Elég simán megúsztuk kedd délelőtt az uniós elnökség értékelését Strasbourgban, szordínós volt csak a morgolódás, bár több képviselő is az orrunk alá dörgölte az Európa Tanács Velencei Bizottságának (VB) két héttel ezelőtti dokumentumát, ami könyörtelenül elmarasztalja az új magyar Alkotmányt. Tételesen számba véve mindent: az alaptörvény vihargyors, társadalmi egyeztetést nélkülöző keresztülhajtását, a több helyütt is kirekesztő tartalmakat, a túl sok és indokolatlan kétharmados törvényt, a családjogi, szociális és adózási törvények teljesen irreális kétharmadigényét, az Alkotmánybíróság jogkörének megcsonkítását, az igazságszolgáltatás átalakítása körüli sűrű homályt és a többit. Persze ezzel együtt sem lehetett különösebb feszültséget tapasztalni az ülésteremben, még Orbán Viktor sem érezte szükségesnek kiosztani az otthon külön erre az alkalomra becsomagolt sallerjait, kokijait, s még a tockosok is a tarsolyában maradtak. (De vigyázz, Nyugat! A nyilaink után itt az új magyar csodafegyver, a koki.)
Azért persze Orbán nem mulasztotta el leszögezni a vitában, hogy az alkotmány a mi hazánk belügye, és nem engedjük, hogy bárki beleszóljon. Összességében mégis visszafogottan reagált a bírálatokra, könnyen tette, hiszen az elmúlt napokban Prőhle Gergely és Szájer József már keresetlenebbül is kifejezésre juttatták, hogy mit tart országunk vezetése a Velencei Bizottság felől, nagyjából azt, hogy elmehetnek a sunyiba.
Ám az elnökség értékelése után sem állt meg az élet Strasbourgban, sőt mi is műsoron maradtunk. Oh, épp csak addig, amíg az Európai Parlament többsége el nem fogadta a Velencei Bizottság állásfoglalására kísértetiesen hasonlító indítványt, mely szerint Magyarország új Alkotmánya - nagyjában-egészében a fent már citált okokból - módosításra szorul. S ezért a parlament felszólítja az Európai Bizottságot, hogy szigorúan vizsgálja felül az Alkotmányt éppúgy, mint a majdani sarkalatos törvényeket, hogy vajon mennyire vannak/lesznek összhangban az EU programjával, szabályaival, szellemiségével, kivált az Európai Unió Alapjogi Chartája felől nézvést.
Mondhatjuk úgy is, hogy az Európai Parlament helybenhagyta és megerősítette a Velencei Bizottság elmarasztaló véleményét. Nota bene: a többségben lévő Néppárt sem sorakozott fel teljes erejével megvédeni kis bunkesztáni pártfogoltját. Aki így teljesen egyedül maradt.
Figyelem! Rossz, hogy egyedül maradtunk, és még rosszabb, ami majd belőle következik, de a legfőbb rossz mégis az, hogy Orbán Viktor így is akarta. Hogy így legyen. Erre játszik már hosszú ideje. Hogy ejtsenek minket, s ha rólunk, magyarokról hallanak, mindenki tárja szét a karját az unióban, és rebegje lemondón, hogy azokkal úgy sincs mit kezdeni. És akkor majd békén hagynak, és azt lehet csinálni végre az országgal, a társadalommal, ami csak a miniszterelnök eszébe jut, s amiben már egy esztendeje trenírozza magát.
