A szerk.

Mi szivárog?

A szerk.

A múlt hét politika alatti politikájának főhőse kétségkívül Szabó Bálint, az őszödi leleplező volt. A fiatalemberre a Vas megyei beléptetési botrány néven elhíresült eseménysorozat egyik főhőseként emlékezhet a politikai alvilág legalsó besorolású, ám színes egyéniségeit számon tartó közvélemény.

Ha netán mégsem emlékeznének az esetre, annyit talán érdemes felidézni, hogy 2003 táján gyanús alakok megpróbálták kisajátítani az MSZP Vas megyei szervezetét. Az akkori tudósítások szerint - a történet feldolgozásában a nyugat.hu járt élen - a szálak Zuschlag János és Hagyó Miklós, azaz a korabeli MSZP épp felívelő ágban lévő ifjúsági-bűnözői tagozatának általános irányába vezettek. És tényleg volt minden: fiktív tagok nem létező belépési nyilatkozatai, melyeket egy állítólag véletlenül nyitva hagyott autóból állítólag elloptak, megvásárolt, majd megbokrosodott romák, meghamisított vagy nem meghamisított jegyzőkönyvek - míg végül a Hiller István-Kiss Péter párosnak kellett kiszállni a terepre és ráncba szedni a helyi elemeket. Szabó Bálint ezen komikus események epicentrumában kavart; igazat a bemutatkozáson kívül talán soha nem mondott, viszont kétségtelenül elismerést érdemel azért, hogy afféle művészi-kreatív innovációként ő próbálta a magyar politika toposzai közé emelni a - hogy is fogalmazzunk - beleegyezés nélküli anális szexet. (Szabó azt állította, hogy a beléptetett/nem beléptetett romák megerőszakolták őt - az okokról nem nyilatkozott, és feljelentést sem tett. Valami elszámolási, netán ideológiai vita lehetett a háttérben?)

A Nyerges Zsolt érdekeltségi körébe tartozó Heti Válasz pont őt találta meg az őszödi botrány titkának fellebbentőjeként - és hogy a hetilap miért tartotta célszerűnek a megmártózást a mocsokban, annak bizonyára megvan a nem is túl bonyolult magyarázata. Az őszinte, kőkemény tényfeltárás szándékát semmiképp sem vélelmeznénk, akkor ugyanis nemcsak Szabó történetének mérhetetlen, a komcsiban megjelent kémregényeket idéző stupiditása késztette volna őket legalábbis habozásra, de esetleg megkísérelték volna Szabó állításaiból legalább az elvben ellenőrizhetőket ellenőrizni. (Amit két nappal később az origo.hu meg is tett.) De nem - a történet politikai hozadékába vetett remény mindent vitt. És igaz, ami igaz: a jobboldal kevésbé kifinomult fórumai ma már szinte készpénznek veszik, hogy a Katalin-Ferenc-Imre-találkozót szervező Rózsa-Flores Eduárdót is az őszödi kiszivárogtatás miatt gyilkoltatta meg Evo Morales rendőreivel az őszödi kiszivárogtató, vagy az őszödi kiszivárogtató személyét fedező személy, netán az azt feltárni kívánó antikiszivárogtató.

Az, ha egy notórius hazudozó hazudik, vagy hogy a kormányhoz közel álló oligarchák érdekkörébe tartozó sajtótermékek, ha a gazdáik érdeke ezt diktálja, készséggel segédkeznek ehhez, a világ normális rendjéhez tartozik. (Bár az, hogy az interjút készítő újságíró szervezi a kétes interjúalany sajtótájékoztatóját, még az ismert körülmények között is kicsit erős.) Az viszont elgondolkodtató, hogy pont ez a figura hogyan lehetett a Demokratikus Koalíció szegedi sejtjének oszlopos tagja és Gyurcsány Ferenc alkalmi MC-je. Sőt. Gyurcsány - Szabó Bálint és a saját állítása szerint is - nemcsak arról tudott előre, hogy Szabó Bálint interjút fog adni, de annak fő téziseit is ismerte. Sőt: azt is állította, hogy azok nagyjából kvadrálnak a kiszivárogtatás általa ismert vagy vélelmezett megfejtésével. Sőt. Nagyjából ezt állította közvetlenül az interjú megjelenése után is.

