Karafiáth Orsolya

Napok óta nem mozdulok a lakásból, a redőnyt sem húzom fel. Egyébként az ágyból sem mászom ki, minek. A maximum a fürdőkád és a sarki bolt. De inkább kajarendelés. És a nyugtatók.

„Hej, Kassák Lajos, derék Kassák Lajos! Nem divatos az az egy cipő, amiben járunk, töri is a lábam rendesen” – írtam a legelső kötetemben, a Kassáknak, Kassákról szóló öt versem egyikében. Kassák számomra most is sok szempontból emberi és művészi példa.

Olyannyira elfelejtettem, milyen jó túrázni, hogy bő tíz éve neki sem indultam. Most is csak azért, mert magam alatt voltam, és csak úgy adódott. Ezután nem bízom a véletlenre.

A Nagyapám fegyvert rejteget című személyes hangú fikciós történelmi munka a 19. század második felétől 1921-ig kalauzol minket. A szerző első könyve.

Amikor kitaláltam a sorozatot, tavaly télen, pár könyv rögtön beugrott, képpel együtt. A Love Story az első hat fotóban benne volt. Nem is értettem, miért.

Az utóbbi hónapokban nagy hőfokon égtem, egyetlen pontra fókuszálva meneteltem kitartóan. Ez a feszültség adta a lendületet, az erőt. Ám amikor vége van egy ilyen szinten koncentrált időszaknak, beleállok a földbe.

Az Útont nem tudom irodalomként olvasni. Életem egy szakaszát idézi, olyan, mintha a naplóm része lenne, egy fontos lap, 1994-ből.

Ha fontos és ünnepi esemény van az életemben, legtöbbször Manier ruhát viselek. A kitüntetett pillanatok viseletei. Semmihez sem hasonlíthatóak, nőiességük játékos, mégis nagyon komoly. A trailerben Mari és a mama hordja őket.

Ha mély fájdalom ér, hozzá menekülök, az oroszok nagy költőnőjéhez, Anna Ahmatovához.

Az ANEZ Mavanama című lemezének a bemutatóján egy pillanatra elakadt a lélegzetem. Néztem a szürreális vetítést és benne a két, szinte lebegő figurát, úsztak be a fülembe a gyötrő-felemelő dalok. Ezt szeretném az én könyvpremieremen is, gondoltam, ezt a világot. És így is lesz.

A Fahajas boltokat, Bruno Schulz összegyűjtött elbeszéléseit Pauer Gyulától kaptam kölcsön, még 2008-ban. Valahányszor találkoztunk, rettegtem, hogy visszakéri.

Az Impressziók című projekt kapcsán ismerkedtünk meg, még 2007-ben. Akkor bele rögtön a mély vízbe (illetve a Dunába) kerültem. Izgi volt, ezért aztán folyamatosan figyeltem Dávid munkáit, a fotókat és a klipeket. Soerii és Poolek Tanga, Hajolj bele a hajamba… Például.