A szerk.

Az igazgató árnyéka

A szerk.

Láttuk a Nemzeti Színházban Alföldi Róbert utolsó bemutatóját, beljebb részletesen is beszámolunk róla, jó színház volt. Ez a darab, ezekkel a színészekkel és ebben a rendezésben hosszú évadokon át telt házat csinálna bárhol - a maga aktuálpolitikai áthallásai nélkül is. Pusztán azért, mert Alföldi és Stohl András Mephistója lebilincselő művészet. A sokévadnyi telt ház azonban a legkevésbé sem garantált, lapzártánkkor még nyolc előadás néz ki (mindre elkeltek a jegyek), aztán slussz, kampó, konyec.

A Nemzeti leendő igazgatója, Vidnyánszky Attila nincs könnyű helyzetben, amikor döntenie kell a darab sorsáról. Hogy kifejezetten rá utazna a rendezés, azt éppenséggel nem lehet állítani, de azt sem, hogy a néző itt-ott ne fedezhetne fel párhuzamosságokat a Porosz Nemzeti Színház intendánsának fiktív és a budapesti Nemzeti Színház igazgatójának távolról sem fiktív felemelkedése között, vagy hogy a hatalommal való maradéktalan azonosulás és a művészi-politikai előmenetel dialektikájának színpadi ábrázolását ne hozná összefüggésbe a Nemzeti sztorijával. Precízebben: nincs az a néző, aki - politikai ízlésétől függetlenül - meg tudná állni, hogy nyomokban fel ne fedezze Höfgenben Vidnyánszkyt. Ahhoz meg aztán egy gramm fantázia sem kell, hogy az Alföldi elleni kultúrpolitikai hadjárat örök kliséit halljuk viszont akkor, amikor a darabbéli nácik a "romlott", "dekadens", bűnös, liberális, zsidó művészetét állítják szembe a friss, egészséges, ízig-vérig német talajgyökerű kultúra óhajtásával.

Izgatottan várjuk az igazgató úr döntését. Érdekes érv lesz abban a vitában, amely az Orbán-rendszer természetéről folyik.

Figyelmébe ajánljuk

Konzultáció kamu adóról, nem kamu adóból

Kibújt a szög a zsákból: a miniszterelnök bevallotta, amit eddig is tudtunk, miszerint a nemzeti konzultáció a Fidesz érdekeit szolgálja, mozgósítani lehet vele. A legújabbat egy senki által nem hitelesített, állítólagos Tisza-adóemelésről szóló sajtpapírra hivatkozva indítják el. 

Klasszissal jobban

  • - minek -

Az utóbbi évtizedek egyik legnagyszerűbb poptörténeti fejleménye volt a Saint Etienne 1990-es létrejötte, no meg három és fél évtizedes, nagyjából töretlen, egyenletesen magas színvonalú pályafutása – mindez azonban most lezárulni tűnik.

Közös térben, külön utakon

A gesztusfestészetet helyezi fókuszba a hajdani Corvin Áruház épületében működő Apollo Gallery legújabb kiállítása, amely három figyelemre méltó kortárs absztrakt művész világát hozza össze.