Ez derék dolog, ha önmagában nincs is túl sok értelme.
Hiszen az csak az egyik baj vele, hogy a Terror Háza állandó kiállításának kétségkívül hatásos, de roppantul problémás koncepciója nem biztos, hogy minden tekintetben hasznára van a nemzeti önismeretnek. Az is a szomorú igazsághoz tartozik, hogy a Holokauszt Emlékközpont - az állandó kiállítás súlyos alultápláltsága miatt - kevéssé tud hozzájárulni az érdemi emlékezéshez.
De az ilyen látogatásoknak csak akkor van értelme, ha tudjuk, hogy mit akarunk megmutatni. Ha nyilvánvaló, miért fontos látnia mindezt a felnövekvő magyaroknak. Annak megértetéséhez pedig komoly pedagógiai előkészítő munka, a jelenkor és a félmúlt történelmének tanításában bekövetkező félfordulat és persze a társadalmi klíma radikális változtatása szükséges. Ezt elintézni nem, legfeljebb előmozdítani tudja a mindenkori törvényhozás és oktatási kormányzat. A mostani éppen az ellenkezőjét csinálja, mivel gyanakszik minden pedagógiai innovációra, "kompetenciaalapú oktatásra". Az említettek híján viszont a rituális látogatás (amelyet egyébként is megejtenek jobbára a középiskolák, hogy letudják a holokauszt-emléknapot) szemernyit nem lesz különb, mint anno a november 7-i ünnepség volt.
A közbeszéd tekintetében még rosszabb helyzet fogadja e nemes javallatot. Balog miniszter kitünteti a nyilasbarát áltudóst és társait, az Új Színház vezetőjét kinevezője kénytelen lebeszélni arról, hogy megvalósítsa a pályázatot, amelylyel nyert és bemutassa antiszemita mentorának végrendeletét a zsidó világ-összeesküvésről és Trianonról. Ehhez jön Nyírő, Tormay és Wass rehabilitációjának kísérlete. Hoffmann államtitkár meg is mondta: az, hogy nevezettek egy része bekerül a közoktatásba, nem esztétikai kiválóságukon múlik, a "nemzeti konzervatív" kánont kell megtámogatni velük, magyarul a Fidesz-KDNP múltképét, amelyet úgy lehetne összefoglalni, hogy nem mi voltunk, mi nem tehetünk semmiről, ott se voltunk '44 márciusától '90 májusáig. A magyar történelemnek csak dicsőséges pillanatai voltak. Viszont az a szomorú helyzet, hogy ennek a beszédmódnak Magyarországon nincsenek nem antiszemita tradíciói. Márpedig így a csomaggal mindenképpen megkapjuk a rasszista uszítást is.
A Fidesz-KDNP makacsul hinni akarja, hogy feltalálhatja a zsidózás nélküli csurkizmus fából vaskarikáját, ezért van meglepve Tarlós István, amikor Tormay Cécile-t előszedik utcanév-ötletnek, néz nagyot Balog miniszter, amikor Bakay, Petrás és Szaniszló lép hozzá kitüntetésért. Ebben a közegben, e kánon útmutatása szerint lesz Fekete György a kultúrfelelős, aki lát némi hibát Konrád György magyarsága körül stb. Mert ha ebbe rendezkedik be az ember, törvényszerűen ilyen alakok jönnek vele szembe. S akkor már hiába kéri ki magának az antiszemitizmus vádját, és hiába foglalja határozatba a Holokauszt Emlékközpont meglátogatását. Teljesen hiába.
