Így viszik már

Publicisztika

Emlékszik még itt valaki Erdő Péter főpap azon intelmére, mely szerint a katolikus egyház ne erőltesse ott az iskolák átvételét, ahol nincsen arra társadalmi igény? Mindezt annak kapcsán mondotta a magas beosztású egyházi dolgozó, hogy a kormány egyik korai intézkedése nyomán az önkormányzatok minden anyagi következmény nélkül passzolhatják le az iskolákat a papságnak. Kell? Nesze! És máris puszira megszabadultak az iskola fenntartásának oly magasztos kötelezettségeitől, ideértve leginkább az anyagi terheket.

Emlékszik még itt valaki Erdő Péter főpap azon intelmére, mely szerint a katolikus egyház ne erőltesse ott az iskolák átvételét, ahol nincsen arra társadalmi igény? Mindezt annak kapcsán mondotta a magas beosztású egyházi dolgozó, hogy a kormány egyik korai intézkedése nyomán az önkormányzatok minden anyagi következmény nélkül passzolhatják le az iskolákat a papságnak. Kell? Nesze! És máris puszira megszabadultak az iskola fenntartásának oly magasztos kötelezettségeitől, ideértve leginkább az anyagi terheket.

A mondott törvény biztosította lehetőség veszélyeiről már bőven harangoztunk hasábjainkon. Most itt az idő, hogy a harangokat félreverjük.

Eddig is csak az volt a kérdés tavaly szeptember (a törvény kelte) óta, hogy mikor jön el az a pillanat, amikor teljesen elpimaszodik a papság, és nem ad tovább a látszatokra sem. Úgy tűnik, most jött el. Kecelen - a kilencezer (9000) lakosú város egyetlen (1) általános iskoláját szeptembertől átveszi a katolikus egyház. S minden úgy zajlik, ahogy a legpesszimistább várakozásaink diktálták. Azzal nyitottak, hogy lesz ám eztán kötelező misézés meg hitoktatás is. Amelyik tanár megtagadja részvételét a misén, felmondanak neki. Az alábbi kenetteljes szavakkal: "Ha nem elfogadható a szentmisén való részvétel, akkor nem kell aláírni a szerződést."

Elég kemény fellépés, ahhoz képest pláne, hogy az önkormányzat és a papság az ügyben kész tények elé állított mindenkit, tanárokat, gyerekeket, szülőket, az egész várost: a Petőfi Népe című lap egyik interjújának elejtett - múlt idejű - félmondatából derült ki a fenntartó cseréje. Utána persze lázasan lakossági fórumot szervezett a helyhatóság, s ott úgy tapasztalta, hogy a lakosság másra sem vágyik, mint hittanra adni a gyereket. Ilyenformán Erdő főpap intelmei szerint is szerfelett kóser az ügymenet. A képviselőtestület még egy igazgatóhelyettest is prezentált önsoraiból, hogy teljes legyen a szerintük 90 százalékban katolikus város öröme.

Az önkormányzat mellett az új fenntartó sem tétlenkedett, s bár előbb azt mondta, hogy amelyik gyerek nem akar hittanra járni, választhatja az erkölcstanórákat is, a beiratkozásra/átiratkozásra ennek nyoma sem maradt. A szülőknek csak arról kellett nyilatkozniuk, hogy milyen - katolikus, református vagy evangélikus - hittanoktatást kérnek a gyereküknek. Aki mégsem akar ilyet, menjen isten hírivel, van egy csomó város a környéken.

Miért a gyereknek kell mennie?

Álnaiv a kérdés, hiszen senkinek nem lehet semmilyen illúziója már: a legatyásodott önkormányzatok hosszú sora fogja előbb-utóbb felismerni az Erdő bíboros megkívánta elsöprő társadalmi igényt. És nem lesz apelláta: hittan vagy útilapu, mise vagy semmise. Mindeközben zarándoklat indul egy könnyező Szűz Mária-kép hitelesített (ki hitelesítette? a jóisten?) másolatáért, Lengyelországba - Kövér László vezetésével.

A papság addig sem tétlenkedik, amíg ideér vele.

Figyelmébe ajánljuk

Jens Lekman: Songs for Other People’s Weddings

„Ha valaha szükséged lenne egy idegenre, hogy énekeljen az esküvődön, akkor szólj nekem” énekelte Jens Lekman az első lemezén. A több mint két évtizede megjelent dal persze nem egy apróhirdetés akart lenni eredetileg, hanem az énekes legkedvesebb témájáról, az elérhetetlen szerelemről szólt.

