Emlékszik még itt valaki Erdő Péter főpap azon intelmére, mely szerint a katolikus egyház ne erőltesse ott az iskolák átvételét, ahol nincsen arra társadalmi igény? Mindezt annak kapcsán mondotta a magas beosztású egyházi dolgozó, hogy a kormány egyik korai intézkedése nyomán az önkormányzatok minden anyagi következmény nélkül passzolhatják le az iskolákat a papságnak. Kell? Nesze! És máris puszira megszabadultak az iskola fenntartásának oly magasztos kötelezettségeitől, ideértve leginkább az anyagi terheket.
A mondott törvény biztosította lehetőség veszélyeiről már bőven harangoztunk hasábjainkon. Most itt az idő, hogy a harangokat félreverjük.
Eddig is csak az volt a kérdés tavaly szeptember (a törvény kelte) óta, hogy mikor jön el az a pillanat, amikor teljesen elpimaszodik a papság, és nem ad tovább a látszatokra sem. Úgy tűnik, most jött el. Kecelen - a kilencezer (9000) lakosú város egyetlen (1) általános iskoláját szeptembertől átveszi a katolikus egyház. S minden úgy zajlik, ahogy a legpesszimistább várakozásaink diktálták. Azzal nyitottak, hogy lesz ám eztán kötelező misézés meg hitoktatás is. Amelyik tanár megtagadja részvételét a misén, felmondanak neki. Az alábbi kenetteljes szavakkal: "Ha nem elfogadható a szentmisén való részvétel, akkor nem kell aláírni a szerződést."
Elég kemény fellépés, ahhoz képest pláne, hogy az önkormányzat és a papság az ügyben kész tények elé állított mindenkit, tanárokat, gyerekeket, szülőket, az egész várost: a Petőfi Népe című lap egyik interjújának elejtett - múlt idejű - félmondatából derült ki a fenntartó cseréje. Utána persze lázasan lakossági fórumot szervezett a helyhatóság, s ott úgy tapasztalta, hogy a lakosság másra sem vágyik, mint hittanra adni a gyereket. Ilyenformán Erdő főpap intelmei szerint is szerfelett kóser az ügymenet. A képviselőtestület még egy igazgatóhelyettest is prezentált önsoraiból, hogy teljes legyen a szerintük 90 százalékban katolikus város öröme.
Az önkormányzat mellett az új fenntartó sem tétlenkedett, s bár előbb azt mondta, hogy amelyik gyerek nem akar hittanra járni, választhatja az erkölcstanórákat is, a beiratkozásra/átiratkozásra ennek nyoma sem maradt. A szülőknek csak arról kellett nyilatkozniuk, hogy milyen - katolikus, református vagy evangélikus - hittanoktatást kérnek a gyereküknek. Aki mégsem akar ilyet, menjen isten hírivel, van egy csomó város a környéken.
Miért a gyereknek kell mennie?
Álnaiv a kérdés, hiszen senkinek nem lehet semmilyen illúziója már: a legatyásodott önkormányzatok hosszú sora fogja előbb-utóbb felismerni az Erdő bíboros megkívánta elsöprő társadalmi igényt. És nem lesz apelláta: hittan vagy útilapu, mise vagy semmise. Mindeközben zarándoklat indul egy könnyező Szűz Mária-kép hitelesített (ki hitelesítette? a jóisten?) másolatáért, Lengyelországba - Kövér László vezetésével.
A papság addig sem tétlenkedik, amíg ideér vele.
