Sötét, süket jövő

Publicisztika

Hogy hogyan ment a dolog, azt feltálaljuk lapunk beltestében, de itt kénytelenek vagyunk valamivel elemistább hangot megütni, csak hogy teljesen világos legyen, mi folyik az orrunk előtt. Tehát.

Hogy hogyan ment a dolog, azt feltálaljuk lapunk beltestében, de itt kénytelenek vagyunk valamivel elemistább hangot megütni, csak hogy teljesen világos legyen, mi folyik az orrunk előtt. Tehát.

A kereskedelmi televíziózás/rádiózás jó dolog, arról szól, hogy el akarnak adni nekünk ezt-azt, s igyekeznek minél nagyobb kedvet csinálni hozzá. Mindenféle színes, szagos dolgokat csomagolnak melléjük, kalandos filmeket, celebek pucér seggét, lábdobogtató zenét, olykor még híreket is. Hogy melyek ezek a hírek, azt nem mi döntjük el, hanem inkább az abbéli szándék, hogy mi minél több ezt vagy azt vásároljunk.

Éppen ezért tartunk magunknak saját televíziót/rádiót is. Összeadjuk rá a pénzt, amiből fenntartunk egy kritériumrendszert, eltartunk egy komplett szakmát, biztosítunk megfelelő képzést, hogy felkészült megbízottaink válogassák ki és hitelesen tárják elénk a nekünk fontos híreket, információkat, és köztük még szórakoztassanak is, úgy, hogy az a javunkra, épülésünkre váljék. Ezt a saját tévénket/rádiónkat közszolgálatinak hívjuk.

A hírek alatt viszont nem mindannak a temérdek jónak a tételes felsorolását értjük, amit országunk vezetői verítékes igyekezetükben véghezvittek aznap. Hanem azokat a valódi információkat, amelyekből megtudhatjuk, hogy mi történik körülöttünk.

Magyarország kormánya - gazdasági okokra hivatkozva - tömeges elbocsátásokat eszközölt a múlt héten, s ősszel elküld majd' még egyszer ennyi dolgozót a köztévéből, a közrádióból és az állami hírügynökségtől. A gazdasági okokat mindenki úgy érti, ahogy akarja, szerintünk x összegből olyan tévét lehet csinálni, ötször x összegből meg ötször olyat. A kormány most úgy döntött, hogy nekünk elég a mínusz x-es tévé/rádió is, vagy még az is sok, hiszen nem is nézzük, és szándékai szerint eztán még kevésbé fogjuk. S mivel legsúlyosabban a hírműsorokat érte e vérengzés, arra is jó okkal gyanakodhatunk, hogy kormányunk szerint nekünk a legkevésbé hírekre van szükségünk, mert esetleg elragadtatnánk magunkat, ha tudnánk, merre hány méter. És mert kormányunk már hivatalba lépése óta folyamatosan telepíti közismert és gátlástalan tányérnyalóit a mi tévénk, rádiónk hírműsoraiba, arra is letennénk a nagyesküt, hogy kormányunk úgy gondolja, az a legjobb nekünk, ha napi rendszerességgel csupán az állami vezetőink aktuális jótéteményei felől tájékozódunk.

Besétálunk az ő utcájukba, ha hagyjuk, hogy elzárják előlünk az ellenőrzésük lehetőségét, hülyére vettek, ha azt mondjuk, hogy jó, akkor nem nézzük, nézünk inkább valami mást. Nincsen másunk.

Figyelmébe ajánljuk

Tej

Némi hajnali bevezetés után egy erősen szimbolikus képpel indul a film. Tejet mér egy asszonykéz egyre idősebb gyerekei csupraiba. A kezek egyre nagyobbak, és egyre feljebb tartják a változatlan méretű csuprokat. Aztán szótlanul reggelizik a család. Nyolc gyerek, húsztól egyévesig.

Dal a korbácsolásról

„Elégedetlen vagy a családoddal? (…) Rendelj NUKLEÁRIS CSALÁDOT az EMU-ról! Hagyományos értékek! Az apa férfi, az anya nő! Háromtól húsz gyerme­kig bővíthető, szja-mentesség, vidéki csok! Bővített csomagunkban: nagymama a vármegyében! Emelt díjas ajánlatunk: főállású anya és informatikus apa – hűséges társ, szenvedélye a család!”

Sötét és szenvedélyes séta

Volt már korábban egy emlékezetes sétálószínházi előadása az Anyaszínháznak az RS9-ben: a Budapest fölött az ég. Ott az indokolta a mozgást, hogy a történet a város különböző pontjain játszódik. Itt a vár hét titkot rejtő terme kínálja magát a vándorláshoz. Az RS9 helyszínei, a boltozatos pincehelyiségek, az odavezető meredek lépcső, ez a föld alatti világ hangulatában nagyon is illik a darabhoz.

Egymásra rajzolt képek

A kiállított „anyag első pillantásra annyira egységes, hogy akár egy művész alkotásának is tűnhet” – állítja Erhardt Miklós a kiállítást megnyitó szövegében. Ezt csak megerősíti a képcímkék hiánya; Széll Ádám (1995) és Ciprian Mureșan (1977) művei valóban rezonálnak egymásra.

Komfortos magány

  • Pálos György

A szerző az első regényével szinte az ismeretlenségből robbant be 2000-ben az irodalmi közéletbe, majd 2016-ban újra kiadták a művét. Számos kritika ekkor már sikerregényként emlegette, egyes kritikusok az évszázad regényének kiáltották ki, noha sem a szüzséje, sem az írásmódja nem predesztinálták a művet a sikerre.

Eli Sarabi kiszabadult izraeli túsz: Az antiszemitizmus most még erősebb, mint az elmúlt évtizedek alatt bármikor

2023. október 7-i elrablása, majd másfél évvel későbbi kiszabadulása után Eli Sarabi Túsz című könyvében írta le az átélt megpróbáltatásokat. Most bátyja kíséretében a világot járja, hogy elmondja, mi segítette át a fogság napjain, milyen tapasztalatokat szerzett a fogva tartóiról, és hogyan hozott döntést arról, hogy nem szenvedéstörténet lesz mindez, hanem mentális küzdelem az életért.

A 11 cigánytörvény: így konzerválja a romák kirekesztését a jogrend

A szabad iskolaválasztás, a befagyasztott családi pótlék, a közmunka, a csok, a tankötelezettség csökkentése – papíron mind általános szabály, a gyakorlatban azonban osztályt és rasszt különít el. Ezek a rendelkezések nem a szó klasszikus értelmében „cigánytörvények”, hatásukban, működésükben, következményeikben mégis azok – írja Horváth Aladár.

„Hadd legyen már véleményem!”

Háromgyermekes anya, legidősebb lánya középsúlyos értelmi fogyatékos. Rendőr férjét, aki másodállásban is dolgozik, alig látja. Az állam magára hagyta őket – ahogyan a sorstársait is. Felszólalt Magyar Péter országjárása során, s a pártelnök segítséget ígért.