Tégla a kirakatba

Publicisztika

Ha már háborút vívunk a bankok ellen, vessünk egy pillantást a hadszíntér állására. A miniszterelnökünk vezette roham levágta őket mondjuk összesen 200 milliárdra - ez lehet, végül több lesz, lehet, kevesebb. De mondjuk a nagybankok, például a két osztrák, az Erste meg a Raiffeisen, fizessenek per kopf 35-40 milliárdot: mértékadó becslések szerint ennyit bukhatnak a 180-as svájcifrank-árfolyamnál rögzített előtörlesztésen. Hadvezérünk helyesen látja azt, hogy ennyit ők, illetve az anyabankjaik biztosan ki fognak fizetni, egyrészt mert van pénzük, másrészt meg ép ésszel nemigen tudnak mást csinálni. Ha van, tegyük azt, egyenként 200 milliárd forint kihelyezett hitelük Magyarországon, amit a következő 5, 10, 15 évben kéne visszakapniuk, nemigen tudnak lelépni innét. Még eladhatnák valakinek az egész boltot (az oroszok úgyis most vették meg a szintén osztrák Volksbankot) - de eladják mondjuk a 200 milliárd feléért. Többért aligha: ki az a hülye, aki Orbán országában komolyabb összeget költ bármi olyasmire, ami két hétnél később hozná vissza az árát (és nem L-lel kezdődik a kereszt- és S-sel a vezetékneve)? Máris 100 bukóban vannak. Ennél kevesebb a 40: tehát a bankok maradnak. Orbánnak igaza volt, amikor a hajdúszoboszlói agyviharon avval érvelt, hogy a bankok úgyis maradnak.

Ha már háborút vívunk a bankok ellen, vessünk egy pillantást a hadszíntér állására. A miniszterelnökünk vezette roham levágta őket mondjuk összesen 200 milliárdra - ez lehet, végül több lesz, lehet, kevesebb. De mondjuk a nagybankok, például a két osztrák, az Erste meg a Raiffeisen, fizessenek per kopf 35-40 milliárdot: mértékadó becslések szerint ennyit bukhatnak a 180-as svájcifrank-árfolyamnál rögzített előtörlesztésen. Hadvezérünk helyesen látja azt, hogy ennyit ők, illetve az anyabankjaik biztosan ki fognak fizetni, egyrészt mert van pénzük, másrészt meg ép ésszel nemigen tudnak mást csinálni. Ha van, tegyük azt, egyenként 200 milliárd forint kihelyezett hitelük Magyarországon, amit a következő 5, 10, 15 évben kéne visszakapniuk, nemigen tudnak lelépni innét. Még eladhatnák valakinek az egész boltot (az oroszok úgyis most vették meg a szintén osztrák Volksbankot) - de eladják mondjuk a 200 milliárd feléért. Többért aligha: ki az a hülye, aki Orbán országában komolyabb összeget költ bármi olyasmire, ami két hétnél később hozná vissza az árát (és nem L-lel kezdődik a kereszt- és S-sel a vezetékneve)? Máris 100 bukóban vannak. Ennél kevesebb a 40: tehát a bankok maradnak. Orbánnak igaza volt, amikor a hajdúszoboszlói agyviharon avval érvelt, hogy a bankok úgyis maradnak.

De ennyiben ki is merül az igazsága.

Hogy ezért a holnapi győzelemért hogy lett feláldozva pár holnaputáni, már most jól belőhető: a hitelezés és evvel a gazdaság lefagyása, a hitelkamatok emelkedése, a forint romlása, nem beszélve arról, ha valamelyik európai bíróság végül mégis visszafizetteti ezt a pénzt a magyar állammal - Orbán döntésének ezek az áttétellel, de elkerülhetetlenül megjelenő költségei mind a nagyobb közösséget fogják nyomasztani. És persze: a nagyobb közösségtől (melybe azok is beletartoznak, akik nem vettek fel devizahitelt, mert annyi pénzük se volt, hogy felvehessenek, vagy azok, akik drágább forinthitelt vettek fel, vagy azok, akiknek a gazdaság lassan beálló hullamerevsége miatt nem lesz munkájuk) elvárható valamiféle szolidaritás azok iránt, akik egy átgondolatlan döntésük miatt most kilátástalanul nagy szarban vannak. De ezt legalábbis indokolni kéne: ilyen indoklás viszont nincs. Honnan is lehetne, hiszen ahhoz, hogy legyen, előbb azt kéne beismerni, hogy bár a bankok is fognak fizetni, mindenki más is. Ami indok van, az a következő.

A "bankárok" (a külföldiek és álmagyar itteni zsoldosaik) kirabolták a jóhiszemű magyarokat. Kiszivattyúzták a pénzüket. Ezért is rejtegetett mindegyik a pincéjében egy kurva nagy PVC-csövet meg aggregátort.

Nem is csak az a baj, hogy az, amivel a kormányfő és Lázár János frakcióvezető az árfolyamrögzítést indokolták, semmiben nem különbözik a szélsőjobb retorikájától, gazdaság- és egyéb filozófiájától. Hogy a Fidesz megint a Jobbik után lohol; hogy a Jobbik nemhogy jobbra húzza a magyar politikát, de lassan ténylegesen ő találja ki, csak a megvalósítását kénytelen (egyelőre) a Fideszre hagyni. Ahogy ez történt a kettős állampolgárság, a határon túliak választójoga, a büntetőpolitika, a roma- és a szociálpolitika esetében. (Előbb-utóbb egyébként a választóknak is fel fog tűnni, hogy ha a Fidesz csak a Jobbik elképzeléseit valósítja meg, akkor mi szükség van a Fideszre. Ami még azt a szívességet is megteszi a Jobbiknak, hogy a maga gazdag eszköztárával széles körben terjeszti és népszerűsíti a Jobbik ötleteit - mintegy a megvalósíthatóság és a normalitás és a tiszteletre méltóság pecsétjét nyomja rájuk. De most nem erről írunk.)