Amiben a legkevésbé sem érdekes az, hogy vajon tényleg Ferkónak, Katicának és Imrusnak köszönhetjük a beszéd nyilvánosságra kerülését, esetleg másnak, Klárinak és Vityának, Bélusnak és Briginek, Nikolettnek vagy Zsanettnek vagy Brikettnek. Az őszödi beszéd kiszivárogtatása kétségkívül fordulópontja volt a magyar politikának - ám a kiszivárogtatás mikéntje hazánk jelen állapota és közeljövője szempontjából immár semminő relevanciával nem bír; az érte viselt felelősség kérdése pedig a szereplők magánügye. A témában folytatott nyilvános rejszolgatás legfeljebb arra jó, hogy az amúgy együttműködésre kényszerülő felek egymást abajgassák - a kormányerők legnagyobb megelégedésére. Hogy addig se kelljen dolgozni.

Még ha le is tudja vakarni magáról Gyurcsány azt a szégyent, hogy ő biztatta fel, netán bízta meg Szabót - a Demokratikus Koalíció múlt hét végén indított kármentése erre irányul -, a bélyeg akkor is rajta marad.

A hülyeségé, mindenekelőtt.

Figyelmébe ajánljuk

Jens Lekman: Songs for Other People’s Weddings

„Ha valaha szükséged lenne egy idegenre, hogy énekeljen az esküvődön, akkor szólj nekem” énekelte Jens Lekman az első lemezén. A több mint két évtizede megjelent dal persze nem egy apróhirdetés akart lenni eredetileg, hanem az énekes legkedvesebb témájáról, az elérhetetlen szerelemről szólt.

Péterfy-Novák Éva: A Nevers-vágás

A szerző olyannyira nem bízik az olvasóiban, hogy már az első novella előtt, a mottó vagy az ajánlás helyén elmagyarázza, hogyan kell értelmezni a kötet címét, noha a könyv második felében elhelyezett címadó novella elég egyértelműen kifejti, hogy miről is van szó.

Mocskos játszma

  • SzSz

Shane Black farzsebében több mint harminc éve ott lapul a Play Dirty cím – anno a Halálos fegyver folytatásának szánta. Az eredeti forgatókönyv minden bennfentes szerint zseniális volt, sötétebb, mocskosabb, mint a zsarupáros meséje, ám épp ezért a stúdió, a producer és Richard Donner rendező is elutasította. Black viszont szeret ötleteket újrahasznosítani – ennek belátásához elég csak ránézni filmográfiájára –, így amikor jött a lehetőség, hogy Donald E. Westlake Parker-könyveiből készítsen filmet, gyorsan előkapta a régi címet.

33 változat Haydn-koponyára

Négy év után újra, ugyanott, ugyanazon alkotók közreműködésével mutatták be Esterházy Péter darabját; Kovács D. Dániel rendező a korábbitól alig különböző verziót hozott létre. A 2021-es premiert az író halála után közvetlenül tartották meg, így azt a veszteség drámaisága hatotta át, most viszont új szemszögből lehet(ne) megnézni Haydn koponyáját, és rajta keresztül az egyik legönironikusabb magyar szerzőt.

Suede: Antidepressants

A Brett Anderson vezette Suede nem nagyon tud hibázni a visszatérése óta. A 2010-es években készítettek egy ún. színes albumtrilógiát (Bloodsports, 2013; Night Thoughts, 2016; The Blue Hour, 2018), jelen évtizedben pedig megkezdtek egy újabb, ezúttal fekete-fehér háromrészes sorozatot. Ennek első része volt az Autofiction négy évvel ezelőtt, amelyet a tagok a Suede punklemezének neveztek.

Az elveszett busz

  • - ts -

A katasztrófafilmről okkal gondolhatnánk, hogy rövid idő adatott neki. Fénykorát a hetvenes években élte, de rögtön ki is fáradt, s a kilencvenes évekre már kicsit cikivé is vált. Utána pedig már csak a fejlődő filmkészítési technikák gyakorló pályáján jutott neki szerep.