A szerk.

Szégyentelenül

A szerk.

A demokratikus sajtónak hála, újabb és újabb részletek jutnak napvilágra arról, hogy a trafikkoncessziók hogyan lettek mindenféle ismerősöknek, rokonoknak, politikai és egyéb lekötelezetteknek szétosztogatva.

A nyilvánosságnak nem a kormánytól vagy a Fidesztől függő részében a reakciók nagyjából ugyanarra a kaptafára húzhatók; a nyelv, amelyen e parlamenti felszólalások, beadványok, tudósítások, véleménycikkek, bejegyzések születnek, körülbelül egységes fogalomrendszerrel dolgozik. Ez a demokratikus társadalom és a magántulajdonra alapuló gazdaság, tágabb értelemben az egyenlő esélyek, az azonos elbírálás, a jog előtti egyenlőség nyelve, s ez a fogalomrendszer nagyjából kvadrál a jelenleg még hatályos magyar törvényekével is. Ebben a nyelvi univerzumban az olyan szavaknak, mint pályázat, pályázati kiírás, az elbírálás szempontjai, érdekellentét, összeférhetetlenség, szerződési feltételek, törvényi feltételek, elvben van értelmük, sőt, még az eredetileg bejelentett kormányzati szándékok számon kérhetősége is felmerül (miszerint a koncessziókat megváltozott munkaképességűek, kismamák, hadirokkantak és árvák kapják). A koncessziók elosztásának gyakorlata ebben a fogalmi keretben felháborodást vagy legalábbis megrökönyödést kelt. Sőt: az ellenzéki pártok még kriminalizálni is megpróbálták, nyilván olyan büntetőjogi kategóriákat forgatva az alacsony homlokuk mögött, amelyek segítségével a tételes jog alapján működő társadalmak a közönségesen "korrupciónak" nevezett jelenséget igyekeznek megragadni (hivatali hatalommal visszaélés, hűtlen kezelés és a többi): az ellenállásnak ezt a naiv kísérletét az ügyészség szemfülesen, azonnal verte vissza.

Azt is látnunk kell ugyanakkor, hogy a kormányzati reakciók meglehetősen visszafogottak voltak. A rezsim igyekszik nem beszélni ezekről a dolgokról, aminek az egyik magyarázata nyilván az, hogy nemigen van mit mondania, legalábbis ezen a fent leírt nyelven nincs. Mindössze annak a szajkózására futja, hogy minden "jogszerűen" zajlott, ami egyfajta jogpozitivista megközelítésben még akár igaz is lehet; mindenesetre olyan fajtájú és méretű hazugság, amelynek cáfolatához a szálak jelen pillanatban beláthatatlan távolságokba vezetnének.

Ugyanakkor tévedés lenne azt hinni, hogy a kormány, tágabb értelemben az Orbán-rendszer számára a koncessziók szétosztása ne tartogatna valóságos lehetőségeket arra, hogy egyfajta propagandaeszközként használja a rendszer valódi társadalompolitikai céljainak nyomatékosítására. Bár a jogok nyerteseinek kiválasztásakor nyilván nem elhanyagolható szempont volt a párthű big business (magyar mércével mérve big) lekenyerezése, illetőleg kifizetése korábbi szívességekért, fontosabbnak tűnik a koncesszió, és főként az utólag megemelt árrés révén már nem is olyan csekély jövedelem allokációjának társadalompolitikai hozadéka. A kisvárosi, falusi nyertesek szociológiáját hályogkovács módjára böngészve feltűnik, hogy az immár busás anyagiakkal kecsegtető üzlet milyen gyakran vándorolt egy-egy már eddig sem szegény vállalkozóhoz, családhoz: bolt-, föld- vagy panziótulajdonoshoz, egy-egy kisváros ún. "köztiszteletben álló", jómódú személyiségéhez. A vidéki Magyarországon ennek a jelentőségét nehéz alábecsülni. A jövedelemkoncentrációt a trafikjog nemcsak a cigarettaárusításból származó haszon révén gyorsítja majd fel, hanem azért is, mert nem más keres majd ezen az üzleten. A jövedelemkoncentráció pedig egyszersmind hatalmi koncentrációt is jelent: nem nehéz elképzelni, hogy egy-egy kisebb település életére milyen befolyással lehet az ily módon gazdagodó trafik- és egyéb tulajdonos - önkormányzati képviselőként és/vagy alvállalkozóként, akár polgármesterként, az uniós fejlesztések gazdájaként és az uniós támogatások kedvezményezettjeként, munkaadóként, a helyi templom és az óvoda bőkezű patrónusaként, helyi atyaúristenként. A trafikkoncesszió - és az állami földhasználati jogok újraosztása - így a vidéki középosztály mesterséges felpuffasztására tett kísérletként értelmezhető, mely közép- vagy inkább felső osztálynak természetesen csak egyfajta politikai preferenciája lehet: a belépő ebbe az uralkodó kasztba éppenséggel a kormánypárt iránti politikai lojalitás. Ez a fajta social engineering, az új elit kikeltetése bevallott célja az Orbán-kormánynak, elsősorban önmaga túlélésének, folyamatos újraválasztásának zálogaként tekint rá, de ha épp el akarjuk hinni, ez ideológiai vezérmotívuma is. Elvégre Magyarországnak nem volt olyan jobboldali kormánya, amely ne a "nemzeti tőke" megteremtéséről és a vele való harmonikus, hosszú házasságról álmodozott volna, mely házasság természetesen és csakis a kis "nemzet" egészséges felcseperedésében és hosszú megmaradásában nyerte volna el mélyebb, valódi értelmét. Dehogy lopni akartak!