Ja, a pénzkölcsönzés a nálunknál magabiztosabb, kevésbé zaklatott lelkületű országokban sem megy simán. A pénz ára mindig megindítja az emberek fantáziáját, rendszerint a nem jó irányba. De idővel csak sikerült az emberi tranzakcióknak ezt a speciális fajtáját kulturált, viszonylag jól szabályozott formákba önteni, és elnyomni a pénzkölcsönzők atavisztikus gonoszságáról szóló gyilkos mítoszt. Ezt a know-how-t a húsz éve szabaddá vált haza - miután sikeresen hitette el magával, hogy mégiscsak a Nyugat, mint pozitív utópia lenne az önmaga számára kijelölt referencia és vonatkoztatási pont - nagy lelkesedéssel igyekezett átvenni. Pont azt tettük vele, mint a parlamentarizmussal, az Alkotmánybírósággal vagy a nouvelle cuisine-nel, korábban az angolvécével és a félig átsült bifsztekkel, még korábban a szappannal. Megnéztük, hogy csinálja a Nyugat, és megpróbáltuk lemásolni. Részesültünk a megváltásból: a módszerből. És bár ez nem ment zökkenőmentesen, nemrég még azt hihettük, már csak a finomhangolás lenne hátra.

Most még egy kirakatba repült tégla. A magyar embernek magyar ember fog magyar kamatra magyar kölcsönt adni. És biztos beletelik egy darab időbe, amíg kiderül, hogy ennek nemhogy értelme nincs, de azok se hiszik, akik ezt fújják; és akkor el lehet kezdeni majd a cserepeket összeszedegetni. Megint nekifutni az egésznek, elölről.

Figyelmébe ajánljuk

Női dzseki trendek, amelyeket érdemes figyelni idén ősszel és télen

  • Támogatott tartalom

Az őszi-téli szezon mindig a kabátok és dzsekik időszaka: ezek a darabok nemcsak a melegedről gondoskodnak, hanem meghatározzák az egész öltözéked stílusát is. Idén a klasszikus megoldások mellett számos új irányzat is teret nyer, amelyek egyszerre praktikusak és divatosak. Nézzük, milyen trendek hódítanak a női dzsekik világában a következő hónapokban!

„Elérve a tehéncsorda által hagyott sárnyomokat balra fordulunk” – ilyen egy hétvégi túra Székelyudvarhely környékén

Két napot teljesítettünk a Via Transilvanica székelyföldi szakaszából, Farkaslakáról Székelyudvarhelyre, onnan pedig Homoródszentmártonig gyalogoltunk. Felmásztunk Jézus fejébe, pásztorkutyákkal barátkoztunk, és még egy szüreti felvonulásba is belecsöppentünk. A közel 50 kilométeres út során más túrázókkal alig, medvékkel viszont szerencsére egyáltalán nem találkoztunk.

Vörösben

Bohumil Hrabal novelláit Balassa Eszter, a társulattal sokat dolgozó dramaturg az Európa Kiadónál nemrégiben újra megjelent Véres történetek és legendák című gyűjteményes kötet alapján dolgozta át. Vörös a zokni, a nyakkendő, de még a hajszalag is – véres drámára jöttünk –, mégsem sorolható a horror műfajába Soós Attila rendezése. Fekete humorban gazdag sztorik elevenednek meg, groteszk stílusban feltárva a kisemberek mindennapos küzdelmeit.

Magánügyek, közügyek

A félhomályos színpadon egy női alak ül az íróasztalnál, mögötte vörös fényben füst gomolyog. Létezik egy színházi mondás: ahol egy előadásban füstgép vagy stroboszkóp jelenik meg, ott véget ér a minőség. Ám ez az előadás egy holokauszthoz kapcsolódó történetet mond el, a felszálló füstnek így óhatatlanul pluszjelentése is van.

Szintén zenész

  • - turcsányi -

Nyilván nincs új a nap alatt, mindenesetre a síkhülye gyerekrabló történetét láttuk már kétszer, s éppenséggel olvashattuk is volna, ha Evan Hunter (a számos álnéven alkotó Salvatore Albert Lombinót Ed McBainként ismerjük jobban) 1959-ben publikált regénye megjelenik magyarul, de nem jelent meg, noha a szerző távolról sem alulreprezentált alakja a magyar könyvkiadásnak, beleértve a komcsit is).

Patchwork művészportrékból

A Fuga leghátsó, ámde igen nagy méretű termében látható a művész 2012 óta futó sorozatának (Ember Embernek Embere) majdnem teljes összegzése. A magángyűjtőktől is visszakölcsönzött alkotásokkal együtt a kiállításon 34 mű szerepel – sajátos, „bogis” művészportrék a nemzetközi művészszcéna volt és jelenlegi nagyjairól. S bár G. Horváth mindenekelőtt festő, a művészi Pantheonjában szerepet kapnak szobrászok, fotósok, konceptuális alkotók és performerek is.