- greff -

Kellett hozzá vagy nyolc év, ám végül a Blair Witch Project mégiscsak beindított valamit. Divatot akartam írni, de túlzás lett volna, néhány filmről van egyelőre szó csupán, ám figyelemre méltó, hogy Amerika (Matt Reeves: Cloverfield) és Európa (Jaume Balagueró: REC) egyszerre reagál, s hogy e műveket viszonylag számottevő érdeklődés övezi. Meg aztán, látni a hírekben, jön majd lassan a többi is. - greff -

Társadalomtudósoknak való feladat volna felgöngyölíteni, hogy vajon mi is lehet a valódi oka annak, hogy 2008-ban, írd és mondd, negyvenezer ember zsúfolódott össze az Iron Maiden miatt a Sziget nulladik napján a Nagyszínpad előtt - és ez az egészen elképesztő lelkesedés persze nem csupán magyar jelenség, a Somewhere Back In Time turné az egész világon a szigeteshez hasonló, brutális nézőszámokkal zajlik idén február óta. És szó sem volt arról, hogy szimpla hetijegyes bámészkodók töltötték volna meg a teret: a HÉV-megállótól a sziget gyomráig körülbelül minden második ember Maiden-pólóban feszített, a Number Of The Beast refrénjét pedig mellettünk, azaz bőven a keverőpult mögötti sávban is (odáig voltunk csak képesek előrefurakodni húsz perccel a kezdés előtt a párolgó tömegben) lelkesen üvöltözte minden kedves fahangú nézőpéldány.

1993-94-ben, az MTV Europe utolsó nézhető korszakában mindig nagy örömöt jelentett, ha a Headbangers Ball egy-egy Carcass-klippel szerencséltette a hétfő hajnalban bevérzett szemmel is kitartóan a fénybe bámuló sihedereket.

Ugyan a legutolsó, tavaly megjelent Sonic Youth-lemez, a Rather Ripped jobbára zajmentes alternatív rockjának ismeretében nem annyira meghökkentő, mégis van abban valami csiklandósan bizarr, hogy Thurston Moore, a legendás New York-i zenekar vezére élete második szólólemezét csupa akusztikus gitár által navigált, kerekded és lecsiszolt dallal vattázta ki.

Emily Haines nem az a fajta lány, aki félrevezető jelekkel hívná fel magára a figyelmet: első, jó érzékkel őszre időzített kislemeze, a Doctor Blind pontosan olyan búvalbélelt, egyúttal finom, hűvös és távolságtartó volt, mint amilyennek az immár egész estés Knives Don't Have Your Backen az első perctől a legutolsóig mutatja magát.