Karafiáth Orsolya

Hideg? Oké. Szenvtelen? Persze. Tűéles, pontos, zsigerekig ható. Jelinek számomra az egyik legmeghatározóbb írónő. Nem csak egy-egy könyve, az életmű maga. Egy-egy sorsban a közös sivár és tömör borzalom. Sokan ezért nem szeretik olvasni a munkáit.

Minden könyvem teljesen másmilyen. A három legszebbnél egy dolog közös csupán: mindegyiket Filó Vera álmodta meg. Ő tervezte és illusztrálta a Café X és a Cigánykártya című köteteimet. És természetesen a Kicsi Lilit is.

A lápi levegő jó hatással lehet az irodalmi vénára. Legalábbis a nővérek esetében így volt. Emilyről már értekeztem, most következzék a szívemben első, Charlotte. Az angoltanár, a Villette, a Shirley, és a lényeg, a Jane Eyre írója. „Én most magammal szeretnék törődni, a magam képességeit szeretném kipróbálni” – mondja Jane St. Johnnak. A regény 1847-ben jelent meg. Irigylem a merészségét.

Gitárprímásként emlegetik, számtalan díj tulajdonosa. Zenekara, a Napra folyamatosan telt házas koncerteket ad a fővárosban, vidéken és külföldön is. Szívesen működik együtt más művészekkel, nagyszabású projektekben vesz részt. Ő szerezte a Kicsi Lili trailerének a zenéjét.

És nyilván a Battle Royale. A források szerint más könyve eddig még nem született a szerzőnek. (Megtévesztő, de a filmes adaptációnak viszont van folytatása…) Egy időben ettől zengett minden. Aztán mintha elfelejtették volna…

„Megadom magam az életnek, aztán gyönyörű magyarázatot találok arra, amit tettem” – írja Oscar egy helyütt. Munkássága, eddigi művészeti tevékenysége hűen példázza ezt. A sokféle tapasztalatból, inspirációból aztán megszülethet az új. Jelen esetben az én négy arcom.

Lehet, hogy csak én öregszem, de a Sziget egyre nyugisabbnak, békésebbnek, komfortosabbnak tűnik.

A régebbi korok szórakoztató szerzőit épp olyan könnyen elfelejti a nagyközönség, mint amilyen könnyű olvasmánynak tűnnek a könyveik. Pedig sok vidám percet okozhatnak, valahogy nívósabbnak tűnnek azoknál a műveknél, amiket manapság falnak a nők milliói. Pitigrilli nagy mániám. És nem csupán fanyar humora miatt.

A Gerald Durrell-láz sokunkat megfertőzött gyerekkorunkban. Nálam a hatás a gimnázium harmadik osztályáig kitartott. Jó esetben az őrület csillapulta után sok kis amatőr természetbúvár, lelkes állatbarát maradt, akik szabad perceikben szívesen nevetnek együtt Durrell-lel…

„Az ember sokkal jobban emlékszik a jó pillanatokra. Akkor hát mi haszna a rosszaknak?” – teszi fel a kérdést a Tajtékos napok főszereplője, Colin. Boris Vian életművének számomra ez a mottója. A szerző összes könyve a jó pillanatok dicsőítéséről szól, és arról, hogyan törik össze mégis ez a „jó” a külvilág, vagy éppen saját magunk ostobasága miatt.