Csakhogy a kormányzati táncos pároztatásról szólván nem Soltész ezen elszólása trafál bele a lényeg közepébe, hanem a másik, amikor így fogalmaz: "Civil szervezetek, családszervezetek, szülők és fiatalok észrevételei és javaslatai alapján döntöttünk úgy, hogy egy olyan új lehetőséget teremtünk a fiatalok számára, melynek eredményeképpen mind találkozókra, mind párkapcsolati lehetőségre lehetőség nyílik."
Vagy úgy! Tehát az eddig történtek fényében a civil szervezetek, a családszervezetek, meg a Magyar Kisasszonyok és Úrleányok Batthyány Anália Kézimunka és Honmentő Szakköre azt észrevételezte Magyarország kormányánál, hogy a "mai fiatalok" sajnálatosan nem tudnak megismerkedni egymással, mert egyfelől az elmúlt nyolc év alatt annyira elkorcsosultak, hogy kiveszett belőlük az erre való képesség, másfelől, ha nem tudják maguk mögött Orbán Viktort, nyilván fel sem áll nekik. Továbbá nincsenek az ismerkedésre alkalmas helyszínek sem, mert a színházakat és múzeumokat elfoglalták - mint tudjuk - a buzik, a diszkókat V. László, ezért kérjük tisztelettel a kormányt, hogy ne késlekedjék, s azonnal rendezzen táncmulatságokat gyermekeinknek, mert különben nem fogják megismerni egymást. Mert a tánc az a közös nyelv... etc. etc.
Csakis így történhetett. S ezt az sem cáfolja, hogy Soltész államtitkár még tévedésből sem nevezett nevén egy ilyen civil vagy családszervezetet (az mi lehet? a családszervezet) sem. Tehát ilyenformán közleményét minden teketória nélkül sorolhatjuk a "nemzeti konzultáció" ugyancsak kipróbált hazugságának valamelyik kis mellékágába, melynek vizén Magyarország kormánya, de különösen annak feje gyakorlatilag folyamatos párbeszédben áll a világ legalább tizenötmillió magyarjával, s ugyancsak folyamatosan teljesíti az ő kívánságaikat. Táncmulatságot szeretnétek, kedves fiatalok, drága szülők? Tessék, parancsoljatok! Kérem a következőt! Hát, ti kedves nagymamik, nagypapik, mit szeretnétek? Olcsóbb rezsit, látom, alá is írtátok, s így tovább, a kutyákig, macskákig.
Valaki komolyan azt hiszi itt, hogy egy egészséges fiatal Orbán Viktorhoz fordul segítségért, hogyha csajozni, pasizni akar?
Igen, a történtek fényében nyilvánvaló: Magyarország kormánya pont így képzeli. Sőt, még ígyebbül, mert ha már egyszer becsajozott/pasizott az a szerencsétlen gyermek, akkor szaporodjék is sebesen, hisz' mivégre is húzattuk neki a talpalávalót olyan drága pénzért? De erről már Kövér László házelnöktől értesültünk, aki biztosított afelől, hogy: "A kormány a következő nagy léptékű programjai között egy demográfiai programot fog letenni", leginkább azért, mert a népszámlálási adatok szerint annak erőst itt van az ideje, úgyszólván a körmünkre égett a dugásvágy ellankadása. Hogy ezt a kormány dolgaiban szerfelett jártas házelnök hogyan is képzeli gyakorlatice, arra sajnálatosan nem tért ki a teljes részletességében éppúgy, mint máshogyan sem. Korunk bajszos Ratkó Annája tehát egyelőre csak fenyeget, de a hétvégén szárba szökkent kormányzati párválasztó láttán aligha lehetnek kétségeink afelől, hogy komolyan gondolta, amit mondott.
Hajrá, magyarok, asszonynak szülni kötelesség, leánynak dicsőség, kerül, amibe közpénzből kerül. Mindezt egy olyan országban, ahol azért tanulnak nyelveket a fiatalok, hogy minél előbb leléphessenek, s azért taníttatják gyerekeiket a szülők, mert ha már ők voltak olyan hülyék, hogy a rendszerváltás és a korai demokrácia lázában itt ragadtak, hát legalább a gyereküknek legyen jobb.
Kövér László és Soltész Miklós, tehát Orbán Viktor fejében ezzel szemben az van, hogy majd mi megtáncoltatunk, összepárosítunk és szaporítunk titeket, nektek csak egy dolgotok van, csináljátok mindig azt, amit mondunk. Teremtünk nektek lehetőséget az ismerkedésre, ösztönzőket biztosítunk nektek a szaporodásra... és közben pont az ellenkezőjét csinálják. Éppenséggel nem olyan országot építenek, ahol boldogan alapít családot mindenki, hanem olyan nagy léptékű programot dolgoznak ki, aminek hatására majd gyerekek születnek. Amely program nyomán majd mindenki kétszer is meggondolja, hogy merjen-e ne vállalni mégsem gyereket.
Olyan országot, ahol öreg s fiatal azt csinálja, amit mondanak neki. Ahol vezényszóra kérjük egymást táncra, s ahol vezényszóra bújunk egymással ágyba. Nos, ilyesmit sokan próbáltak már, soha nem sikerült. Általában nevetségessé és gyűlöletessé váltak. A közröhej a hétvégén megvolt.
