Így viszik már

Publicisztika

Emlékszik még itt valaki Erdő Péter főpap azon intelmére, mely szerint a katolikus egyház ne erőltesse ott az iskolák átvételét, ahol nincsen arra társadalmi igény? Mindezt annak kapcsán mondotta a magas beosztású egyházi dolgozó, hogy a kormány egyik korai intézkedése nyomán az önkormányzatok minden anyagi következmény nélkül passzolhatják le az iskolákat a papságnak. Kell? Nesze! És máris puszira megszabadultak az iskola fenntartásának oly magasztos kötelezettségeitől, ideértve leginkább az anyagi terheket.

Emlékszik még itt valaki Erdő Péter főpap azon intelmére, mely szerint a katolikus egyház ne erőltesse ott az iskolák átvételét, ahol nincsen arra társadalmi igény? Mindezt annak kapcsán mondotta a magas beosztású egyházi dolgozó, hogy a kormány egyik korai intézkedése nyomán az önkormányzatok minden anyagi következmény nélkül passzolhatják le az iskolákat a papságnak. Kell? Nesze! És máris puszira megszabadultak az iskola fenntartásának oly magasztos kötelezettségeitől, ideértve leginkább az anyagi terheket.

A mondott törvény biztosította lehetőség veszélyeiről már bőven harangoztunk hasábjainkon. Most itt az idő, hogy a harangokat félreverjük.

Eddig is csak az volt a kérdés tavaly szeptember (a törvény kelte) óta, hogy mikor jön el az a pillanat, amikor teljesen elpimaszodik a papság, és nem ad tovább a látszatokra sem. Úgy tűnik, most jött el. Kecelen - a kilencezer (9000) lakosú város egyetlen (1) általános iskoláját szeptembertől átveszi a katolikus egyház. S minden úgy zajlik, ahogy a legpesszimistább várakozásaink diktálták. Azzal nyitottak, hogy lesz ám eztán kötelező misézés meg hitoktatás is. Amelyik tanár megtagadja részvételét a misén, felmondanak neki. Az alábbi kenetteljes szavakkal: "Ha nem elfogadható a szentmisén való részvétel, akkor nem kell aláírni a szerződést."

Elég kemény fellépés, ahhoz képest pláne, hogy az önkormányzat és a papság az ügyben kész tények elé állított mindenkit, tanárokat, gyerekeket, szülőket, az egész várost: a Petőfi Népe című lap egyik interjújának elejtett - múlt idejű - félmondatából derült ki a fenntartó cseréje. Utána persze lázasan lakossági fórumot szervezett a helyhatóság, s ott úgy tapasztalta, hogy a lakosság másra sem vágyik, mint hittanra adni a gyereket. Ilyenformán Erdő főpap intelmei szerint is szerfelett kóser az ügymenet. A képviselőtestület még egy igazgatóhelyettest is prezentált önsoraiból, hogy teljes legyen a szerintük 90 százalékban katolikus város öröme.

Az önkormányzat mellett az új fenntartó sem tétlenkedett, s bár előbb azt mondta, hogy amelyik gyerek nem akar hittanra járni, választhatja az erkölcstanórákat is, a beiratkozásra/átiratkozásra ennek nyoma sem maradt. A szülőknek csak arról kellett nyilatkozniuk, hogy milyen - katolikus, református vagy evangélikus - hittanoktatást kérnek a gyereküknek. Aki mégsem akar ilyet, menjen isten hírivel, van egy csomó város a környéken.

Miért a gyereknek kell mennie?

Álnaiv a kérdés, hiszen senkinek nem lehet semmilyen illúziója már: a legatyásodott önkormányzatok hosszú sora fogja előbb-utóbb felismerni az Erdő bíboros megkívánta elsöprő társadalmi igényt. És nem lesz apelláta: hittan vagy útilapu, mise vagy semmise. Mindeközben zarándoklat indul egy könnyező Szűz Mária-kép hitelesített (ki hitelesítette? a jóisten?) másolatáért, Lengyelországba - Kövér László vezetésével.

A papság addig sem tétlenkedik, amíg ideér vele.

Figyelmébe ajánljuk

Valóra vált forgatókönyv

1984-ben került a mozikba Rob Reiner első filmje, A turné (This Is Spinal Tap). Az áldokumentumfilm egyik főszereplője maga a rendező volt, aki az éppen amerikai turnén levő fiktív brit hard rock zenekar, a Spinal Tap történetét próbálta kibogozni.

Nézőpont

A filozófus-író (Denis Podaly­dès) tüdeje és mája közt apró kis foltot mutat ki az MRI-vizsgálat, de biztosítják afelől, hogy (egyelőre!) nem veszélyes a dolog.

Amikor győznek a hippik

  • - turcsányi -

Blaze Foley-nak volt egy kabátja. Ha egészen pontosak akarunk lenni, ez az egy kabátja volt neki – ez sem túl jó bőrben. Az ujját például vastag ezüstszínű ragasztószalaggal kellett megerősíteni, jól körbetekerni, mindkettőt – hogy le ne essenek.

Hibamátrix

  • Dékei Krisztina

Szűcs művészete a klasszikus, realista festészeti hagyományokon alapul, de távol áll a „valóságtól”.

Ozmózisok

Nádas Péter e hosszú, több mint négyszáz oldalas memoárját Mészöly Miklós, Polcz Alaine és Esterházy Péter köré fűzi föl. Könyvének témája négyük viszonya, vonzásaik és választásaik, személyiségük szerkezetének összeillő és egymáshoz nem illeszkedő elemei. És a háttérben természetesen ott van a korszak, a lassú hetvenes–nyolcvanas évek a kádári provinciában.

Mozaikkockák

A hazai neoavantgárd egyik meghatározó alakjaként Erdély Miklós (1928–1986) a sok műfajban alkotó, polihisztor művészek közé tartozott.

Abúzus, család

  • Balogh Magdolna

Egyéni hangú, markáns képviselője Ivana Dobrakovová a szlovák kritika által expat-prózaként emlegetett prózai iránynak. Ezzel az angol „expatriate”, azaz tartósan vagy ideiglenesen külföldön élő szóból eredő kifejezéssel azokra a művekre utalnak, amelyek a rendszerváltozás adta lehetőségekkel élve külföldön szerencsét próbáló fiatalok problémáiról beszélnek.