A szerk.

Az igazgató árnyéka

A szerk.

Láttuk a Nemzeti Színházban Alföldi Róbert utolsó bemutatóját, beljebb részletesen is beszámolunk róla, jó színház volt. Ez a darab, ezekkel a színészekkel és ebben a rendezésben hosszú évadokon át telt házat csinálna bárhol - a maga aktuálpolitikai áthallásai nélkül is. Pusztán azért, mert Alföldi és Stohl András Mephistója lebilincselő művészet. A sokévadnyi telt ház azonban a legkevésbé sem garantált, lapzártánkkor még nyolc előadás néz ki (mindre elkeltek a jegyek), aztán slussz, kampó, konyec.

A Nemzeti leendő igazgatója, Vidnyánszky Attila nincs könnyű helyzetben, amikor döntenie kell a darab sorsáról. Hogy kifejezetten rá utazna a rendezés, azt éppenséggel nem lehet állítani, de azt sem, hogy a néző itt-ott ne fedezhetne fel párhuzamosságokat a Porosz Nemzeti Színház intendánsának fiktív és a budapesti Nemzeti Színház igazgatójának távolról sem fiktív felemelkedése között, vagy hogy a hatalommal való maradéktalan azonosulás és a művészi-politikai előmenetel dialektikájának színpadi ábrázolását ne hozná összefüggésbe a Nemzeti sztorijával. Precízebben: nincs az a néző, aki - politikai ízlésétől függetlenül - meg tudná állni, hogy nyomokban fel ne fedezze Höfgenben Vidnyánszkyt. Ahhoz meg aztán egy gramm fantázia sem kell, hogy az Alföldi elleni kultúrpolitikai hadjárat örök kliséit halljuk viszont akkor, amikor a darabbéli nácik a "romlott", "dekadens", bűnös, liberális, zsidó művészetét állítják szembe a friss, egészséges, ízig-vérig német talajgyökerű kultúra óhajtásával.

Izgatottan várjuk az igazgató úr döntését. Érdekes érv lesz abban a vitában, amely az Orbán-rendszer természetéről folyik.

Figyelmébe ajánljuk

Valóra vált forgatókönyv

1984-ben került a mozikba Rob Reiner első filmje, A turné (This Is Spinal Tap). Az áldokumentumfilm egyik főszereplője maga a rendező volt, aki az éppen amerikai turnén levő fiktív brit hard rock zenekar, a Spinal Tap történetét próbálta kibogozni.

Nézőpont

A filozófus-író (Denis Podaly­dès) tüdeje és mája közt apró kis foltot mutat ki az MRI-vizsgálat, de biztosítják afelől, hogy (egyelőre!) nem veszélyes a dolog.

Amikor győznek a hippik

  • - turcsányi -

Blaze Foley-nak volt egy kabátja. Ha egészen pontosak akarunk lenni, ez az egy kabátja volt neki – ez sem túl jó bőrben. Az ujját például vastag ezüstszínű ragasztószalaggal kellett megerősíteni, jól körbetekerni, mindkettőt – hogy le ne essenek.

Hibamátrix

  • Dékei Krisztina

Szűcs művészete a klasszikus, realista festészeti hagyományokon alapul, de távol áll a „valóságtól”.

Ozmózisok

Nádas Péter e hosszú, több mint négyszáz oldalas memoárját Mészöly Miklós, Polcz Alaine és Esterházy Péter köré fűzi föl. Könyvének témája négyük viszonya, vonzásaik és választásaik, személyiségük szerkezetének összeillő és egymáshoz nem illeszkedő elemei. És a háttérben természetesen ott van a korszak, a lassú hetvenes–nyolcvanas évek a kádári provinciában.

Mozaikkockák

A hazai neoavantgárd egyik meghatározó alakjaként Erdély Miklós (1928–1986) a sok műfajban alkotó, polihisztor művészek közé tartozott.

Abúzus, család

  • Balogh Magdolna

Egyéni hangú, markáns képviselője Ivana Dobrakovová a szlovák kritika által expat-prózaként emlegetett prózai iránynak. Ezzel az angol „expatriate”, azaz tartósan vagy ideiglenesen külföldön élő szóból eredő kifejezéssel azokra a művekre utalnak, amelyek a rendszerváltozás adta lehetőségekkel élve külföldön szerencsét próbáló fiatalok problémáiról beszélnek.