A szerk.

Van-e csurkizmus zsidózás nélkül?

A szerk.

Az Országgyűlés végül elfogadta - kis fideszes módosítóval, kis jobbikos módosítóval - a szocialisták határozati javaslatát, amely felkéri a kormányt, hogy intézkedjék, a kerettanterv javasolja az iskoláknak Auschwitz-Birkenau, valamint a Páva utcai Holokauszt Emlékközpont meglátogatását. Továbbá a Terror Háza megtekintését (Fidesz) és az egykori recski tábor felkeresését is (Jobbik).

Ez derék dolog, ha önmagában nincs is túl sok értelme.

Hiszen az csak az egyik baj vele, hogy a Terror Háza állandó kiállításának kétségkívül hatásos, de roppantul problémás koncepciója nem biztos, hogy minden tekintetben hasznára van a nemzeti önismeretnek. Az is a szomorú igazsághoz tartozik, hogy a Holokauszt Emlékközpont - az állandó kiállítás súlyos alultápláltsága miatt - kevéssé tud hozzájárulni az érdemi emlékezéshez.

De az ilyen látogatásoknak csak akkor van értelme, ha tudjuk, hogy mit akarunk megmutatni. Ha nyilvánvaló, miért fontos látnia mindezt a felnövekvő magyaroknak. Annak megértetéséhez pedig komoly pedagógiai előkészítő munka, a jelenkor és a félmúlt történelmének tanításában bekövetkező félfordulat és persze a társadalmi klíma radikális változtatása szükséges. Ezt elintézni nem, legfeljebb előmozdítani tudja a mindenkori törvényhozás és oktatási kormányzat. A mostani éppen az ellenkezőjét csinálja, mivel gyanakszik minden pedagógiai innovációra, "kompetenciaalapú oktatásra". Az említettek híján viszont a rituális látogatás (amelyet egyébként is megejtenek jobbára a középiskolák, hogy letudják a holokauszt-emléknapot) szemernyit nem lesz különb, mint anno a november 7-i ünnepség volt.

A közbeszéd tekintetében még rosszabb helyzet fogadja e nemes javallatot. Balog miniszter kitünteti a nyilasbarát áltudóst és társait, az Új Színház vezetőjét kinevezője kénytelen lebeszélni arról, hogy megvalósítsa a pályázatot, amelylyel nyert és bemutassa antiszemita mentorának végrendeletét a zsidó világ-összeesküvésről és Trianonról. Ehhez jön Nyírő, Tormay és Wass rehabilitációjának kísérlete. Hoffmann államtitkár meg is mondta: az, hogy nevezettek egy része bekerül a közoktatásba, nem esztétikai kiválóságukon múlik, a "nemzeti konzervatív" kánont kell megtámogatni velük, magyarul a Fidesz-KDNP múltképét, amelyet úgy lehetne összefoglalni, hogy nem mi voltunk, mi nem tehetünk semmiről, ott se voltunk '44 márciusától '90 májusáig. A magyar történelemnek csak dicsőséges pillanatai voltak. Viszont az a szomorú helyzet, hogy ennek a beszédmódnak Magyarországon nincsenek nem antiszemita tradíciói. Márpedig így a csomaggal mindenképpen megkapjuk a rasszista uszítást is.

A Fidesz-KDNP makacsul hinni akarja, hogy feltalálhatja a zsidózás nélküli csurkizmus fából vaskarikáját, ezért van meglepve Tarlós István, amikor Tormay Cécile-t előszedik utcanév-ötletnek, néz nagyot Balog miniszter, amikor Bakay, Petrás és Szaniszló lép hozzá kitüntetésért. Ebben a közegben, e kánon útmutatása szerint lesz Fekete György a kultúrfelelős, aki lát némi hibát Konrád György magyarsága körül stb. Mert ha ebbe rendezkedik be az ember, törvényszerűen ilyen alakok jönnek vele szembe. S akkor már hiába kéri ki magának az antiszemitizmus vádját, és hiába foglalja határozatba a Holokauszt Emlékközpont meglátogatását. Teljesen hiába.

Figyelmébe ajánljuk

Valóra vált forgatókönyv

1984-ben került a mozikba Rob Reiner első filmje, A turné (This Is Spinal Tap). Az áldokumentumfilm egyik főszereplője maga a rendező volt, aki az éppen amerikai turnén levő fiktív brit hard rock zenekar, a Spinal Tap történetét próbálta kibogozni.

Nézőpont

A filozófus-író (Denis Podaly­dès) tüdeje és mája közt apró kis foltot mutat ki az MRI-vizsgálat, de biztosítják afelől, hogy (egyelőre!) nem veszélyes a dolog.

Amikor győznek a hippik

  • - turcsányi -

Blaze Foley-nak volt egy kabátja. Ha egészen pontosak akarunk lenni, ez az egy kabátja volt neki – ez sem túl jó bőrben. Az ujját például vastag ezüstszínű ragasztószalaggal kellett megerősíteni, jól körbetekerni, mindkettőt – hogy le ne essenek.

Hibamátrix

  • Dékei Krisztina

Szűcs művészete a klasszikus, realista festészeti hagyományokon alapul, de távol áll a „valóságtól”.

Ozmózisok

Nádas Péter e hosszú, több mint négyszáz oldalas memoárját Mészöly Miklós, Polcz Alaine és Esterházy Péter köré fűzi föl. Könyvének témája négyük viszonya, vonzásaik és választásaik, személyiségük szerkezetének összeillő és egymáshoz nem illeszkedő elemei. És a háttérben természetesen ott van a korszak, a lassú hetvenes–nyolcvanas évek a kádári provinciában.

Mozaikkockák

A hazai neoavantgárd egyik meghatározó alakjaként Erdély Miklós (1928–1986) a sok műfajban alkotó, polihisztor művészek közé tartozott.

Abúzus, család

  • Balogh Magdolna

Egyéni hangú, markáns képviselője Ivana Dobrakovová a szlovák kritika által expat-prózaként emlegetett prózai iránynak. Ezzel az angol „expatriate”, azaz tartósan vagy ideiglenesen külföldön élő szóból eredő kifejezéssel azokra a művekre utalnak, amelyek a rendszerváltozás adta lehetőségekkel élve külföldön szerencsét próbáló fiatalok problémáiról beszélnek.

Árvák harca

A jelenből visszatekintve nyilvánvaló, hogy a modern, hol többé, hol kevésbé független Magyarország a Monarchia összeomlásától kezdődő történelmében szinte állandó törésvonalak azonosíthatók.