A gyermekkor bálványai

Publicisztika

Tavalyi kampányában Tarlós István rendrakó, kemény fiúként igyekezett előadni magát, ami nem is tűnt annyira merész elképzelésnek, miután a BKV majdnem teljes menedzsmentjét és a város korábbi főpolgármester-helyettesét is bilincsben vitték el. Tarlós hivatali ideje kezdetén e szellemben látott munkához, kirúgta a közüzemi cégek vezetőinek többségét, tető alá hozott két szuperközüzemet, a Budapesti Városüzemeltetési Központot és a Budapesti Közlekedési Központot. Arra is volt gondja, hogy az ellenzéknek hízelegjen kicsit, mondván, "nem söpri le úgy a javaslatait, ahogyan a korábbi vezetés a korábbi ellenzékkel tette". Ám a legfontosabb üzenete mégiscsak ez volt: "Nekem Orbán Viktor miniszterelnök úr szabad kezet adott Budapest irányítására."

Tavalyi kampányában Tarlós István rendrakó, kemény fiúként igyekezett előadni magát, ami nem is tűnt annyira merész elképzelésnek, miután a BKV majdnem teljes menedzsmentjét és a város korábbi főpolgármester-helyettesét is bilincsben vitték el. Tarlós hivatali ideje kezdetén e szellemben látott munkához, kirúgta a közüzemi cégek vezetőinek többségét, tető alá hozott két szuperközüzemet, a Budapesti Városüzemeltetési Központot és a Budapesti Közlekedési Központot. Arra is volt gondja, hogy az ellenzéknek hízelegjen kicsit, mondván, "nem söpri le úgy a javaslatait, ahogyan a korábbi vezetés a korábbi ellenzékkel tette". Ám a legfontosabb üzenete mégiscsak ez volt: "Nekem Orbán Viktor miniszterelnök úr szabad kezet adott Budapest irányítására."

Elképzelhető, hogy Tarlós ma is úgy ébred, mintha elengedett kézzel irányíthatná a fővárost, ám az eddigi ténykedése nyilvánvalóvá tette, hogy a miniszterelnök inkább csak egy homokozót jelölt ki neki, ahol kedvére játszadozhat - jobb híján Budapest múltjával. Mámoros pótcselekvéseinek sora az átgondolatlan utcaátkeresztelésekkel kezdődött, amiből leginkább gyermekkorának kedvenc focistái profitáltak (utcát kapott Dalnoki Jenő, Zakariás József, Kocsis Sándor). Szerencsére fény derült a Komár Lászlóhoz fűződő barátságára is - a "magyar Elvis" nemrégiben büszkén nyilatkozta, hogy ő már az 1980-as években kívánt Elvis utcát Pestre. "Demszkynél nem mertem próbálkozni, Tarlós viszont túlszárnyalta az elképzeléseimet" - mondta a veterán pacsirta. Sőt a Blikknek azt is megvallotta, hogy Tarlós "amikor megtudta, hogy Kocsis Sándor volt a kedvenc focistám, elárulta, róla is közterületet neveznek el. Álmomban sem gondoltam, hogy rövid időn belül életem két legnagyobb bálványának neve budapesti utcatáblára kerül".

Tarlós azonban nemcsak a haverjainak kedveskedett, nekiment a fővárosi tradícióknak is; az 1873 óta használt budapesti zászlót a Föltámadott a tenger című film kellékesétől örökölt, s némileg felturbózott giccsre cserélte, s a szovjet katonák kivonulásának dátumát tette meg a díszpolgári címek átadásának időpontjául - a főváros egyesítésének napja helyett, durván csorbítva ezzel városunk alapításának jelentőségét. Ráadásul az új díszpolgárok névsora olvastán sem a hű patrióta képe ugrik be róla. Vajon tényleg Eperjes Károly, Makovecz Imre vagy Papp szívcsakrasebész lenne az, aki "a közösség érdekében kifejtett tevékenységével, magatartásával eredményesen elősegítette a település anyagi és szellemi értékeinek gyarapítását, illetve a politikai, gazdasági, kulturális élet területén a település rangjának emelése, hírnevének növelése érdekében jelentős tevékenységet fejtett ki"?

Nem tudható egész biztosan, hogy e "jobboldali kötődésű személyiségek" elismerése mennyire tekinthető a főpolgármester leleményének, de az tuti, hogy Elvis neki köszönhető - és nem is lenne ez olyan nagy baj. Hisz az elég vagány, ha a rock and roll királya egy "felpörgetett" Budapest díszpolgára. Csakhogy Tarlós "a magyarországi forradalom eszméivel való őszinte együttérzéséért, az országban esett áldozatok megsegítése, illetve a forradalom eseményeinek amerikai népszerűsítésében vállalt kiemelkedő szerepéért" javasolta neki a címet. S ez pont annyira abszurd, mintha Las Vegasban azért neveznének el utcát Mansfeld Péterről, mert múlhatatlan érdemei voltak a snóbli és a huszonegy népszerűsítésében.

Figyelmébe ajánljuk

Hurrá, itt a gyár!

Hollywood nincs jó bőrben. A Covid-járvány alatt a streamingszolgáltatók behozhatatlan előnyre tettek szert, egy rakás mozi zárt be, s az azóta is döglődő mozizási kedvet még lejjebb verte a jegyek és a popcorn egekbe szálló ára.

Profán papnők

Liane (Malou Khebizi), a fiatal influenszer vár. Kicsit úgy, mint Vladimir és Estragon: valamire, ami talán sosem jön el. A dél-franciaországi Fréjus-ben él munka nélküli anyjával és kiskamasz húgával, de másutt szeretne lenni és más szeretne lenni. A kiút talán egy reality show-ban rejlik: beküldött casting videója felkelti a producerek érdeklődését. Fiatal, éhes és ambiciózus, pont olyasvalaki, akit ez a médiagépezet keres. De a kezdeti biztatás után az ügy­nökség hallgat: Liane pedig úgy érzi, örökre Fréjus-ben ragad.

Viszonyítási pontok

Ez a színház ebben a formában a jövő évadtól nem létezik. Vidovszky György utolsó rendezése még betekintést enged színházigazgatói pályázatának azon fejezetébe, amelyben arról ír, hogyan és milyen módszerrel képzelte el ő és az alkotógárdája azt, hogy egy ifjúsági színház közösségi fórumként (is) működhet.

Kliséből játék

A produkció alkotói minimum két olyan elemmel is élnek, amelyek bármelyikére nagy valószínűséggel mondaná egy tapasztalt rendező, hogy „csak azt ne”. Az egyik ilyen a „színház a színházban”, ami könnyen a belterjesség érzetét kelti (ráadásul, túl sokszor láttuk már ezt a veszélyesen kézenfekvő megoldást), a másik pedig az úgynevezett „meztelenül rohangálás”, amit gyakran társítunk az amatőr előadásokhoz.