Az iparági pletykák, ahogyan kell, mindent és mindennek az ellenkezőjét is sugalmazzák. Hogy nem repestek a boldogságtól az E.Onnál, amiért a tőlük márciusban távozott, hosszú ideig vezető beosztásban ténykedő Matos Zoltán ült az energiahivatali főszékbe. Hogy az E.Onnál örülnek, mert egykori vezetőjük a MEH első embere. Hogy a cég ágazati riválisa, az RWE kétségbeesett, mivel a versenytárs képes volt beszivárogni az energetikát felügyelő államigazgatási rendszerbe, ráadásul éppen akkor, amikor a MEH-nek (legalábbis papíron) minden korábbinál erősebb a jogosítványa a rendszabályozásra - és így tovább, és így tovább.
A tény az, hogy a közgazdász végzettségű Matos az E.On Hungária Zrt.-nél több mint egy évtizeden keresztül vezető pozíciókban dolgozott.
Matos Zoltán
a rendszerváltást megelőző években pénzügy szakra járt a Marx Károly Közgazdaságtudományi Egyetemre, plusz a Rajk-szakkollégium tagja volt. A manapság komoly befolyással rendelkező energetikai szakemberek egy része ugyancsak onnan érkezett; ráadásul jó néhányuk nemcsak a szakmai konferenciákon találkozik, hanem időnként magánemberként is összejár. Matossal volt egy időben egyetemista (és rajkos) az a Kaderják Péter is, aki 2000-2003 között volt a MEH vezetője.
Matos Zoltán a közgazdászdiploma megszerzése után ösztöndíjas lett Németországban, ahol a vállalati menedzsmentre és kontrollingra specializálta magát. 1990-ben visszatért a budapesti egyetemre tanítani. Hagyományosan volt (és van ma is) néhány olyan tanszék a mára Budapesti Corvinus Egyetemmé lett intézményben, ahol erősen építettek a rajkos bázisra. Akkoriban az egyik ilyen a vállalatgazdaságtan tanszék volt Chikán Attilával és a kezei alatt dolgozó Kaderjákkal, a másik pedig az a vezetési és szervezési tanszék, ahol Novák Miklós irányítása alatt Matos is tanársegédnek állt.
Éveken keresztül úgy tűnt, hogy Matos Zoltánból egyetemi tanár lesz; legfeljebb az utalt az érdeklődésére, hogy egyre több üzleti projektbe kérték fel tanácsadóként vagy szakértőként. A családalapítás után azonban úgy döntött, hogy a jövőben kizárólag a piacon kamatoztatja tudását.
Az egyetemi oktatói életet 1994-ben a Stollwerck-Budapest kontrolling osztályvezetősége váltotta, amit egy évvel később a Pécsi Sörfőzde Rt. gazdasági igazgatói székére cserélt. 1997-ben aztán, amikor a müncheni Bayernwerk energetikai cég nemzetközi terjeszkedésbe fogott, és a Bayernwerk Hungária Rt.-be - az E.On jogelődjébe - keresni kezdték az expanziót előkészítő és majdan lebonyolító stábot, Matos hamar képbe került. Egyetemi ember, doktorátussal, kiválóan beszél németül, járt is ott ösztöndíjasként, rengeteg tanácsadási munka - a bajoroknak ez kellett. Mi több, két olyan vállalatnál is volt gazdasági vezető, ahol volt német (osztrák) kapcsolódási pont, ami Matost még inkább esélyessé tette. Kiválasztották, és ő idén márciusig a cégnél is maradt.
A miniszterelnök legfőbb jelöltje
valószínűleg ő volt (lásd bővebben: Ki fordítja meg a meccset?, Magyar Narancs, 2009. augusztus 20.). Bajnai Gordon a politikán kívülről érkező szakembert látja benne, s előrelépése így jól illeszkedik a kormányfő eddigi kinevezési gyakorlatába. Néhányan azonban tudni vélik, hogy Matos régóta ismeri a miniszterelnököt; nem véletlen, hogy a végül Hónig Péternek adott közlekedési, hírközlési és energetikai miniszteri bársonyszék várományosai közt is felbukkant a neve. Kétségtelen, hogy a közgázra nemcsak Kaderjákkal, de Bajnai Gordonnal is nagyjából egy időben járt. Igaz, Bajnai nem volt rajkos - a korabeli ifjú baloldal kezdeményezéseivel rokonszenvezett -, és Matost a politika egyáltalán nem érdekelte. A nyolcvanas évek szakkollégiumainak a világát is megidéző Pünkösti Árpád-könyv (Szeplőtelen fogantatás, Népszabadság könyvek, 2005) is csak egyetlen alkalommal említi Matost, mint aki meszszemenőkig helyeselte Chikán Attilának "a politikába bele nem folyunk" magatartását.
