Szabó M. István

Év végén bezárják a Vértesi Erőmű (VE) alapját adó mélyszíni bányát, s három éven belül az erőművet is. A döntés tíz éve sem lett volna idő előtti - a kérdés inkább az, miért működhetett a VE mostanáig.

Energetikáról jószerivel soha nem esik szó a kampányokban, noha ezermilliárdok forognak az iparágban. Ráadásul egy kormány, ha odafigyel e területre, rövid távon is látványos és népszerűség-növelő sikereket érhet el.

Sokéves ígérgetés és fogadkozás után júliusban megindulhat az élet a magyar áramtőzsdén. A lehetőség a 2003-as áramtörvény óta adott, az MVM az engedélyt is megszerezte rá - akkor miért csak most indul be? Főleg, hogy tiszta viszonyokat teremthetne a meglehetősen kaotikus árampiacon.

Sokan a honi jogszabályalkotás megcsúfolásának tartják a Podolák György (MSZP) és Fónagy János (Fidesz) közös beadványa nyomán megszületett, 57 paragrafusból álló törvénymódosítást, amely előzetesen sem az államigazgatási, sem a szakmai fórumokat nem járta meg. A házszabályt megkerülve végszavazott, s a napokban az államfői szignót is elnyert energetikai pakk a Mol és az MVM rövid távú elképzeléseit tükrözi.

Az energetikai ügyek kormánypárti és fideszes felelőse közösen jegyzi azt a törvénymódosító csomagot, amellyel lényegében felülírhatók az áram- és gázszektor szabályozásának egyes, az utóbbi években kiizzadt fontos jogszabályai. Benyújtásáig sem a szakmai közeg, sem az államigazgatás nem tudott a módosító csomagról, Brüsszel azonban már levélben tiltakozott.

Két éve elvei feladására kényszerült egy testnevelő tanár, majd tudományos módszerekkel is bizonyította, hogy egy játékkonzol a mozgássérült gyerekek számára jóval több lehet egyszerű szórakozásnál.

Szeptember elsejével nevezték ki a Magyar Energia Hivatal (MEH) élére Matos Zoltánt, akiről máris különféle találgatások kaptak szárnyra, hogy hát akkor kinek is az embere: a miniszterelnöké vagy inkább korábbi munkáltatójáé, az energetikai piac egyik nagyágyújáé, az E.Oné.

Az évi mintegy 2000 milliárd forintos forgalmat lebonyolító energetikai ágazatért felelős piacfelügyeleti intézmény vezetésére eddig a jelenlegi és egy korábbi államtitkár, egy meghatározó piaci szereplő volt elnökségi tagja, a regnáló alelnök és (talán) egy házon belüli osztályvezető pályázott. Akárki fut is be, a bizonyításra csak a tavaszi választásokig lesz garantált ideje.

A szén-dioxid-kvóta eladásából származó több mint 28 milliárd forint 65 ezer háztartás energetikai fejlesztésére volna elegendő. Az összeg megvan, de ésszerű elköltésére eddig semmi sem utal.

Ha elege van az áramszolgáltatójából, az interneten párat kattint, és már át is szerződött egy másikhoz. Ez a nálunk sci-fibe illő jelenet Svédországban mindennapos. A rendszer alapjai az ún. intelligens fogyasztásmérők. Magyarország is ebbe az irányba indult el egy tender erejéig. Csakhogy.

Míg az utóbbi négy-öt évben az áramfogyasztás évi egy-másfél százalékot emelkedett, idén áprilisban és májusban a rendszert irányító Mavir 11 százalékot meghaladó visszaesést mért. Ilyesmire csak a rendszerváltás utáni gazdasági szerkezetváltás idején volt példa. Ha e fél éve tartó csökkenés tartós, az bekavarhat az erőmű-építési tervekbe is - de erről mintha senki nem akarna tudni.

Miközben a piaci ármozgás alapján akár negyedével is csökkenhetne a lakossági gázszámlákon olvasható egységár, az iparág egyik főszereplője, az E.On szerint az olcsóbb gáz a júliusi piacnyitásra sem jön össze. És hogy miért nem? Szabó M. István