Elesni a harc mezején

Publicisztika

A Fidesz kormányzása az elmúlt hetekben a szemünk láttára roppant meg. Ehhez képest kellene felfele jönnie az ellenzéknek: legalább olyan állapotba hozniuk magukat, hogy a Fidesz meg tudja verni saját magát. A készülő, inkább többségi választási rendszer kínál is erre esélyt: ha az Orbánt leváltani kívánó demokratikus pártok össze bírnak szedni úgy 45 százalékot, még az is előfordulhat, hogy kétharmadot szereznek, és nem Orbánnal kell majd huzakodniuk arról, hogy mi maradjon a rendszeréből.

A Fidesz kormányzása az elmúlt hetekben a szemünk láttára roppant meg. Ehhez képest kellene felfele jönnie az ellenzéknek: legalább olyan állapotba hozniuk magukat, hogy a Fidesz meg tudja verni saját magát. A készülő, inkább többségi választási rendszer kínál is erre esélyt: ha az Orbánt leváltani kívánó demokratikus pártok össze bírnak szedni úgy 45 százalékot, még az is előfordulhat, hogy kétharmadot szereznek, és nem Orbánnal kell majd huzakodniuk arról, hogy mi maradjon a rendszeréből.

Ezt a 45 százalékot nagy balfaszság lenne nem hozni úgy, hogy most megvan belőle nagyjából 25, és a tartalék, amelyből a további 20 kimerhető lenne - a kormánypártból szélsebesen kiábránduló szavazói tömeg - csak nő; és hogy az vár ránk a következő másfél évben, ami. A szocpárt szörnyű vergődése csak ebből a szempontból érdekes, ebből a szempontból viszont nem bír nem érdekes lenni.

Ja, Gyurcsánynak nemigen van keresnivalója ebben a pártban, két okból. Az egyik: a párt felső- és középvezetői, a frakció tagjai feltűnően nem kedvelik őt, és ő is már rég kizárta őket szívéből. És nem is az, hogy a boldogság kék madara elröppent: de a szörnyű kudarcért leginkább egymást okolják. Megfojtanák egymást egy kanál vízben. A másik: nem ugyanazt gondolják a világról, arról sem, amelyik volt a válság előtt, és arról sem, amelyiknek lennie kéne. Hogy pontosan mit gondolnak, azt, ha megfeszítenek, se tudnánk felidézni, de tételezzük fel, hogy Gyurcsány továbbra is a Blair-féle nyomvonalat követné az emberarcú kapitalizmus általános irányába, az MSZP meg abban bízik, hogy valaki (a nemzetközi baloldal?) majd csak kitalálja, mi legyen a kapitalizmus helyett és után (és az hasonlítani fog Horn Gyula világképéhez). Gyurcsány inkább a magasabb iskolázottságú és társadalmi státuszú baloldali, liberális szavazókra vadászna, az MSZP meg azt nézi, hol szerezheti vissza az alacsonyabb jövedelmű, a válság és a Fidesz által különösen sújtott néposztályok rokonszenvét. Ezért is lehet, hogy az MSZP csak ímmel-ámmal foglalt állást az Orbán-kormány pár népbarát, vagy inkább a tőkét szuttyongató intézkedése ellen, míg Gyurcsány ordított, ahogy a blogján kifért.

Hát akkor? Ha a különbségek világosak, miért nem lehet szépen, kulturáltan szétmenni? A fenntartott beszélő viszony lenne ugyanis a belépő ahhoz, hogy 2014-ben, immár két külön szerveződésként össze tudjanak fogni. Hiszen az a 40-45 százalék csak úgy jöhet össze, hogy a szocpárt és a Gyurcsány-párt, meg a többiek, az LMP, és azok, akik csak ez után jelentkeznek majd be, már az első forduló előtt meg tudnak állapodni. (És ezt a mixet kéne nyakon önteni Bajnai Gordonnal.)

De nem lehet mégsem szépen szétmenni. Az MSZP vezetői nyomban kitennék Gyurcsány szűrét - ha csak őróla lenne szó. Nem irodabútoron meg faxgépen megy a veszekedés: hanem azon, hogy ki hány embert, párttagot, kongresszusi küldöttet, aktivistát, a politikában így vagy úgy felhasználható élő erőt tudhat maga mögött. Gyurcsány, ha mennie kell, őket vinné: embereket, akikre számíthat, akikkel újraépíthetné pályáját. És mivel úgy véli, hogy a párt talpasai közt az ő hívei vannak többségben, akiket a szocpárt jelen vezetése naponta árul el - inkább mégsem akar menni. Nem is megy.

