52/44. Erich Segal

KOmplett

Amikor kitaláltam a sorozatot, tavaly télen, pár könyv rögtön beugrott, képpel együtt. A Love Story az első hat fotóban benne volt. Nem is értettem, miért.

Talán a hóesés miatt, annyira megörültem annak, hogy az összes havas fotót letudhatjuk. Nagy bőrönddel mentünk el Rákospalotára, ahol több látvánnyi díszletet megtaláltunk. (A többi kép majd jön sorban, később, mert fura dolog történt, miután megcsináltuk őket. A négy havasról hamarosan kiderült, hogy nem is annyira szeretem a könyveket, vagy éppen nem annyira fontosak nekem, sőt olyan is volt, amire valahogy téli regényként emlékeztem, és kiderült, nem az. Mindig elképeszt a gyatra memóriám, illetve az, hogy a fejemben lévő képeknek mennyire csekély közük van a valósághoz… A fotó legalább valóságos, a fejemen a K.O.-s sapkát egy kedves fiú barátom kötötte, a ruhák valóban a hatvanas évekből származnak.)


Egyszóval a Love Story, noha jól tudom, azért nem emelkedik iszonyú magasságokba, ráadásul például a folytatása (Oliver története) még az élvezhetőség szintjét is képtelen megütni, ott volt a fejemben az elsők között. Emlékszem, amikor olvastam (még mielőtt a filmet láttam volna), természetesen magamat képzeltem Jenny helyébe. Éppen a nagy szerelemre vártam, és szerettem magamat idealizálni, így az okos, csinos, frappáns válaszokat adó, egyenes lány képe evidensen simult a képzeletemben a sajátomra. Mentségemre legyen mondva: még nem múltam el tizenhét. Aztán jött a film. Ha nem láttam hússzor, ha a zenéjét nem tudnám bármikor a fülembe csalogatni, nem mondanék igazat. Sosem Oliver tetszett, mindig és mindig csak Jenny. A filmen is. Ali MacGraw-nál nehezen tudnék varázslatosabb nőt mondani. (Na jó, Edie Sedgwick, Vivien Leigh, de kevesen vannak.)

Persze a könyv maga olyan, amit ma már nemigen vennék meg, ha könyvesboltban látnám. Elolvasnám a fülszöveget, és azt gondolnám, oké, maximum nyárra, strandra, vonatútra. De azt gondolom, hibáznék ezzel. Újraolvasva azt mondom, ez egy nagyon szép és nagyon egyszerűen, épp ezért nagyon erősen megírt történet. (Vagy csak azért írom ezt, mert már megszoktam? És megszoktam, hogy sírok rajta?)


Fotó: Legi

Persze a történetet százezer változatban olvastuk-láttuk előtte is, azóta is: amihez a zordon atya szigora nem elég – hogy a szegény lány és a gazdag ifjú szerelmét szétszaggassa –, azt elintézi a végzetes betegség. Mégis, van valami a szöveg szimpla folyásában, ami nem engedi, hogy egyszerű kis ponyvaként elfeledjem a történetet… Vagy a film miatt van. Tényleg nem tudom. (A szerző többi könyvéről nem tudok ilyen szépeket írni, pedig próbálkoztam az olvasásukkal.) Vagy be kellene vallanom végre (magamnak is), hogy vonzódom a könnyes, szomorú, giccsbe hajló történetekhez. Hogy nekem gyakran elég annyi, ha valami – de legyen a tragikus szerelem! – kicsalogatja a könnyeimet…

Figyelmébe ajánljuk

Holt lelkek társasága

  • - turcsányi -

A gengszterfilm halott, halottabb már nem is lehetne. De milyen is lehetne a gengszterfilm? Nyugdíjas? Persze, hogy halott.

Kaptunk vonalat

Napjainkban mindannyiunk zsebében ott lapul minimum egy okostelefonnak csúfolt szuperszámítógép, és távoli emléknek tűnik ama hőskor, amikor a mai szórakoztatóelektronikai csúcsmodelleknél úgymond butább, de valójában nagyon is okos és rafinált eszközök segítségével értük el egymást.

Bobby a zuhany alatt

Úgy kezdődik minden, mint egy Rejtő-regényben. Gortva Fülöp, akit délvidéki szülőföldjén „Fulop”-nek anyakönyveztek, és akit idegen földön mindenki (angol vagy francia kiejtéssel) Philippe-nek szólít, de magát leginkább a becenevén, Golyóként határozza meg, Pocok gúnynévvel illetett barátjával Miamiban – pontosabban az attól kissé északra fekvő Fort Lauderdale kikötőjében – felszáll a Fantastic Voyage luxushajóra.

„Ez a háború köde”

Egyre többen beszélnek Izrael gázai hadműveleteiről népirtásként, de a szó köznapi használata elfedi a nemzetközi jogi fogalom definíció szerinti tartalmát. A szakértő ráadásul úgy véli, ha csak erről folyik vita, szem elől tévesztjük azokat a háborús bűnöket és jogsértéseket, amelyek éppúgy a palesztin emberek szenvedéseit okozzák.

A szabadság levéltára

Harminc éve költözött Budapestre a Szabad Európa Rádió archívuma, s lett annak a hatalmas gyűjteménynek, a Blinken OSA Archivumnak az alapzata, amely leginkább a 20. század második felére, a hidegháborúra, a szocialista korszakra és annak utóéletére fókuszál.