Vasárnap a Jobbik - Gyöngyöspatán, az előző polgármester lemondása miatt kiírt időközi választáson - "történelmi" győzelmet aratott a Fidesz fölött. Kedden már páros lábbal ugrált is kinyúlt ellenfelén, amikor nyilvánosságra hozott egy hangfelvételt, amin Balázs József, a Fidesz gyöngyösi országgyűlési képviselője hosszan, s minden különösebb skrupulus nélkül fenyegeti az akkor még csak gyöngyöspatai polgármester-jelölt jobbikos Juhász Oszkárt, mert az "gyakorlatilag kritizálni" merészelte őt. "Forrás oda megy ebben a térségben, amit én jóváhagyok. Amit én nem hagyok jóvá, oda nem megy forrás. Ezzel az írással meg ezekkel a dolgokkal ezeket a csapokat te elzártad magad előtt, ezt vedd tudomásul. Ilyen stílussal és mentalitással túlságosan sok mindenre ne számítsatok."
Csakhogy a gyöngyöspatai eset jóval mesz-szebbre vezet, mint egy felfújt hólyag fenyegetőzése, másról van szó még akkor is, ha biztosra vehetjük, hogy az aktuális fideszes trendek szerint egy helyi versenyző sem ragadtatná magát ilyesmire, ha nem ezt várnák tőle feljebbvalói.
Az eset sokkal inkább arról szól, hogy ki is szenvedett valójában vereséget 2011. július 17-én a mátrai borvidék e kies szegletén. Mert volt a választásnak egy döntő momentuma. Amikor az utolsó lehetséges napon ifj. Farkas János, a helyi cigány kisebbségi önkormányzat vezetője - este nyolckor - bejelentette visszalépését a polgármester-jelöltségtől. S a fideszes hátszéllel nyomuló helyi védőnő, Matalik Ferencné megválasztására sarkallotta - vitathatatlan hatékonysággal - híveit. Az e tényből fakadó számadatok ékesen bizonyítják, hogy a Jobbik nem szimplán, csak úgy verte meg a Fideszt, de egyenest az agyagba döngölte. Már csak hab a tortán, ha mindehhez hozzácsapjuk a posztért ugyancsak ringbe szálló véderőparancsnok, Eszes testvér figyelemre méltóan jó eredményét: a szélsőjobb együtt 45 százalékot szerzett Gyöngyöspatán.
És ha eddig nem is lett volna (de volt, fenemód volt) gyöngyöspatai receptje a Jobbiknak, akkor vasárnap óta egész biztosan van. Recept arra, hogyan veheti el a hatalmat helyi szinteken a Fidesztől - mindenhol, ahol valaha is elloptak egy tyúkot. Csak oda kell menni a paramilitáris alakulataikkal és meg kell védeni azokat, akik kérnek belőle, illetve nem kérnek azokból, akik eddig próbálkoztak ilyesmivel (már ha egyáltalán akadt ilyen). Tuti lesznek elegen. De ne mondja erre senki, hogy a Jobbik most nem is a Fideszt, hanem Magyarország elmúlt húsz esztendejének álságos roma-, álságos szegény-, álságos vidékpolitikáját győzte le. Nem, a Fideszt győzte le. Megmérettetett két válasz, amit erre a húsz évre kínáltak, és a Fidesz válasza nevetségesen (vagy inkább sírnivalón) könnyűnek találtatott. Tény, hogy nem volt egyenlő a versenyhelyzet: a Jobbik csak ígért, a Fidesz meg már egy éve bizonyít. Mit is? A generális alkalmatlanságát és kizárólagosan a hatalomra irányított szándékait.
Viszont e történet még annál is messzebbre mutat, mint egy kiadós Fidesz-vereség. Hiszen a Fidesz a magyar állam képviseletében exponálta magát Gyöngyöspatán - nem csupán ezen az időközi választáson, de végig az ottani gyalázat kipattanása óta, nap mint nap. A magyar állam képviseletében volt jelen, annak teljes vértezetében. Annak a pénzéből vezényelt oda rendkívüli létszámú rendőri erőket, léptette fel annak nagyhangú belügyminiszterét. Gyöngyöspata kapcsán kihasználta a rendelkezésére álló teljes - ugyancsak nem kis részt állami tulajdonú - propagandagépezetét, satöbbi, satöbbi. Gyöngyöspata kapcsán húzogatta hózentrógerét Orbán Viktor, az európai romastratégia atyja minden lehetséges hazai és nemzetközi fórumon. Aztán feltörölte vele a padlót néhány egykori magyar gárdista, akiket nemrég még két pofonnal akart hazazavarni. Végül nem bírta - rendőrök tömegeivel sem.
Ám a Fidesz és Orbán Viktor (és persze a jelöltet állítani is képtelen baloldal) kudarca végül a magyar államnak fog fájni. Hisz a Jobbik az állam bevételét kezdte meg ezzel a korántsem kicsiny lépéssel.