A pártszakadás nem babazsúr: Mesterházy Gyurcsányt tisztességtelennek nevezte, Gyurcsány az MSZP vezetőiről csak mint a korrupt pártfinanszírozás haszonélvezőiről beszél, és azt sejteti, hogy igazából nem leváltani akarják Orbánt, hanem egy újabb négyéves parlamenti mandátum reményében kiegyezni vele - innen nehéz lesz visszajönni. Nem valami félreértésből fakadó értelmetlen perpatvar folyik a szocpártban. Hanem a legdurvább politikai harc, amelyben a felek a saját győzelmüket csak a másik totális veresége árán tudják elképzelni.

A vég már jól kivehető: mind a két fél nyerni fog.

Figyelmébe ajánljuk

A saját határain túl

Justin Vernon egyszemélyes vállalkozásaként indult a Bon Iver, miután a zenész 2006-ban három hónapot töltött teljesen egyedül egy faházban, a világtól elzárva, egy nyugat-wisconsini faluban.

Az űr az úr

Az 1969-ben indult Hawkwind mindig a mainstream csatornák radarja alatt maradt, pedig hatása évtizedek óta megkérdőjelezhetetlen.

Pincebogarak lázadása

  • - turcsányi -

Jussi Adler-Olsen immár tíz kötetnél járó Q-ügyosztályi ciklusa a skandináv krimik népmesei vonulatába tartozik. Nem a skandináv krimik feltétlen sajátja az ilyesmi, minden szak­ágnak, műfajnak és alműfajnak van népmesei tagozata, amelyben az alsó kutyák egy csoportozata tengernyi szívás után a végére csak odasóz egy nagyot a hatalomnak, az efeletti boldogságtól remélvén boldogtalansága jobbra fordulását – hiába.

Luxusszivacsok

A Molnár Ani Galéria 2024-ben megnyitott új kiállítótere elsősorban hazai, fiatal, női alkotókra fókuszál, Benczúr viszont már a kilencvenes évek közepétől jelen van a művészeti szcénában, sőt már 1997-ben szerepelt a 2. Manifestán, illetve 1999-ben (más művészekkel) együtt a Velencei Biennálé magyar pavilonjában.

Égen, földön, vízen

Mesék a mesében: mitikus hősök, mágikus világ, megszemélyesített természet, a szó szoros értelmében varázslatos nyelv. A világ végén, tajtékos vizeken és ég alatt, regei időben mozognak a hősök, egy falu lakói.

Visszaszámlálás

A Ne csak nézd! című pályázatot a Free­szfe, az Örkény Színház, a Trafó és a Jurányi közösen hirdették meg abból a célból, hogy független alkotóknak adjanak lehetőséget új előadások létrehozására, a Freeszfére járó hallgatóknak pedig a megmutatkozásra. Tematikus megkötés nem volt, csak annyiban, hogy a társulatoknak társadalmilag fontos témákat kellett feldolgozniuk. A nyertesek közül a KV Társulat pályamunkáját az Örkény Színház fogadta be.

Mészáros Lőrinc egy történet

A Mészáros Lőrinc című történetnek az lenne a funkciója, hogy bizonyítsa, létezik frissen, ön­erejéből felemelkedett nemzeti tőkésosztály vagy legalább réteg, de ha még az sem, pár markáns nemzeti nagytőkés. Valamint bizonyítani, hogy Orbán Viktor nem foglalkozik pénzügyekkel.

„Mint a pókháló”

Diplomáját – az SZFE szétverése miatt – az Emergency Exit program keretein belül Ludwigsburgban kapta meg. Legutóbbi rendezése, a Katona József Színházban nemrég bemutatott 2031 a kultúra helyzetével és a hatalmi visszaélések természetével foglalkozik. Ehhez kapcsolódva toxikus maszkulinitásról, a #metoo hatásairól és az empátiadeficites helyzetekről beszélgettünk vele.

Nem a pénz számít

Mérföldkőhöz érkezett az Európai Unió az orosz energiahordozókhoz fűződő viszonya tekintetében: május elején az Európai Bizottság bejelentette, hogy legkésőbb 2027 végéig minden uniós tagállamnak le kell válnia az orosz olajról, földgázról és nukleáris fűtőanyagról. Ha ez megvalósul, az energiaellátás megszűnik politikai fegyverként működni az oroszok kezében. A kérdés az, hogy Magyar­ország és Szlovákia hajlandó lesz-e ebben együttműködni – az elmúlt években tanúsított magatartásuk ugyanis ennek éppen az ellenkezőjét sugallja.

„A kínai tudás”

Az európai autóipart most épp Trump vámjai fenyegetik, de a romlása nem ma kezdődött. Hanem mikor? A kínaiak miatt kong a lélekharang? Vagy az Európai Unió zöld szemüveges bürokratái a tettesek? Netán a vásárlók a hibásak, különösen az európaiak, akik nem akarnak drága pénzért benzingőzt szívni az ablakuk alatt? A globális autópiac gyakorlati szakemberét kérdeztük.