Orbán hete

A szerk.

Az árvizet övező média- és közérdeklődés megmozgatta a politikai propagandisták kreatív fantáziáját is. Míg a múlt hét elején, az árvíz első napjaiban még csak a rendszerint korán ébredő Gyurcsány töltött homokzsákot, addig csütörtökre már Bajnai és Schiffer is lapátolt.

Az árvízi homokzsáktöltés toposzának hangsúlyos felbukkanását lapunk kollektív emlékezete az 1998-2001-es tiszai árvizek idejére datálja. Ha az akkori miniszterelnöki buzgólkodást némi gyanakvás kísérte is, mára azt az egyszerű kérdést, hogy milyen gyakorlati haszna és értelme van ennek, senki nem teszi fel. A homokzsáktöltés mondhatni magasabb kognitív szintre transzponálódott, és ezért afféle kötelező gyakorlattá is vált vezetőink számára (tán attól rettegnek, hogy a nép a maga keresetlen módján megszólja őket, ha tétlenkednek).

Ugyanakkor látnunk kell azt is: Gyurcsány, Schiffer, Vona és Bajnai csak a mára már normatívvá vált paradigma keretein belül viszonyultak az árvízhez. Új utakat ismét Orbán Viktor keresett és talált. Ennek bizonyítását kezdjük az index.hu-n, illetve a bumm.sk-n fellelt pompás fotók felemlegetésével: az elsőn Orbán Mocsai Lajos, a magyar férfi kézilabda-válogatott szövetségi kapitánya társaságában igyekszik a folyóval vívott csata újabb helyszíne felé, a másodikon Nagy Lászlóval, a Veszprém és a válogatott átlövőjével diskurál egy nyúlgát mellett. Már az sem egészen világos, hogy Mocsai hogy került a képbe, és milyen feladatot lát el (talán azért van ott, mert pompásan ért a védekezéshez?), és még furcsább, hogy a magyar válogatott mezét és melegítőjét viseli. A köny-nyen átázó mackóalsó nem a legalkalmasabb viselet a vízzel folytatott küzdelemhez (a klott és az ugyancsak a válogatott mezeként megismert póló - Nagy László öltözéke - még kevésbé az), ugyanakkor azt is látnunk kell, hogy a címeres mez valamiképpen a nemzettel és a nemzeti egységgel kapcsolatos képzeteket konnotálja a szemlélőben - és ebben a magasabb értelemben igenis munkaruhának minősíthető. Lapunk információi szerint a valahol Győr környékén védekező férfi kézilabda-válogatott és a miniszterelnök egyébként véletlenül botlottak egymásba. A találkozás spontaneitását a forgatócsoport ügyesen használta ki, és ha ez a dramaturgiai szál (a kormányfő sportolókkal, celebekkel mutatkozik a gáton) végül nem is folytatódott, az sem igaz, hogy az Orbán Facebook-oldalát elárasztó mozgóképetűdök ne épp a nemzet közös, nagy erőfeszítését hangsúlyozó vonalat vitték volna tovább.

Jegyezzük meg rögtön: a kormányfő közjogi értelemben nem lépte túl felhatalmazásait. A hatályos törvények szerint vészhelyzet esetén a mentés operatív irányítása a védelmi bizottság vezetőjének (jelen esetben Bakondi Györgynek) a feladata, akit a miniszterelnök - külön kormányrendelet hiányában - nem utasíthat, legfeljebb feladatokat határozhat meg számára, azt is a belügyminiszteren keresztül. Orbán a filmecskék tanúsága szerint ebben a szellemben járt el (az egyetlen ennek ellentmondó megnyilvánulását tekintsük félreértésnek). Minek fényében akár indokoltnak tűnhetne a jelenléte valós értelmét firtató kérdés: ha e kérdés megfogalmazásához nem kéne tényleg teljesen hülyének lenni. A kormányfő nem csak azért csinálta végig ezeket a fellépéseket, hogy a márciusi hókatasztrófát elfeledtesse. Az árvíz ennél sokkal többre, magán- és politikai személyiségének megmutatására, kivetülésére, meghosszabbítására adott alkalmat. A filmecskékben a kormányfő tájékozódik, rákérdez, jóváhagy, hümmög, együttérez, kezet fog, biztat, s közben a hozzáértés nem túl meggyőző igényével lép fel. A monumentális, vad és valós díszletek a katasztrófa-, sőt háborús filmek miliőjét vetítik mögé - a gesztusai pedig egyszerre idézik meg a csapatai fölött a frontvonalon szemlét tartó hadvezért, a szerető jobbágyaihoz kilátogató, mélyen demokratikus, humanista meggyőződésű, ám kicsit hibbant főrendet, a családfőt, és legfőképpen a nemzet erőfeszítéseinek gyúpontjában tevékenykedő szervező géniuszt. Ki vitatná, hogy az ország első emberének kötelessége válságos helyzetekben példát mutatni - legfeljebb a jó ízlés és a szemérem határait kissé szigorúbban vonva meg. Merthogy erősen túl volt spilázva a dolog. Annál is inkább, mert jó okkal feltételezhetjük, hogy az árvízi védekezés Orbán egyhetes előadás-sorozata nélkül is flottul zajlott volna, miként azt is, hogy ha tizenöt centivel magasabb a víz, elmossa a fél országot. De nem vagyunk abban a helyzetben, hogy értékelnünk kéne azt, amit Orbán a rajongóinak közvetít - saját magáról. Mindez ugyanis, ha nekik szólt, ha nem, csak őket találta szíven.

Figyelmébe ajánljuk

A kávékapszula környezettudatos szemmel

  • Fizetett tartalom

A kávékapszula rendkívüli népszerűsége világszerte kétségtelen, ám a kényelmes és gyors kávézás mögött rejlő környezeti, gazdasági és társadalmi kérdések kevésbé kerülnek reflektorfénybe. Az alábbi írásunkban ezeket a fontos aspektusokat vizsgáljuk meg, hogy egy átfogó képet kapjunk a modern kávéfogyasztás egyik legmeghatározóbb trendjéről.

6 téma, ami ma már egyre kevésbé számít tabunak

  • Fizetett tartalom

A társadalom folyamatosan változik: átalakul, hogy milyen eszközöket használunk, hogy milyen elfoglaltságaink vannak a mindennapokban, hogy milyen tempóban éljük az életünket – és persze az is, hogy milyen témákat beszélünk meg nyíltan. Kétségtelen, hogy embere – és persze kultúrája – válogatja, mi számít tabunak és mi nem, de általánosságban azt láthatjuk, hogy a világ soha nem volt annyira nyitott és szabadelvű, mint ma.

Így válasszunk széket ülőmunkához

  • Fizetett tartalom

Az ülőmunka ugyan kényelmesnek tűnhet, viszont óriási terhet róhat az ízületeinkre és izmainkra is. Éppen ezért ajánlott egy valóban komfortos szék mellett dönteni, hogy még az igazán hosszú munkaórák után se fájjon a gerincünk vagy a derekunk. Hogyan érdemes széket választani az igényeinkhez mérten? Mutatjuk a pontos válaszokat!