Viszont kollégiumi szobatársa volt Kósa Lajos jelenlegi fideszes debreceni polgármesternek. A viszszaemlékezők szerint remekül kijöttek, annak ellenére, hogy semmiben nem hasonlítottak egymásra. Matos az eminens tanuló mintapéldánya volt, aki olykor elővette hegedűjét, és órákon keresztül játszott rajta, míg Kósa az éjszakánként gyakran bulizó és egyébként is meglehetősen harsány életet élő egyetemista típusába tartozott. Kapcsolatuk állítólag mindmáig él.
A Bajnai-kapcsolat is erősödhetett az elmúlt években; nemcsak az egymást részben átfedő baráti kör miatt, hanem mert pár évvel ezelőtt is kapcsolatba kerülhettek, mint az E.On pénzügyes főembere és a Wallis beruházási éhségét egyszerre szító és csillapítani szándékozó vezető. Bajnai 2000-2005 között volt a Wallis vezérigazgatója, és a cég egyik stratégiai befektetési területe az alternatív energiával kapcsolatba hozható beruházások terepe lett - igaz, Bajnai akkor már éppen kifelé tartott a Wallisból.
Az energetikában eltöltött bő évtized alatt, az E.On hazai térnyerése idején Matos vállalati stratégiai, szervezési és vállalatgazdasági vonalon is rengeteg tapasztalatot szerzett. Mint volt kollégái állítják, nagy munkabírású és jó csapatjátékos. Az E.On Hungária legfelsőbb szintű gazdasági vezetőjeként olykor a legapróbb részletekkel is foglalkozott; beosztottjai kiválasztásakor a közgázos múlt előnyt jelentett, de volt, akit korábbi munkahelyéről, a Pécsi Sörfőzdétől csábított el. A cég egyik topmenedzsereként stratégiával, energiapolitikával és szabályozási kérdésekkel is foglalkozott. Egyik forrásunk szerint karrierjét jól jellemzi, hogy "negyvenéves kora előtt képes volt az E.On igazgatósági tagjává válni, ami mindenféle értelemben befutott szakemberré tette". A pénzügyes Matos az energetika világában "fokozatosan megszűnt kívülről jött embernek lenni".
Az állammal kötött, máig nem nyilvános gázszolgáltatási szerződésre Matosnak mint legfőbb kontrollernek nem volt ugyan befolyása (a témáról lásd: Kölcsönös segítségnyújtás, Magyar Narancs, 2009. június 4.), de elvégzett olyan, komplex feladatokat, mint például az SAP-rendszer bevezetése, vagy a ShareService-ek kialakítása; ez utóbbi eredményeként integrálták az E.On eredetileg önálló stábbal rendelkező vállalatait egységes cégcsoportba. Az E.On honlapjáról máig előbányászható adatlapja szerint az évek folyamán fél tucatnál is több "további megbízatása" volt, főként leányvállalatok felügyelőbizottságában dolgozott. Stabil és lojális munkavállalónak számított, töretlen karrierrel - ezért is érte meglepetésként környezetét, amikor februárban kitudódott, hogy Matos és az E.On útjai elválnak.
Áprilisban egy, a Figyelőben megjelent riportban Matos azt mesélte, saját döntése, hogy most "útközben" van, mivel a cég átszervezése után nem talált kedvére való pozíciót. Információnk szerint azonban
még márciusban támogatást
kért szakpolitikai potentátoktól, ha megpályázná az október végén nyugállományba készülő Horváth J. Ferenc megüresedő MEH-elnöki posztját. (Márciusban még senki nem tudta, hogy júniusban megkérik Horváthot: a szaporodó botrányok miatt már szeptember elsejével adja be a lemondását.) Igaz, Matos egy ismerősének tavasszal azt mondta, hogy akár évekig is el tudja képzelni magát szabadúszó tanácsadóként. Matosra mindenesetre az e.onos korszaka lezárásának pillanatában konkrét ajánlat várt: egyetemi mentora, Novák Miklós (aki ma tulajdonosa és stratégiai vezetője az IFUA Horváth & Partnersnek) hívta. Egy volt egyetemista társával is összeállt: az ex-államtitkár Felsmann Balázs cégével (Force Motrice) belemerült az ún. "okos mérők" projekt előkészítésébe. (A hazai smart metering tervekről lásd: Energikus topogás, Magyar Narancs, 2009. július 9.)
