Hogy hogyan ment a dolog, azt feltálaljuk lapunk beltestében, de itt kénytelenek vagyunk valamivel elemistább hangot megütni, csak hogy teljesen világos legyen, mi folyik az orrunk előtt. Tehát.
A kereskedelmi televíziózás/rádiózás jó dolog, arról szól, hogy el akarnak adni nekünk ezt-azt, s igyekeznek minél nagyobb kedvet csinálni hozzá. Mindenféle színes, szagos dolgokat csomagolnak melléjük, kalandos filmeket, celebek pucér seggét, lábdobogtató zenét, olykor még híreket is. Hogy melyek ezek a hírek, azt nem mi döntjük el, hanem inkább az abbéli szándék, hogy mi minél több ezt vagy azt vásároljunk.
Éppen ezért tartunk magunknak saját televíziót/rádiót is. Összeadjuk rá a pénzt, amiből fenntartunk egy kritériumrendszert, eltartunk egy komplett szakmát, biztosítunk megfelelő képzést, hogy felkészült megbízottaink válogassák ki és hitelesen tárják elénk a nekünk fontos híreket, információkat, és köztük még szórakoztassanak is, úgy, hogy az a javunkra, épülésünkre váljék. Ezt a saját tévénket/rádiónkat közszolgálatinak hívjuk.
A hírek alatt viszont nem mindannak a temérdek jónak a tételes felsorolását értjük, amit országunk vezetői verítékes igyekezetükben véghezvittek aznap. Hanem azokat a valódi információkat, amelyekből megtudhatjuk, hogy mi történik körülöttünk.
Magyarország kormánya - gazdasági okokra hivatkozva - tömeges elbocsátásokat eszközölt a múlt héten, s ősszel elküld majd' még egyszer ennyi dolgozót a köztévéből, a közrádióból és az állami hírügynökségtől. A gazdasági okokat mindenki úgy érti, ahogy akarja, szerintünk x összegből olyan tévét lehet csinálni, ötször x összegből meg ötször olyat. A kormány most úgy döntött, hogy nekünk elég a mínusz x-es tévé/rádió is, vagy még az is sok, hiszen nem is nézzük, és szándékai szerint eztán még kevésbé fogjuk. S mivel legsúlyosabban a hírműsorokat érte e vérengzés, arra is jó okkal gyanakodhatunk, hogy kormányunk szerint nekünk a legkevésbé hírekre van szükségünk, mert esetleg elragadtatnánk magunkat, ha tudnánk, merre hány méter. És mert kormányunk már hivatalba lépése óta folyamatosan telepíti közismert és gátlástalan tányérnyalóit a mi tévénk, rádiónk hírműsoraiba, arra is letennénk a nagyesküt, hogy kormányunk úgy gondolja, az a legjobb nekünk, ha napi rendszerességgel csupán az állami vezetőink aktuális jótéteményei felől tájékozódunk.
Besétálunk az ő utcájukba, ha hagyjuk, hogy elzárják előlünk az ellenőrzésük lehetőségét, hülyére vettek, ha azt mondjuk, hogy jó, akkor nem nézzük, nézünk inkább valami mást. Nincsen másunk.
