Hogy pszichopata-e a 76-szoros gyilkos Anders Behring Breivik, maximum jogi szempontból lehet érdekes, mint esetleges enyhítő körülmény - bár erősen kétséges, hogy bármilyen enyhítő körülmény játszhatna a norvég bíróság mérlegelése során. Mindenesetre beteg elmévé nyilvánítani őt a szó köznapi értelmében vajmi kevéssé segíthet hozzá a megértéshez: ha kizárjuk őt és másfél ezer oldalas opus magnumát, az "Európai Függetlenségi Nyilatkozatot" a "normalitás" köréből, csak magunkat csapjuk be. És per pillanat ez az utolsó dolog, amit megengedhetünk magunknak.
Az irat valódi posztmodern alkotás, ha azt mondjuk, Breivik a szerzője, úgy a szerzőséget tágan kell értelmeznünk. A szövegfolyam egyes részeit írta csak ő, a másik, talán nagyobb hányadát vendégszövegekből kompilálta: leginkább a szélsőjobbos és a szélsőjobb felé húzó konzervatív európai szubkultúrákban nagy népszerűségnek örvendő szerzőktől és honlapokról merített. De nem csak onnan - hétköznapi újságcikkek és teljességgel tiszteletre méltó, ártatlan források, dokumentumok is felbukkannak. A boszniai háború értelmezése egy az egyben azonos a háborút kirobbantó szerb politikai és értelmiségi elit hivatalos magyarázatával.
Az a kétes érdem mindenesetre, hogy e töredékekből mégis többé-kevésbé értelemmel bíró, vagy legalábbis értelmezhető egész kerekedett ki, vitathatatlanul Breiviké. És a mű semmit, de semmit nem hagy megmagyarázatlanul a múlt pénteki bűntettek motivációit, a célpontok megválasztását és a bűntettek végrehajtásának módját, sőt Breivik távolabbi céljait illetően sem.
Breiviket e szövegtenger először is a gyűlölet megszállottjaként mutatja: ez persze az a mód, ahogy a mi szemünk látja őt. Breivik maga ezt a gyűlöletet ha nem is palástolja, de mindenképpen valaminek a funkciójaként tekinti, s ez a valami a "keresztény", "európai", "fehér" "civilizáció" védelme lenne a "globális iszlám umma" ellen; mellyel ez a civilizáció élet-halál harcot folytat. Az őslakosokat rövidesen túlszaporodó muszlim bevándorlók okán immár e civilizáció sáncain belül. Az "európai civilizáció" az európai nemzeteken és a nemzetállamokon keresztül fejezi ki magát - ezért alapeszméje a kiáltványnak a nacionalizmus, s ezért követeli az unió haladéktalan feloszlatását is. E világméretű küzdelemben a - talán még az iszlám letéteményeseinél is veszélyesebb és kártékonyabb - áruló szerepét a politikai korrektség, a multikulturalizmus, a "kulturális marxizmus" ugyancsak világméretű hálózatba szerveződő, gyakran fedett ügynökei viszik (és a talán öntudatlan, ám objektíve mégis tettestárs "öngyilkos humanisták"). A baloldali pártok meg a globális média és az egyetemek maroknyi "kulturális marxista" által uralt világa. Breivik nem győz eleget csodálkozni azon, hogy e csoport hogyan tehetett szert csekély létszámát ily elképesztően felülmúló befolyásra. (A merénylőt különös, szinte személyes düh fűtötte a szociáldemokrata pártok ellen, és bár a megsemmisítendő ellenségek listája hosszú, mégis ezek, s ezek ifjúsági szervezetei szerepeltek az első helyen.)
Breiviktől mindazonáltal mi sem állt távolabb, mint az osztályszemlélet: a globális tőke épp úgy az iszlám szálláscsinálója a hanyatló Nyugaton (hiszen az olcsó munkaerőre vágyó nagytőke nyitotta meg a Nyugat kapuit a bevándorlók előtt), mint a tolerancia, az egalitarianizmus és a párbeszéd álszent prófétái. Sőt: bizonyítaniuk kell a keresztény egyházaknak is, főként a leginkább globálisnak, a katolikusnak: az egyházak kebelén tenyésző "liberalizmus" ugyancsak elpusztítandó.
Hogy mindezek alapján hol kell keressük Breivik világképének ideológiai forrásvidékét és politikai-világnézeti pandanjait, talán nem szorul különösebb magyarázatra. Még akkor sem, ha a képet némiképp árnyalja a kiáltvány rokonszenve Izrael iránt (melynek egyszerű oka van: Izraelt a közelgő iszlámellenes világháború első csatatereként tartja evidenciában), vagy a melegekkel szembeni megengedő magatartás.
Vagy nagyon is szorul.
Bár Breivik mind a fasizmustól, mind a nácizmustól igyekszik távol tartani magát, a szellemi rokonság letagadhatatlan: a faji alapú gondolkodás, az identitások halálos küzdelmeként felfogott politika, a demokrácia és a párbeszéd intézményeinek megvetése, a vonzódás az autoriter hatalomgyakorláshoz és az erőszakhoz innen köszön vissza. És persze: valójában Breiviknek nincs köze sem a kereszténységhez (már ha ezalatt Jézus Krisztus tanításait értjük), sem a mi fogalmaink szerinti európai civilizációhoz. De mégis: azon az 1500 oldalon, amelyen Breivik 76 ember meggyilkolását indokolja meg, valahogy épp azok a toposzok, történelmi téveszmék, egyoldalú érvek, tendenciózusan csoportosított tények, összeesküvés-elméletek bukkannak fel, amelyekkel a szélsőjobb a létét igazolja és amelyekkel választóit keresi - és amelyek egy része az európai konzervatív jobboldal homályos zugaitól sem idegen. És az a nyelv, amelyen az Európai Függetlenségi Nyilatkozat beszél, meg a belőle áradó gyűlölet ismerős nekünk is, de még mennyire - csak helyettesítsük be cigánnyal vagy zsidóval, vagy a zsidó valamelyik álnevével a muszlimot. Románnal. A "baloldalit", s ennek különféle variációit, meg a "politikai korrektség" és a "multikulturalizmus" megbélyegzését helyettesítenünk sem kell.
Breivik, a gonoszság apostola részletes terveket szőtt - az egyébként elkerülhetetlennek beállított - "globális polgárháború" siettetésére. Ennek első lépése volt a pénteki öldöklés. A kiáltványát a két merénylettel nagyjából egy időben hozta nyilvánosságra, s küldte szét az európai szélsőjobb számos, erre fogékonynak gondolt centrumába. Mintha azt üzente volna: lendüljetek neki ti is. A norvég törvények szerint maximum 21 évet kaphat. Ha kijön a börtönből, csak 53 éves lesz.
Most mindenki, akitől merített, nem győz elhatárolódni tőle: nem, ők nem így gondolták.
Helyes.
Akkor hogyan?
