A szerk.

A létbe vetettség tragikuma csakis magyarként élhető át igazán, tudhatjuk ezt számtalan megnyilatkozásból. És itt van nekünk Kósa Lajos is, akihez hasonló jelenséggel tényleg egyetlen más nemzet sem büszkélkedhet. Ha például a Fidesz fenegyereke átlépi Debrecen határát, a devizahitelesek sok jóra aznap már nem számíthatnak. Így történt kedden is:

Emlékeznek a régi viccre? Valaki felírta egy közfalra krétával, hogy: hüje Kádár. Elkapták. S kapott hat évet: egyet azért, mert pontos jével írta, kettőt azért, mert gyalázta pártunk vezetőjét, hármat meg azért, mert államtitkot adott ki. Nincs új a nap alatt! Gőzerővel nyomoz a Központi Nyomozó Főügyészség egy magát Semjén Zsoltnak kiadó pernahajder után.

A hétvégén péppé verték a Jog és Igazságosság (PiS) nevű kőkonzervatív jobboldali formációt, Jaroslaw Kaczynski, a lengyel Orbán Viktor in waiting pártját. A szavazók ítélete egyértelmű: a PiS szűk 30 százalékát a többi négy majd' 70-je üti. Hisz nemcsak a legnagyobb rivális, a kormányzó centrista Polgári Platform (PO) definiálta magát a PiS-szel és a PiS állam- és világképével szemben, de a többiek is, egytől egyig. A lengyel baloldal maradéka, az SLD; a leginkább agrárszocialistának nevezhető parasztpárt, a Néppárt (PSL); és a főként a 18-24 éves korosztály bizalmát elnyerő, extravagáns antipolitikus, Janusz Palikot Mozgalma. Utóbbi közel 10 százalékot érő listáján egy nyíltan meleg és egy transzszexuális képviselő is bejutott a szejmbe. Fasiszták nem maradtak mutatóban sem - kétéves kalandjuk után, 2007-ben nyom nélkül tűntek el a süllyesztőben.

"A hazugság akkor is hazugság marad, ha törvénybe foglalják" - írta a múlt hét elején Bajnai Gordon titkársága, közleményben reagálva a tavalyi zárszámadásról szóló törvény elfogadására. S ezzel magára vonta a sistergő istennyilát, vagy amit manapság használnak helyette: a miniszterelnök drága zakóba bújtatott pitbullját. Így sokadszorra kell szembesülnünk a hatalmat gyakorlók (Orbán Viktor) nem túl szofisztikált politikai módszerével, a karaktergyilkossággal, pontosabban a ráirányuló kísérlettel. E kísérletek sorozatával. Melyek közül ez épp az Orbán-kormány történetének egy különösen nevetséges, szomorkásan kisszerű alkalmából lett hadrendbe állítva. Amikor végre törvényerőre emelték fő szlogenjüket, az "elmútnyócévet", mondván, a Bajnai-kormány eltitkolta a hiány mértékét és hazudott a költségvetési adatokról. És erre a megvádolt még visszaszól, van pofája. Jer hát, ebem, uccu, fogd meg, harapd meg! Ugrik is mindjárt Budai és a Magyar Nemzet.

Tavaly júniusban, a 29 pontos akciótervvel kezdődött. Akkor menekült meg először a magyar gazdaság. Azóta lehet otthon pálinkát főzni. Ja, és akkor jelentette be Orbán a bankadót. A többi 27 pont nem jut hirtelen az eszünkbe.

A Fidesz kormányzása az elmúlt hetekben a szemünk láttára roppant meg. Ehhez képest kellene felfele jönnie az ellenzéknek: legalább olyan állapotba hozniuk magukat, hogy a Fidesz meg tudja verni saját magát. A készülő, inkább többségi választási rendszer kínál is erre esélyt: ha az Orbánt leváltani kívánó demokratikus pártok össze bírnak szedni úgy 45 százalékot, még az is előfordulhat, hogy kétharmadot szereznek, és nem Orbánnal kell majd huzakodniuk arról, hogy mi maradjon a rendszeréből.

