A minap György Aranka Emese, a Fidesz városüzemeltetésért felelős főpolgármester-helyettese, országgyűlési képviselő módosító indítványt terjesztett be a magántulajdon védelmét szavatoló törvényhez. A rövid indítvány ennyit tartalmazott: mi lophatunk. Az illetékes bizottság a módosító indítványt vitára alkalmasnak találta. Bocs, csak vicceltünk.
Nem is György Aranka Emese volt, hanem György István, s indítványa éppenséggel a 2007-es keltezésű kisajátítási törvényt korrigálná; kiegészítvén azt egy ponttal, mely szerint az országgyűlési képviselők, valamint a Magyarország Alaptörvényében meghatározott, az Országgyűlés által választott közjogi megbízatást betöltő személyek és hivataluk elhelyezése céljából az állam ingatlanok tulajdonjogát vonhatja el, mindközönségesen kisajátíthatja azokat.
Melyeket? Azokat, amelyek az Országgyűlés által választott közjogi megbízatást betöltő személyek és hivataluk elhelyezésére szükségesnek találtatnak. A személyük elhelyezésére - bőr az biztos, hogy van György István képén, alighanem vastag.
De legyen bármilyen vastag, mindez tudottan nem az ő agyszüleménye, hiszen a vonatkozó történelmi előzményt mindenki ismeri. Úgy kezdődik, mint egy vicc: Orbán és Tarlós utazik a buszon, beszélgetnek... Aztán a Balettintézet előtt elhaladván Magyarország miniszterelnöke megjegyzi, hogy ő nagyon is akarná ezt visszaszerezni, de egy portugálé. "Kezdeményezzétek, hogy legyen ilyen törvény, én csinálok egy olyat." Gyere, tőke, hamm, bekaplak alapon nyilván. Erre Budapest főpolgármestere nem azt mondja, hogy főnök, az nehéz lesz, meg kicsit ciki is itt Európában, hanem azt, hogy: "jó, beadjuk". Másnap ugrik a helyettese, és beadja.
De létezik egy másik megfejtés is, az tudniillik, hogy Orbán nem is akar annyira balettozni (megértjük), inkább az Országgyűlés Hivatalának vásik a foga a Kossuth téri metrómegálló fölött magasodó MTESZ-székházra, s e törvénnyel kívánják az üzletet rövidre zárni. Mert úgy helyes az, ha a metró az irodája ajtajáig viszi a haza ügyéért fáradót, s örüljünk, ha a Budavári Siklót nem akarják Áder rezidenciájáig vezetni.
Nota bene idevág még az is, hogy a vidéki (ilyenkor szoktak a tévében idézőjeleket rajzolni két ujjal a levegőbe) képviselők 2014-től nem kapnak majd felutazási, leutazási, itt lakási, ott lakási, utazási, havazási támogatást, tisztasági csomagot és uzsonnapénzt, ellenben jogosultak lesznek egy 50 kvadrátméteres szolgálati lakásra a fővárosban. Reszkess, lakosság, jön a vidéki képviselő, jó esetben kopog, megnézném a lakást, ha nem gond, a hűtőszekrény meg a kis hölgy maradhatna is, te meg menjél, isten hírivel.
Erre jön a Fidesz, s azt mondja az ellenzéknek, hogy várjá', nem kell mindjárt pánikolni, fejezzed be csak a "hisztériakeltést", nincs senkinek veszélyben az otthona. Miért nincs? Erre nem mondanak semmit, miként arra sem, hogy miért van szükség erre a kiegészítésre, ha első látásra a Balettintézet is meg a MTESZ-székház is kicsit combosnak tűnik egy országgyűlési képviselő "személyének az elhelyezéséhez". Akkor hát miért kellene mégis kisajátítani ingatlanokat magas személyük garazsírozására? Nincs működő ingatlanpiaca a fővárosnak?
Mindazonáltal nem e teljesen képtelen, pontosabban orcátlan jogosítvány az igazán fenyegető, inkább a gondolkodásmód, amely életre hívja. A tolvajtempó. Amikor evidens, hogy legmagasabb vezetőnk kósza ötleteit az igyekvő és skrupulusoktól alig is terhelt szolgahad törvényerőre emeli, s adott esetben még rá is dob néhány lapáttal útközben, hogy ne csak a palotát, de még a viskót is el lehessen capcarázni. Aminek a módfelett alávaló volta akkor is kétségtelen, ha vagyunk annyira - öngyilkos módon - jóhiszeműek, hogy nem feltételezzük az általunk választott képviselőkről, hogy a lakásunkat akarnák. Nem akarhatják, hiszen tisztességesen megfizetjük őket, s különben sem uralkodni, hanem szolgálni szegődtek, az ügyeinket akarják elintézni, s nem minket, s nemes küldetésükkel természetesen száz százalékig tisztában vannak. Ám e bizonyosságukat (s vele a beléjük vetett bizalmunkat) éppenséggel azzal tudják legfényesebben igazolni, hogy lemondanak lakásunk eluzurpálásának törvényi lehetőségéről. Magyarul kikérik maguknak, és sértetten visszautasítják ezt az őket oly rossz fényben feltüntető, pimasz módosító javaslatot. Ám addig, míg ezt meg nem teszik, sajna egy árva szót el nem lehet hinni a Fidesznek, amikor azt hörgi, hogy senkinek az ingatlana nincsen veszélyben. György István javaslata pont az ellenkezőjéről tanúskodik.