A trafikkoncessziók elosztásának módja nem írható le a demokráciákban használatos fogalmakkal: a kormány és a trafikmutyi leleplezői, kárvallottai, ellenfelei, az ellenzéki pártok, mindazok, akiket ez a botrány letaglózott, két malomban őrölnek. (A "korrupció" kifejezés is teljességgel alkalmatlan a történtek akár közelítőleges visszaadására.) De nem hinnénk, hogy az Orbán-rezsim különösképpen zavartatná magát ettől: sőt. Keresve sem találhatott volna jobb módszert arra, hogy ennek az országnak a tízmillió lakója előtt nyilvánvalóvá tegye, mit és miért akar; s hogy milyen függelmi viszonyokat, az alávetettség és az uralkodás milyen rendjét tartja ideálisnak.

Figyelmébe ajánljuk

Vörösben

Bohumil Hrabal novelláit Balassa Eszter, a társulattal sokat dolgozó dramaturg az Európa Kiadónál nemrégiben újra megjelent Véres történetek és legendák című gyűjteményes kötet alapján dolgozta át. Vörös a zokni, a nyakkendő, de még a hajszalag is – véres drámára jöttünk –, mégsem sorolható a horror műfajába Soós Attila rendezése. Fekete humorban gazdag sztorik elevenednek meg, groteszk stílusban feltárva a kisemberek mindennapos küzdelmeit.

Magánügyek, közügyek

A félhomályos színpadon egy női alak ül az íróasztalnál, mögötte vörös fényben füst gomolyog. Létezik egy színházi mondás: ahol egy előadásban füstgép vagy stroboszkóp jelenik meg, ott véget ér a minőség. Ám ez az előadás egy holokauszthoz kapcsolódó történetet mond el, a felszálló füstnek így óhatatlanul pluszjelentése is van. Teátrálisnak teátrális, végül is színházban vagyunk.

Szintén zenész

  • - turcsányi -

Nyilván nincs új a nap alatt, mindenesetre a síkhülye gyerekrabló történetét láttuk már kétszer, s éppenséggel olvashattuk is volna, ha Evan Hunter (a számos álnéven alkotó Salvatore Albert Lombinót Ed McBainként ismerjük jobban) 1959-ben publikált regénye megjelenik magyarul, de nem jelent meg, noha a szerző távolról sem alulreprezentált alakja a magyar könyvkiadásnak, beleértve a komcsit is).

Patchwork művészportrékból

A Fuga leghátsó, ámde igen nagy méretű termében látható a művész 2012 óta futó sorozatának (Ember Embernek Embere) majdnem teljes összegzése. A magángyűjtőktől is visszakölcsönzött alkotásokkal együtt a kiállításon 34 mű szerepel – sajátos, „bogis” művészportrék a nemzetközi művészszcéna volt és jelenlegi nagyjairól. S bár G. Horváth mindenekelőtt festő, a művészi Pantheonjában szerepet kapnak szobrászok, fotósok, konceptuális alkotók és performerek is.

Delejező monstrum

Egy magyar regény, amelyben alig van valami magyar. Bartók Imre legújabb – nem is könnyű összeszámolni, hányadik – könyvének főszereplője a harmincas évei elején járó francia Damien Lazard, aki két év alatt szinte a semmiből robban be a nemzetközi profi sakkvilág szűk elitjébe, üstökösszerű felemelkedése már a világbajnok kihívóját sejteti.

Hatvanpuszta két hintája

Hatvanpuszta két hintáját nem Hatvanpusztán, hanem Budajenőn lengeti a szél egy takaros portán, vagyis egy takaros porta előtt, ez még nem eldöntött száz százalékig.

Két akol

Magyar Péter azt mondta a 444 élő műsorában, hogy egy válságban lévő országban a választási törvény módosítása nem fér bele az 50 legfontosabb kérdésbe. Amennyiben jövőre ők győznek, az éppen annak a bizonyítéka lesz, hogy még ebben az egyfordulós rendszerben, ilyen „gusztustalan állami propaganda” mellett is lehetséges felülmúlni az uralkodó pártot.

„Saját félelmeink rossz utakra visznek”

Kevés helye van kritikának Izraellel szemben a zsidó közösségben. De vajon mi történik a porba rombolt Gázában, és miben különbözik az arab kultúra az európaitól? A Hunyadi téri Ábrahám sátra zsinagóga vezetője egyenesen beszél ezekről a kérdésekről.

Szenes Zoltán volt vezérkari főnök: A NATO-nak át kell vennie a drónvédelemmel kapcsolatos ukrán tapasztalatokat

A NATO alapvetően jól reagált az orosz csali drónok lengyelországi berepülésére, de az eset rávilágít arra, hogy a szövetség még nem készült fel a dróntámadásokra. A NATO-t politikai széttagoltsága is hátrányba hozza az orosz hibrid hadviselés elleni védekezésben – erről is beszélt nekünk a védelmi szövetség déli parancsnokság volt logisztikai főnöke.

„Előbb lövetem le magam, mint hogy letérdeljek”

Az elmúlt fél évben háromszor is országos hír lett Szolnok ellenzéki – MSZP-s – polgármesterének fellépéséből, egy tömegverekedés után például Pintér Sándor belügyminisztertől kért rendőröket a közbiztonság javításáért. Fideszes elődje örökségéről, Szolnok helyzetéről és a nagypolitikáról kérdeztük a 43 éves városvezetőt.