Sötét, süket jövő

Publicisztika

Hogy hogyan ment a dolog, azt feltálaljuk lapunk beltestében, de itt kénytelenek vagyunk valamivel elemistább hangot megütni, csak hogy teljesen világos legyen, mi folyik az orrunk előtt. Tehát.

Hogy hogyan ment a dolog, azt feltálaljuk lapunk beltestében, de itt kénytelenek vagyunk valamivel elemistább hangot megütni, csak hogy teljesen világos legyen, mi folyik az orrunk előtt. Tehát.

A kereskedelmi televíziózás/rádiózás jó dolog, arról szól, hogy el akarnak adni nekünk ezt-azt, s igyekeznek minél nagyobb kedvet csinálni hozzá. Mindenféle színes, szagos dolgokat csomagolnak melléjük, kalandos filmeket, celebek pucér seggét, lábdobogtató zenét, olykor még híreket is. Hogy melyek ezek a hírek, azt nem mi döntjük el, hanem inkább az abbéli szándék, hogy mi minél több ezt vagy azt vásároljunk.

Éppen ezért tartunk magunknak saját televíziót/rádiót is. Összeadjuk rá a pénzt, amiből fenntartunk egy kritériumrendszert, eltartunk egy komplett szakmát, biztosítunk megfelelő képzést, hogy felkészült megbízottaink válogassák ki és hitelesen tárják elénk a nekünk fontos híreket, információkat, és köztük még szórakoztassanak is, úgy, hogy az a javunkra, épülésünkre váljék. Ezt a saját tévénket/rádiónkat közszolgálatinak hívjuk.

A hírek alatt viszont nem mindannak a temérdek jónak a tételes felsorolását értjük, amit országunk vezetői verítékes igyekezetükben véghezvittek aznap. Hanem azokat a valódi információkat, amelyekből megtudhatjuk, hogy mi történik körülöttünk.

Magyarország kormánya - gazdasági okokra hivatkozva - tömeges elbocsátásokat eszközölt a múlt héten, s ősszel elküld majd' még egyszer ennyi dolgozót a köztévéből, a közrádióból és az állami hírügynökségtől. A gazdasági okokat mindenki úgy érti, ahogy akarja, szerintünk x összegből olyan tévét lehet csinálni, ötször x összegből meg ötször olyat. A kormány most úgy döntött, hogy nekünk elég a mínusz x-es tévé/rádió is, vagy még az is sok, hiszen nem is nézzük, és szándékai szerint eztán még kevésbé fogjuk. S mivel legsúlyosabban a hírműsorokat érte e vérengzés, arra is jó okkal gyanakodhatunk, hogy kormányunk szerint nekünk a legkevésbé hírekre van szükségünk, mert esetleg elragadtatnánk magunkat, ha tudnánk, merre hány méter. És mert kormányunk már hivatalba lépése óta folyamatosan telepíti közismert és gátlástalan tányérnyalóit a mi tévénk, rádiónk hírműsoraiba, arra is letennénk a nagyesküt, hogy kormányunk úgy gondolja, az a legjobb nekünk, ha napi rendszerességgel csupán az állami vezetőink aktuális jótéteményei felől tájékozódunk.

Besétálunk az ő utcájukba, ha hagyjuk, hogy elzárják előlünk az ellenőrzésük lehetőségét, hülyére vettek, ha azt mondjuk, hogy jó, akkor nem nézzük, nézünk inkább valami mást. Nincsen másunk.

Figyelmébe ajánljuk

Valóra vált forgatókönyv

1984-ben került a mozikba Rob Reiner első filmje, A turné (This Is Spinal Tap). Az áldokumentumfilm egyik főszereplője maga a rendező volt, aki az éppen amerikai turnén levő fiktív brit hard rock zenekar, a Spinal Tap történetét próbálta kibogozni.

Nézőpont

A filozófus-író (Denis Podaly­dès) tüdeje és mája közt apró kis foltot mutat ki az MRI-vizsgálat, de biztosítják afelől, hogy (egyelőre!) nem veszélyes a dolog.

Amikor győznek a hippik

  • - turcsányi -

Blaze Foley-nak volt egy kabátja. Ha egészen pontosak akarunk lenni, ez az egy kabátja volt neki – ez sem túl jó bőrben. Az ujját például vastag ezüstszínű ragasztószalaggal kellett megerősíteni, jól körbetekerni, mindkettőt – hogy le ne essenek.

Hibamátrix

  • Dékei Krisztina

Szűcs művészete a klasszikus, realista festészeti hagyományokon alapul, de távol áll a „valóságtól”.

Ozmózisok

Nádas Péter e hosszú, több mint négyszáz oldalas memoárját Mészöly Miklós, Polcz Alaine és Esterházy Péter köré fűzi föl. Könyvének témája négyük viszonya, vonzásaik és választásaik, személyiségük szerkezetének összeillő és egymáshoz nem illeszkedő elemei. És a háttérben természetesen ott van a korszak, a lassú hetvenes–nyolcvanas évek a kádári provinciában.

Mozaikkockák

A hazai neoavantgárd egyik meghatározó alakjaként Erdély Miklós (1928–1986) a sok műfajban alkotó, polihisztor művészek közé tartozott.

Abúzus, család

  • Balogh Magdolna

Egyéni hangú, markáns képviselője Ivana Dobrakovová a szlovák kritika által expat-prózaként emlegetett prózai iránynak. Ezzel az angol „expatriate”, azaz tartósan vagy ideiglenesen külföldön élő szóból eredő kifejezéssel azokra a művekre utalnak, amelyek a rendszerváltozás adta lehetőségekkel élve külföldön szerencsét próbáló fiatalok problémáiról beszélnek.