A tervezet nem valamiféle átfogó párt- és kampányfinanszírozási jogszabály akar lenni: kizárólag a parlamenti választások jelöltjeinek és a jelölő szervezeteknek nyújtott kampánytámogatásokra és azok felhasználására vonatkozik. Fő elemei a következők.
Egy. A pártok és jelöltjeik számára a választási évben kizárólag a kampányra fordítható támogatást engedne meg. A választási évre megszüntetné a pártoknak a költségvetésből évente juttatott, a választási eredményeikhez igazodó működési támogatást, amiből fenntartják irodáikat és fizetik alkalmazottaikat. Ez az ellenzéki pártok ellehetetlenítésére szolgál, hiszen a kormánypártnak az egész államapparátus és szinte az összes önkormányzat a rendelkezésére áll ahhoz, hogy pártügyeit közpénzen intézze, pártfeladatokat ellátó alkalmazottait állami és önkormányzati állásokba rejtve kifizesse.
Kettő. A kampányköltési korlát a javaslat szerint jelöltenként 5 millió forint lesz; a jelölő szervezet tehát legfeljebb 995 millió forintot költhet. (Ez az összes megszerezhető mandátum és az egy jelöltre költhető pénz szorzata.) A két nagy párt viszont a becsült adatok szerint már 2006-ban és 2010-ben is ennek az összegnek a sokszorosát fordította a kampányra. A javaslat semmit nem tartalmaz azokból a garanciákból, amelyeket különféle civil szervezetek szorgalmaznak évek óta az átlátható pártfinanszírozás érdekében.
Három. A javaslat rendelkezik az állami kampánytámogatás összegéről és elosztásának módjáról is. Először is minden egyéni jelölt kap 1 millió forintot; ezen fölül pedig a jelölő szervezetek a jelöltek számától függően további állami juttatást. Ez a jelöltenként egymillió forint fölötti juttatás viszont nem egyenesen arányos lesz a jelöltek számával: a kevesebb jelöltért aránytalanul kevesebb pénz jár majd. Ha egy szervezet minden egyéni választókerületben állít jelöltet, a teljes kampányra fordítható költség (a 995 millió forint) 60 százalékát kapja meg az államtól (597 milliót). A körzetek háromnegyedéért már csak a teljes összeg 45 százaléka, a körzetek feléért a pénz egyharmada jár.
Négy. A közös listát állító szervezetek egyetlen szervezetként szerepelnek az elosztásnál; és öt: a törvény szűkíti a pártok adományozói körét is.
Mindebből jól látható, hogy a törvényalkotó valódi célja nem az átláthatóság növelése vagy a demokratikus politizálás valós költségeinek elismerése és legalizálása, hanem az ellenzéki pártok kiszárítása és összeveszejtése volt. A működési támogatás semmivel sem indokolható megvonása a demokratikus ellenzéki pártok amúgy sem könnyű koalíciós alkuját újabb elemmel nehezíti. Marakodjatok csak, barátocskáim, a jelölteken - immár a puszta túlélésért. (Mindez a kiterjedtebb bedolgozói körrel, országos beágyazottsággal bíró MSZP-t fogja a legsúlyosabban érinteni.) És le a kalappal: e bonyolult részszabályok nem látványosan és egyértelműen nyírják ki az ellenzéket (mint például ha egy nyomorult vasat sem kapnának, vagy egyszerűen betiltanák őket). De a kérdésen, hogy a szabályok újabb, egyértelműen a kormánypártnak kedvező változtatása nem az utolsó szög-e a szabad és méltányos választások koporsójában, és hogy mi következik ebből, előbb-utóbb muszáj lesz elgondolkodni.