Kérdés, hogy Matos jól döntött-e, hiszen a hazai politikai kultúrában nem magától értetődő, hogy egy olyan fontos poszt, mint a MEH-elnök, sokkal él túl egy kormányváltást. Matos többeknek elmondta azonban, hogy ő tényleg hat évre, azaz a teljes mandátuma kitöltésére készül. A szakmában azonban ezt sokan kétlik, mivel szeptember 1-jén olyan államigazgatási szervezet első embere lett, ahol csak biztos politikai hátszéllel maradhatna a választások után. Főleg, hogy papíron a MEH mára minden korábbinál erősebb jogosítványt szerzett az energetikában. Például az októberi gázárváltozás bejelentése immár nem az energetikai ügyekért felelős miniszter dolga, és nem az Országgyűlés gazdasági bizottsága lövi szét a szakmailag előkészített anyagokat (mint legutóbb), mert az ármeghatározás joga az energiahivatalé lett. Innen nézve Bajnai Gordonnak az elnökaspiránsok közül valóban a szakmabéli, pártokon kívüli Matos Zoltán tűnhetett arra a legalkalmasabbnak, hogy a számára is érthető módon végigbeszéljék az adott árváltozások mértékét. (Matost elvileg nem utasíthatja ugyan ez ügyben senki, de az könnyen belátható, hogy az átpolitizált gáz- és áramáremelés kommunikálásához az új elnöknek politikai háttértámogatásra is szüksége lesz. Legalábbis addig, míg némi államigazgatási gyakorlatra szert nem tesz.)
Matos Zoltán hivatali elődjével augusztus közepe óta heti rendszerességgel egyeztet szakmai és államigazgatás-gyakorlati kérdésekben. Van miért tréningeznie, mivel a következő hetekben több olyan ügyben is döntenie kell, amikkel az eddig nagy ívben került nyilvánosság elé is ki kell állnia. És nem csak a már említett energiaár-emelésekkel - azt is el kell majd magyaráznia, hogy miközben az árampiacon a tavalyi árnál lényegesen kevesebbe kerül a villamos energia, idehaza mi indokolja az újabb drágulást. Nehéz perceket okozhat az újabb szélerőműtender kiírása is, főleg, hogy az elmúlt évek sikertelenségében az E.On is vastagon benne volt. Az sem tűnik egyszerű feladatnak, amikor a gázelosztói tarifák kiegyenlítő mechanizmusának bevezetésekor el kell ismerni, hogy a budapesti fogyasztók - tudtukon kívül - eddig lényegesen többet fizettek a gázcsövek használatának átalányaként, mint a fővároson kívüliek.
Arra a múlt heti felső szintű egyeztetésre, aminek a témája az E.On 66 milliárd forintos gázpiaci veszteségét kompenzáló különadó volt, a Magyar Energia Hivatalt meg sem hívták. Nem biztos persze, hogy a kerekasztalnál helyet foglalók egy részének sokszor durva, személyeskedő hangnemű eszmecseréjén javított volna-e egy volt e.onos felbukkanása, de a helyzetet megúszó új elnöknek gyorsan bele kell szoknia új szerepébe. Jogosítványai szerint ugyanis a piac szabályozását és felügyeletét ellátó MEH-nek többek közt feladata biztosítani a földgáz- (valamint az áram- és a távhő-) piac jogszabályok és hatósági előírások szerinti működését, továbbá előmozdítani a hatékony és fenntartható versenyt, mégpedig a legkisebb költség elvének érvényesítésével.
(Írásunkhoz szerettünk volna szót adni Matos Zoltánnak is, de többszöri megkeresésünket is elhárította: ha majd lesz ideje, ő jelentkezik.)