Kedves Géza, Tisztelt Államtitkár Úr, kerestünk hétfőn is meg kedden is, sajnos nem sikerült kapcsolatba lépnünk, ezért inkább ebben a formában fordulunk hozzád. Azt szeretnénk tudniillik megkérdezni, ha nem érzed tolakodásnak, hogy nem gondolod-e: jobb lenne ebben a szent szúrásban fogni a kalapod, és önként befejezni államigazgatási pályafutásodat. Lemondanod, egészen konkrétan.

Azt azért elég nagy biztonsággal meg lehetett jósolni, hogy akármilyen szám szerinti eredmény is születik a vasárnap 30 millió forintból lezavart józsefvárosi népszavazáson, a referendum elindítója, Kocsis Máté fideszes polgármester azt a saját győzelmének fogja tekinteni. Így is lett. Azért lehetett megjósolni, mert ez a népszavazás eleve hamis volt, nem azt a célt szolgálta, amiről a kérdései szóltak, sokkal inkább valaminek az elfedését.

Ha már háborút vívunk a bankok ellen, vessünk egy pillantást a hadszíntér állására. A miniszterelnökünk vezette roham levágta őket mondjuk összesen 200 milliárdra - ez lehet, végül több lesz, lehet, kevesebb. De mondjuk a nagybankok, például a két osztrák, az Erste meg a Raiffeisen, fizessenek per kopf 35-40 milliárdot: mértékadó becslések szerint ennyit bukhatnak a 180-as svájcifrank-árfolyamnál rögzített előtörlesztésen. Hadvezérünk helyesen látja azt, hogy ennyit ők, illetve az anyabankjaik biztosan ki fognak fizetni, egyrészt mert van pénzük, másrészt meg ép ésszel nemigen tudnak mást csinálni. Ha van, tegyük azt, egyenként 200 milliárd forint kihelyezett hitelük Magyarországon, amit a következő 5, 10, 15 évben kéne visszakapniuk, nemigen tudnak lelépni innét. Még eladhatnák valakinek az egész boltot (az oroszok úgyis most vették meg a szintén osztrák Volksbankot) - de eladják mondjuk a 200 milliárd feléért. Többért aligha: ki az a hülye, aki Orbán országában komolyabb összeget költ bármi olyasmire, ami két hétnél később hozná vissza az árát (és nem L-lel kezdődik a kereszt- és S-sel a vezetékneve)? Máris 100 bukóban vannak. Ennél kevesebb a 40: tehát a bankok maradnak. Orbánnak igaza volt, amikor a hajdúszoboszlói agyviharon avval érvelt, hogy a bankok úgyis maradnak.

"Előírhattak volna imazsámolyokat és szárnyas oltárt is - Orbán Viktor képéről már nem is beszélve" - írtuk egyik hónap eleji Facebook-bejegyzésünkben az Alkotmány - minden önkormányzatnál felállítandó - Asztaláról. Megbántuk. Nem kellett volna.

A magyar oktatáspolitika egy kudarctörténet - mondta Lázár János a Fidesz-KDNP Hajdúszoboszlóra kihelyezett frakcióülése utáni sajtótájékoztatón. Azt persze elfelejtette hozzátenni, hogy "nézzenek csak ránk" (már ha igazolva akarják látni a fenti állítást; Szijjártó Péter állt épp mellette). Csak sajnos most nem lehet egy tréfával elintézni ezt a dolgot. Lázár ugyanis nem kevesebbet jelentett be, mint az oktatás és az egészségügy államosítását (utóbbiról lapunk beltestében részletesen is szólunk).

Lehet persze, hogy még nem tudunk mindent, hisz csak azt tudjuk, amit az ügyészség a parlament mentelmi bizottságának elárult, és talán nem árult el mindent.