A szerk.

Szijjártó Péter, Győr-Sopron megye második legokosabb embere (az első nem lehet, mert akkor nem lenne neki főnöke) gondolatainak tarka pillangói megint a tömlöc komor sziluettje körül röpdösnek, ott, ahová be kéne zárni a legutóbbi három szocialista miniszterelnököt. Az államadósság megnövekedésének okait vizsgáló eseti albizottság - melyben sem az LMP, sem az MSZP nem vett részt - azt hozta ki végeredményül, hogy 1. meg kell vizsgálni, hogy a jelen szabályozás szerint van-e olyan tényállás, ami alapján ezeket haladéktalanul le lehet csukni; 2. ha nincsen, akkor olyan szabályozást kell hozni, ami szerint mégis le lehet. Ez az! Rács mögé velük!

Hogy pszichopata-e a 76-szoros gyilkos Anders Behring Breivik, maximum jogi szempontból lehet érdekes, mint esetleges enyhítő körülmény - bár erősen kétséges, hogy bármilyen enyhítő körülmény játszhatna a norvég bíróság mérlegelése során. Mindenesetre beteg elmévé nyilvánítani őt a szó köznapi értelmében vajmi kevéssé segíthet hozzá a megértéshez: ha kizárjuk őt és másfél ezer oldalas opus magnumát, az "Európai Függetlenségi Nyilatkozatot" a "normalitás" köréből, csak magunkat csapjuk be. És per pillanat ez az utolsó dolog, amit megengedhetünk magunknak.

Isten halott, mondta Nietzsche. Nietzsche halott, mondta Isten. A Nyugat halott, mondta Orbán Viktor.

Vasárnap a Jobbik - Gyöngyöspatán, az előző polgármester lemondása miatt kiírt időközi választáson - "történelmi" győzelmet aratott a Fidesz fölött. Kedden már páros lábbal ugrált is kinyúlt ellenfelén, amikor nyilvánosságra hozott egy hangfelvételt, amin Balázs József, a Fidesz gyöngyösi országgyűlési képviselője hosszan, s minden különösebb skrupulus nélkül fenyegeti az akkor még csak gyöngyöspatai polgármester-jelölt jobbikos Juhász Oszkárt, mert az "gyakorlatilag kritizálni" merészelte őt.

A Fővárosi Bíróság első fokon felmentette a háborús bűnökkel vádolt Képíró Sándor századost, aki az 1942. januári újvidéki tömeggyilkosság során a kivégzendő szerb és zsidó civil lakosok előállításáért felelős csendőrjárőrök egyik parancsnoka volt. Lapzártánkkor, a két napig tartó ítélethirdetés kellős közepén ennél alig tudunk valamivel többet - s az ítélet kimerítő értékelése előtt tanácsos annak leírt szövegét is megvárni. Ám az már most jól látszik, hogy a bírói mérlegelés minden egyes vitatott ponton a vádlott javára billent.

A párduc sem változtathatja el a foltosságát, miként a házmester sem a pizsamája csíkjait, midőn a hajnali órán a hazatérő részegeket engedi be káromkodva, mondja az Írás, ámen.

Hogy hogyan ment a dolog, azt feltálaljuk lapunk beltestében, de itt kénytelenek vagyunk valamivel elemistább hangot megütni, csak hogy teljesen világos legyen, mi folyik az orrunk előtt. Tehát.

