Új irány

A szerk.

A Hágai Nemzetközi Törvényszék (ICTY) két héttel ezelőtt felmentett két volt szerbiai politikust, Franko Simatovicot és Jovica Stanisicet. Slobodan Milosevic titkosszolgálatának vezetőiként ők ketten voltak megbízva azzal, hogy a Boszniában és Horvátországban harcoló szerb paramilitáris alakulatokat, azaz a szabadcsapatokat felállítsák, kiképezzék, felfegyverezzék, pénzeljék és irányítsák.

Ezt, miként azt a tényt is, hogy ezek a milíciák, köztük a hírhedt Arkan Tigrisei háborús bűnöket követtek el a Horvátország és Bosznia elleni területszerző háborúk során, maga az ítélet sem vitatta. Az ehhez hasonló hágai perek - ahol ennyi közvetett bizonyítékot halmozott fel a vád egy-egy vádlottal szemben - rendszerint súlyos börtönbüntetéssel értek véget, mégpedig a parancsnoki felelősség elve alapján. (E szerint a háborús bűnöket elkövető katonák parancsnokai is felelősek alárendeltjeikért, és nemcsak akkor, ha a parancsot bizonyíthatóan ők adták ki, hanem akkor is, ha ezeket az alárendeltjeiket nem vonták később felelősségre.) A háromtagú bírói tanács ezzel szemben most azért mentette fel a vádlottakat, mert a vád egyetlen esetben sem tudta bizonyítani, hogy valamely konkrét bűncselekményre ők adtak volna parancsot. Az érvelés pár hónappal ezelőtt már felbukkant egy hágai ítéletben: akkor Momcilo Perisicet, a Jugoszláv Néphadsereg parancsnokát mentették fel a háborús bűnök vádja alól.

Ez az ítélet akkor is felháborító és mérhetetlenül lehangoló lenne, ha a vádnak nem sikerült volna megmutatnia és bebizonyítania, hogy a szerbiai milíciák milyen rémtetteket követtek el Boszniában és Horvátországban. Így azonban még ijesztőbb: hiszen a parancsnoki felelősség elvét lényegében kiiktatta a nemzetközi büntetőjog eszköztárából; körülbelül azt az egyetlen eszközt, amely a háborús bűnök valódi, magas rangú, adott esetben politikai hivatalt viselő megrendelőit felelősségre vonhatóvá tette. Perisic, Stanisic és Simatovic elengedésével a korabeli szerb politikai vezetés mentesült minden felelősség alól: és ez ordító ellentétben áll mindavval, amit a belgrádi kormányok szerepéről a jugoszláviai háborúkban tudunk. A törvényszék lassan húszéves munkájának mérlegét a Karadzic- és a Mladic-per vége előtt még korai lenne megvonni; és végképp igaztalan lenne az ICTY erőfeszítéseinek teljes hiábavalóságáról lamentálni. De ez a három ítélet, meg Ante Gotovina tavaly novemberi felmentése nem csak érthetetlen, nem csak a háború áldozatainak arcul csapása. Valóságos katasztrófa, legfőképpen azért, mert a háborús jog és a háborús valóság közti szakadékot immár áthidalhatatlannak mutatja; mert új irányt jósol a nemzetközi jogban. A háborús bűnöket elkövető politikusok büntethetetlenségét.

Figyelmébe ajánljuk

Jön a bolond!

  • - turcsányi -

William McKinley-vel jól elbánt Hollywood. Az Egyesült Államok 25. elnöke mind ez idáig az egyetlen, aki merénylet áldozataként négy elhunyt potus közül nem kapott játékfilmet, de még csak egy részletet, epizódot sem.

Út a féktelenbe

Már a Lumière testvérek egyik első filmfelvételén, 1895-ben is egy érkező vonat látványa rémisztette halálra a párizsi közönséget.

Cica az istállóban

„Attól, hogy egy kóbor macska a Spanyol Lovasiskola istállójában szüli meg a kiscicáit, még nem lesznek lipicaiak” – imigyen szólt egy névtelen kommentelő a film rendezőjének honosítási ügyét olvasva.

A hegyek hangja

„Ez a zene nem arra való, hogy hallgassuk, hanem arra, hogy táncoljunk rá” – magyarázza a film – eredeti címén, a Sirāt – egyik szereplője a sivatagi rave-partyban eltűnt lánya után kutató Luisnak (Sergi López) a film magját alkotó technozene értelmét. Az apa fiával, Estebannal (Bruno Núñez Arjona) és kutyájukkal, Pipával érkezik a marokkói sivatag közepén rendezett illegális rave-fesztiválra, hogy elszántan, de teljesen felkészületlenül előkerítse Mart.

A jóság hímpora

Krasznahorkai László első poszt-Nobel-regénye játékos, bonyolult, színpompás mű. Főszereplője egy múzeumi lepketudós, entomológus (azaz a rovartan szakértője), akit váratlanul egy bonyolult elméleti problémával keres meg a munkájában elakadt író, bizonyos Krasznahorkai László, aki kísértetiesen emlékeztet a nyilvános fellépésekből és megnyilatkozásokból ismert Krasznahorkai Lászlóra.

Főszerepben az Első sírásó

A november 6-án zárult igazgatói pályázaton Lipics Zsoltot hirdették ki győztesnek Darabont Mikold ellenében, azonban nagyon sok ellentmondás és fordulat jellemezte az elmúlt időszakot. A régi-új igazgató mellett csupán a NER-es lapokban folytatott sikerpropagandája szólt, pályázata egy realista, szakmaiságra építő programmal ütközött meg.

Őrült rendszer, de van benne pénz

  • Szekeres István

Amikor a tavalyi párizsi olimpián a tekvandós Márton Viviana megszerezte a hatodik – igaz, spanyol import – aranyérmünket, Orbán Viktor (noha eredetileg nyolcat várt) SMS-t küldött Schmidt Ádám sportállamtitkárnak: „Maradhat.” A kincstári humor mögül is elővillant a tény, hogy a sportélet is a miniszterelnök kezében van.