Péterfy-Novák Éva: A Nevers-vágás

A szerző olyannyira nem bízik az olvasóiban, hogy már az első novella előtt, a mottó vagy az ajánlás helyén elmagyarázza, hogyan kell értelmezni a kötet címét, noha a könyv második felében elhelyezett címadó novella elég egyértelműen kifejti, hogy miről is van szó.

Mocskos játszma

  • SzSz

Shane Black farzsebében több mint harminc éve ott lapul a Play Dirty cím – anno a Halálos fegyver folytatásának szánta. Az eredeti forgatókönyv minden bennfentes szerint zseniális volt, sötétebb, mocskosabb, mint a zsarupáros meséje, ám épp ezért a stúdió, a producer és Richard Donner rendező is elutasította. Black viszont szeret ötleteket újrahasznosítani – ennek belátásához elég csak ránézni filmográfiájára –, így amikor jött a lehetőség, hogy Donald E. Westlake Parker-könyveiből készítsen filmet, gyorsan előkapta a régi címet.

33 változat Haydn-koponyára

Négy év után újra, ugyanott, ugyanazon alkotók közreműködésével mutatták be Esterházy Péter darabját; Kovács D. Dániel rendező a korábbitól alig különböző verziót hozott létre. A 2021-es premiert az író halála után közvetlenül tartották meg, így azt a veszteség drámaisága hatotta át, most viszont új szemszögből lehet(ne) megnézni Haydn koponyáját, és rajta keresztül az egyik legönironikusabb magyar szerzőt.

Suede: Antidepressants

A Brett Anderson vezette Suede nem nagyon tud hibázni a visszatérése óta. A 2010-es években készítettek egy ún. színes albumtrilógiát (Bloodsports, 2013; Night Thoughts, 2016; The Blue Hour, 2018), jelen évtizedben pedig megkezdtek egy újabb, ezúttal fekete-fehér háromrészes sorozatot. Ennek első része volt az Autofiction négy évvel ezelőtt, amelyet a tagok a Suede punklemezének neveztek.

Az elveszett busz

  • - ts -

A katasztrófafilmről okkal gondolhatnánk, hogy rövid idő adatott neki. Fénykorát a hetvenes években élte, de rögtön ki is fáradt, s a kilencvenes évekre már kicsit cikivé is vált. Utána pedig már csak a fejlődő filmkészítési technikák gyakorló pályáján jutott neki szerep.

Rokonidők

Cèdric Klapisch filmjei, legyenek bár kevésbé (Párizs; Tánc az élet) vagy nagyon könnyedek (Lakótársat keresünk és folytatásai), mindig diszkréten szórakoztatók. Ez a felszínes kellemesség árad ebből a távoli rokonok váratlan öröksége köré szerveződő filmből is.

Metrón Debrecenbe

A kiadó az utószóban is rögzíti, Térey szerette volna egy kötetben megjelentetni a Papp Andrással közösen írt Kazamatákat (2006), az Asztalizenét (2007) és a Jeremiás, avagy az Isten hidegét (2008). A kötet címe Magyar trilógia lett volna, utalva arra, hogy a szerző a múlt, jelen, jövő tengely mentén összetartozónak érezte ezeket a drámákat, első drámaíró korszakának műveit. 

Pénzeső veri

  • SzSz

„Az ajtók fontosak” – hangzik el a film ars poeticája valahol a harmincadik perc környékén, majd rögtön egyéb, programadó idézetek következnek: néha a játék (azaz színészkedés) mutatja meg igazán, kik vagyunk; a telefonok bármikor beszarhatnak, és mindig legyen nálad GPS.

Az elfogadás

Az ember nem a haláltól fél, inkább a szenvedéstől; nem az élet végességétől, hanem az emberi minőség (képességek és készségek, de leginkább az öntudat) leépülésétől. Nincs annál sokkolóbb, nehezebben feldolgozható élmény, mint amikor az ember azt az ént, éntudatot veszíti el, amellyel korábban azonosult. 

Mozaik

Öt nő gyümölcsök, öt férfi színek nevét viseli, ám Áfonya, Barack, vagy éppen Fekete, Zöld és Vörös frappáns elnevezése mögött nem mindig bontakozik ki valódi, érvényes figura. Pedig a történetek, még ha töredékesek is, adnának alkalmat rá: szerelem, féltékenység, árulás és titkok mozgatják a szereplőket.