehet tűzifát aprítani, visszavinni az üres üvegeket, és megmenteni a kocsiból kidobott kutyakölyköt. Ha mindez közösségben történik, még jobb.