Elég simán megúsztuk kedd délelőtt az uniós elnökség értékelését Strasbourgban, szordínós volt csak a morgolódás, bár több képviselő is az orrunk alá dörgölte az Európa Tanács Velencei Bizottságának (VB) két héttel ezelőtti dokumentumát, ami könyörtelenül elmarasztalja az új magyar Alkotmányt. Tételesen számba véve mindent: az alaptörvény vihargyors, társadalmi egyeztetést nélkülöző keresztülhajtását, a több helyütt is kirekesztő tartalmakat, a túl sok és indokolatlan kétharmados törvényt, a családjogi, szociális és adózási törvények teljesen irreális kétharmadigényét, az Alkotmánybíróság jogkörének megcsonkítását, az igazságszolgáltatás átalakítása körüli sűrű homályt és a többit. Persze ezzel együtt sem lehetett különösebb feszültséget tapasztalni az ülésteremben, még Orbán Viktor sem érezte szükségesnek kiosztani az otthon külön erre az alkalomra becsomagolt sallerjait, kokijait, s még a tockosok is a tarsolyában maradtak. (De vigyázz, Nyugat! A nyilaink után itt az új magyar csodafegyver, a koki.)

Ha tényleg van kémügy, miért tud róla a nagymamánk (is)? Ha nincs, mi folyik itt?

Emlékszik még itt valaki Erdő Péter főpap azon intelmére, mely szerint a katolikus egyház ne erőltesse ott az iskolák átvételét, ahol nincsen arra társadalmi igény? Mindezt annak kapcsán mondotta a magas beosztású egyházi dolgozó, hogy a kormány egyik korai intézkedése nyomán az önkormányzatok minden anyagi következmény nélkül passzolhatják le az iskolákat a papságnak. Kell? Nesze! És máris puszira megszabadultak az iskola fenntartásának oly magasztos kötelezettségeitől, ideértve leginkább az anyagi terheket.

Hagyjuk most, hogy magánpénz volt-e az, amit a pénztártagok a tavaly kinyiffantott magánnyugdíjpénztárakba befizettek, és amit a kormány a gondjaiba vett. Ha úgy nézzük, nem. Hisz a bruttó fizetés, vagy inkább a szuperbruttó, azaz a munkaadó által a munkavállalóra költött teljes összeg, ami magába foglalja nemcsak a (nettó) munkabért, de az összes járulékot is, az a pénz tehát, amit a munkaadó a munkavállaló munkájáért fizet, fiktív összeg. Egyetlen, filozófiailag megfoghatatlanul rövid pillanatig létezik csupán, amely a szuperbruttó kiszámolásának pillanatától a közterhek levonásának pillanatáig tart. Ez a talán nem is létező kis idő az, amikor nem fizetünk semmilyen adót és járulékot, amikor nem kell jövendő betegségünkre meg öregkorunkra pénzt félretenni, amikor nem szorulunk rá mások védelmére, és mi sem költünk másra, amikor egyedül vagyunk az univerzumban, erősek vagyunk, egészségesek, és soha nem öregszünk meg. Ennyit kerestünk - volna, ha nem kéne már most félretennünk pénzt saját későbbi betegségeinkre és öregkorunkra, meg másokéra, és nem kéne hozzájárulnunk a társas élet bizonyos közös költségeihez. De kell, és lapunk ezt helyesli. És mivel e hozzájárulások mértékét kötelező érvénnyel állapítja meg a közösség, azok valójában nem is állnak a mi tulajdonunkban, még átmenetileg és elvben sem. Ha így nézzük tehát, nem a mi pénzünket vette el az állam, hisz az a pénz sose volt a miénk.

Tavalyi kampányában Tarlós István rendrakó, kemény fiúként igyekezett előadni magát, ami nem is tűnt annyira merész elképzelésnek, miután a BKV majdnem teljes menedzsmentjét és a város korábbi főpolgármester-helyettesét is bilincsben vitték el. Tarlós hivatali ideje kezdetén e szellemben látott munkához, kirúgta a közüzemi cégek vezetőinek többségét, tető alá hozott két szuperközüzemet, a Budapesti Városüzemeltetési Központot és a Budapesti Közlekedési Központot. Arra is volt gondja, hogy az ellenzéknek hízelegjen kicsit, mondván, "nem söpri le úgy a javaslatait, ahogyan a korábbi vezetés a korábbi ellenzékkel tette". Ám a legfontosabb üzenete mégiscsak ez volt: "Nekem Orbán Viktor miniszterelnök úr szabad kezet adott Budapest irányítására."