Hagyományosan - Thurston Moore: Trees Outside The Academy (lemez)

  • - greff -
  • 2007. október 4.

Zene

Ugyan a legutolsó, tavaly megjelent Sonic Youth-lemez, a Rather Ripped jobbára zajmentes alternatív rockjának ismeretében nem annyira meghökkentő, mégis van abban valami csiklandósan bizarr, hogy Thurston Moore, a legendás New York-i zenekar vezére élete második szólólemezét csupa akusztikus gitár által navigált, kerekded és lecsiszolt dallal vattázta ki.

Ugyan a legutolsó, tavaly megjelent Sonic Youth-lemez, a Rather Ripped jobbára zajmentes alternatív rockjának ismeretében nem annyira meghökkentő, mégis van abban valami csiklandósan bizarr, hogy Thurston Moore, a legendás New York-i zenekar vezére élete második szólólemezét csupa akusztikus gitár által navigált, kerekded és lecsiszolt dallal vattázta ki. Hiszen mégiscsak arról a férfiról van szó, akinél jelentősebb és radikálisabb gitárkísérletezőt nem nagyon hallottunk az elmúlt húsz évben; aki az eszement hangolású Jazzmastereivel lemezek tucatjain épített disszonáns húrhangokból meg csavarhúzóval és gitárnyakon végighorzsolt nyersfadarab segítségével előállított absztrakt zörejekből bizarr építményeket; és aki még így ötven felé is rávehető arra, hogy egy hétvégén átrepüljön valami esőfelhős norvég kisváros zajfesztiváljára, hogy ott feszítse hegedűhúrrá a nézők idegeit.

Ugyanakkor az már idejekorán (1986-ban, az Evol megjelenésekor) világossá vált, hogy Thurston nem csupán egy gitározó Stockhausen, hanem legalább ugyanannyira folytatója-kiteljesítője a Velvet Underground szépségesen törékeny rockzenéjének is. Meg különben is: a Spin magazinnak augusztusban adott interjújában Thurston elmeséli, hogy már az utolsó két-három SY-lemezt is akusztikusban írta, úgyhogy ezúttal csak annyi változott, hogy dobozgitárjait hagyományosan hangolta föl, a szerzeményeit pedig nem hangszerelte át, hanem meghagyta a maguk pőre formájában. Lehet erre persze azt mondani, hogy idővel szinte minden avantgárd művésznek elkopnak a tüskéi, de Moore másképp látja a dolgot: "Nem arról van szó, hogy kikészült volna a fülem, hanem talán inkább arról, hogy ez éppen olyan extrém, mint a roppant hangos játék." Hovatovább: "Az igazán csendes zene megalkotásának eszméje egészen radikális dologgá vált." De ha nem értenénk egyet ezzel az állítással, akkor sincsen baj. A Trees Outside The Academy ettől még nem kevésbé magával ragadó.

A lemez tizenkét tétele között akad néhány olyan, meglehetősen rockosra hangszerelt darab (Wonderful Witches, Off Work), amelyek simán fönn lehettek volna az utóbbi néhány Sonic-lemezen (pláne, hogy ugyanaz a Steve Shelley dobolja ezeket is), és bár alapjában véve jófajta dalokról van szó, különös módon éppen ezek a legkevésbé izgalmasak. A szólóművész Moore akkor a leghatásosabb, amikor mer kimondottan popos (halld a napsugaras Fri/Endet vagy a lemeznyitó, édesbús Frozen Gtrt, ahol a csilingelő gitárhangokat pompásan egészíti ki az egész lemezen fantasztikusan teljesítő Samara Lubelski lágyan simuló hegedűjátéka), vagy éppen a végsőkig csupasz lenni: a lemez egyértelmű csúcspontja az Honest James, amelyben percekig csak a gitár szól, végül a dal Moore és a Charalambides duóból ismerhető Christina Carter szívszorító duettjévé formálódik. Ezekben a számokban Moore ugyanazt műveli az akusztikus rockzenével, amit kedvenc költője, a néhai Ted Barrigan tett valaha a szavakkal: egészen hétköznapi elemekből teremt valódi költészetet.

Ecstatic Peace, 2007

Figyelmébe ajánljuk

Fiúk a barakkból

Andy Parker sorozata sokáig megtéveszt a cukiságával, és csak lassan virrad a nézőre, hogy más üzenet rejlik itt. Az érzékeny és nagyon is meleg Cameron Cope (a valós koránál jóval hamvasabbnak és naivabbnak tetsző Miles Heizer) rejtélyes indíttatásból úgy dönt, hogy nehéz természetű édesanyját azzal tudná a legjobban kiborítani, ha csatlakozna a tengerészgyalogsághoz.

Szellemes

Ifj. Vidnyánszky Attila „saját” Hamletjének színpadra állításához tett vállalásaiból akár már egy is túl nagynak tűnhet. Nemcsak a darab címe változott meg: az „és a többi, néma csend” válik a rendezői elképzelés alfájává és ómegájává is.

Lehetnénk jobban is

Ismerjük a híres idézetet, amelyben Rousseau a polgári társadalom megteremtését az első emberhez köti, aki „bekerített egy földdarabot és azt találta mondani: ez az enyém, s oly együgyű emberekre akadt, akik ezt el is hitték neki”.

„Ők nem láthatatlanok”

A Pirkadatig című krimiért 2023-ban elnyerte a legjobb mellékszereplőnek járó Ezüst Medvét. Transz színésznőként aktívan kiáll a transz emberek jogaiért és láthatóságáért – minderről és persze Tom Tykwer új filmjéről, A fényről is kérdeztük őt, amelynek mellékszereplőjeként a Szemrevaló Filmfesztiválra érkezett Budapestre.

„Ez az identitásom része”

Megfeszített erővel vett részt az emberkereskedelem elleni küzdelemben, védett házakat vezetett, kimenekítésekben működött közre. A saját egészsége érdekében hátrébb lépett, de továbbra is dolgozik.

Vaskézzel

Az okozott kár értéke a nyomozás során még a tízszerese volt a vádiratban szereplő 6 millió forintnak. Az előkészítő ülés lehetőséget teremtett volna arra, hogy a szennyest ne teregessék ki, aztán minden másként alakult.