"A hazugság akkor is hazugság marad, ha törvénybe foglalják" - írta a múlt hét elején Bajnai Gordon titkársága, közleményben reagálva a tavalyi zárszámadásról szóló törvény elfogadására. S ezzel magára vonta a sistergő istennyilát, vagy amit manapság használnak helyette: a miniszterelnök drága zakóba bújtatott pitbullját. Így sokadszorra kell szembesülnünk a hatalmat gyakorlók (Orbán Viktor) nem túl szofisztikált politikai módszerével, a karaktergyilkossággal, pontosabban a ráirányuló kísérlettel. E kísérletek sorozatával. Melyek közül ez épp az Orbán-kormány történetének egy különösen nevetséges, szomorkásan kisszerű alkalmából lett hadrendbe állítva. Amikor végre törvényerőre emelték fő szlogenjüket, az "elmútnyócévet", mondván, a Bajnai-kormány eltitkolta a hiány mértékét és hazudott a költségvetési adatokról. És erre a megvádolt még visszaszól, van pofája. Jer hát, ebem, uccu, fogd meg, harapd meg! Ugrik is mindjárt Budai és a Magyar Nemzet.
Hogy, hogy nem, "Budai Gyula hivatala" épp a múlt héten fejezte be a Hajdú-Bét-ügy vizsgálatát, és arra jutott, hogy egyértelmű Bajnai felelőssége. A Magyar Nemzet ezek után a hétvégén már csődbűntettről ír, melyben a főspíler Bajnai és a Wallis voltak. Átjátszottak ingót és ingatlant, kijátszottak boldogot és boldogtalant.
S ez így megy biztosan a következő választásig: Budai első hír lesz a közszolgálati és csatlós csatornák híradójában, címlapsztori a közismert példányokon, amint belesírja a magyar közlétbe, hogy loptak, a Gyurcsány meg a Bajnai, ad notam: a Pityinger meg a Váradi. Az "elmútnyócév", a "gyurcsány" mellé került hát egy újabb varázsige, a "bajnai", Sukoró mellé a Hajdú-Bét. Mindig az jön, akitől épp a legjobban félünk. Nem mellesleg a tuti garanciájául annak, hogy ezekről az ügyekről se tudjuk meg az igazságot - lehetőleg soha a büdös életben. Mert hiába perel és kér helyreigazítást Bajnai, holott mi mást tehetne, s hiába nyer akárhányszor is jogorvoslatot, mint eddig, az egész csak arra jó, hogy műsoron tartsa a gyalázatot.
A módszer egyébként nem Fidesz-találmány, a hazai szabadalom is másé, nagy elődjük, Antall József szellemi hagyatékának a része: ő nem engedte nyilvánosságra hozni az ügynökaktákat, az ő zsebében lapult mindig egy előhúzásra váró boríték arra nézvést, hogy melyik politikai ellenfelét kell éppen lebesúgózni. Marha nagy hasznát vette.
A Fidesz finomított rajta egy kicsinyt, de nem vitte túlzásba, csupán a mindenkori közhangulathoz igazította, az árulást kicserélte a lopással, feltételezvén, hogy azt jól tűrjük, ha beárulnak, de nem szenvedhetjük, ha lenyúlnak. Ha tehát - csak a példa kedvéért - lenne annyi vér Sólyom László pucájában (nincs), hogy pártot gründoljon, nyilván már másnap észbe kapna "Budai hivatala", hogy hova is tűntek az arany mosdókilincsek a Sándor-palotából...
Hogy volt már ilyen, csak akkor Szabad Népnek hívták az orgánumot, és Péter Gábornak az illetékes elvtársat? Hja, nincs új a nap alatt. Csak közben a világ megváltozott, és - ki később, ki hamarabb, ám végleg - elhagyta az efféle módszereket, mert semmi jóra nem vezettek. De mi vezet itt jóra?
