E tudásunk szerint Gyurcsányt hivatali visszaéléssel vádolnák, mert a sukorói kaszinóváros leendő befektetőivel és az állami vagyonkezelő illetékeseivel folytatott találkozón valami olyasmit mondott, hogy akkor ezt csináljuk meg: "lényegében döntést hozott". Gyurcsány vagy hozzátette ehhez azt, hogy a törvények betartásával csinálják meg, vagy nem tette hozzá, de ez mindegy is, mert a megcsinálók úgy értelmezték, hogy mindenképp, akár az ilyen beruházásokra vonatkozó törvényi előírások megszegésével is meg kell csinálniuk. Ebből következett aztán minden ocsmányság, leginkább az a telekcsere, amin az állam (állítólag) 1,3 milliárd forintot bukott, a befektető meg ugyanennyit keresett (volna). De ebből az egy találkozón elhangzott egy mondatból következhet az is, hogy a kormány illetékes szervei nem készítettek hatásvizsgálatot, és nem folytatták le a törvény szerint kötelező társadalmi konzultációt sem a beruházásról - amint azt a Schiffer András, az LMP elnöke által 2009-ben postázott, az eljárást hivatalosan elindító feljelentés tartalmazza.
Ahhoz, hogy Gyurcsányt elítéljék, az ügyészségnek e történet számos részmozzanatát kéne bizonyítania, illetve meggyőznie a bíróságot ezek törvénysértő mivoltáról. Kezdve azon, hogy a befektető valóban jogtalan hasznot húzott (volna) a telekcsere révén. (Azért volna, mert a Bajnai-kormány által kezdeményezett polgári per, mely az eredeti állapot visszaállításával is végződhet, még tart.) Már ez sem lesz egyszerű: az ügyben szereplő négy értékbecslés közül csak egy támasztja alá, nem fogják kitalálni, az, amelyiket az ügyészség készíttetett, ex post. Aztán azt is bizonyítania kéne az ügyészségnek, hogy Gyurcsány mindezt nemcsak előre tudta, de akarta is, és ezt a szándékát valahogy ráerőltette a vagyonkezelő hivatalnokaira. Ha erre a szándéktovábbításra nincs az ügyészségnek bizonyítéka, akkor azt kell majd elhitetnie a bíróval, hogy Gyurcsány valaminő titokzatos akaratátvitelt alkalmazott, biztos belesugározta Tátrai és Császy fejébe a csalárd cserét. Továbbá. A vádhatóságnak arról is meg kell majd győznie a bíróságot, hogy a befektető jogtalan előnyhöz jutott (volna) azzal, hogy pályáztatás nélkül tett (volna) szert a sukorói telekre. Hogy ez hitelt érdemlően sikerüljön, a közvádlónak valahogy arról is meg kéne győznie a bíróságot, hogy a töménytelen hasonló eset, amikor egy nagy külföldi befektető az államtól valós versenyeztetés meg közbeszerzés nélkül kap vagy vesz ingatlant, telket, infrastruktúrát, mind törvénytelen volt. Nem árt ezenkívül az sem, ha az ügyészség bebizonyítja azt is, hogy Gyurcsány, hiába volt miniszterelnök, egyáltalán nem is adhatott volna ilyen utasítást. Még szerencse, hogy az ügyészségnek azt nem kell bizonyítania, hogy Gyurcsányt a befektetők meg is kenték - a hivatali visszaélés vádja e nélkül is megáll.
Mármost ezek után két kimenetet tudunk elképzelni.
Az egyik, hogy ez az eljárás nincs is teljesen komolyan gondolva. Az ügyészség meg a bíróság elszöszmötöl vele pár évig, néha előveszik Gyurcsányt, néha elrekkentik, időnként lehet majd a tévében mutogatni, hogy Gyurcsány Ferenc vádlott, álljon fel. Lassan pörkölik, de nem sütik meg, nem eszik meg. Ennek az ügymenetnek a politikai hasznai evidensek: sem az MSZP nem tud szabadulni tőle, sem ő az MSZP-től, és ez még mindig így a legjobb, be van bizonyítva. A Gyurcsány elleni eljárás kellemetlen helyzetbe hozza az LMP-t is. Hogy Schiffer gyomorból dolgozik, ha Gyurcsányról van szó - talán valami régi, a 80-as évek végén esett sérelem okán, mikor is együtt igyekeztek a legjobbat kihozni a kimúlófélben lévő ifjúkommunista mozgalomból -, az egy dolog. Leginkább magánjellegű. De az LMP-nek egy idő után ki kell szállnia ebből a történetből, olyan ugyanis nincs, hogy a rokonszenves kis párt minden lehető fórumon a parlamentarizmust, a jogállamot meg a hatalmi ágak szétválasztását, ezeket a demokratikus izéket védi, de egy vak hangot nem szól arról a perről, amely éppenséggel a jogállamiságnak meg az igazságszolgáltatás függetlenségének a próbája lesz. És ez nem lesz könnyű pillanat: azt mondani, hogy lehet, hogy mi jelentettük fel őt, de tévedtünk.
Lehetséges persze az is, hogy félreértjük az eljárás mögött felsejlő politikai szándékokat. És minden végig lesz hajtva - mert többről van szó, mint a politikai feltámadás lehetősége nélkül megsemmisült exkormányfő ráforrasztásáról a szocpártra; vagy a másik demokratikus ellenzéki párt kicsinálásáról; vagy bónuszként bármiféle ellenzéki együttműködés zátonyra futtatásáról.
Amit az ügyészség eddig összehozott, az egy rakás képtelenség. Persze lehet még pár ismeretlen vádpont és bizonyíték és tanúvallomás a kabátujjában (ami azért valószínűtlen mégis, mert akkor az egész kiadatási procedúrát újra kéne kezdeni) - de abból, amit a vádról most tudunk, elmarasztaló jogerős ítélet csak úgy születhet, ha közben az igazságszolgáltatás minden közbülső fóruma meghajol a legfelsőbb kormányzati elvárás előtt. A Gyurcsány-ítélet ekképpen egyszerre lenne indoka, ürügye és következménye az igazságszolgáltatás betörésének.
Amihez azonban sok embernek kell feladnia szakmai és személyes autonómiáját - de inkább becsületet mondanánk. Először az igazságszolgáltatás különféle intézményein belül - aztán azokon kívül is. És hülye helyzet lesz ez, kétségtelenül: a megvetett, közutált és pokolra kívánt Gyurcsány védelmében felszólalni. De ebben a perben immár a legkevésbé sem az ő személyes sorsa lesz a fontos. Hisz olyan nincs, hogy csak egyszer lincselnek. És olyan sincs, hogy én csak egyszer nézek félre, ha lincselnek.
