"A hosszú távú trendek vizsgálatánál nem célszerű és szakmailag kifogásolható néhány hónap igényváltozásai alapján messzemenő következtetéseket levonni, azonban nehéz lenne amellett érvelni, hogy a '90-es évek elején történt módosulásokhoz hasonló most nem fog megismétlődni" - mondta Grabner Péter, a Magyar Energia Hivatal (MEH) Villamos Energia Engedélyezési és Felügyeleti Osztályának osztályvezetője. Grabner kijelentése azért is figyelemre méltó, mert a közép- és hosszú távú prognózisokat készítő rendszerirányítónál amúgy nem látják problémának a kialakult helyzetet. Kovács Krisztinával, a Magyar Villamosenergia-ipari Átviteli Rendszerirányító (Mavir) Zrt. kommunikációs vezetőjével a helyzet értékelésében odáig jutunk, hogy ez a szituáció "bizonyos problémákat felerősít". Azt, hogy melyek ezek, nem volt hajlandó részletezni, inkább azt ismételgette, hogy a Mavir hosszú távon az áramfogyasztás növekedésével számol. A friss prognózist firtató kérdésekre kitérő válaszokat kaptunk: a Mavirnál hivatalosan még nem tudják, hogy közép-, de főleg hosszú távon egyáltalán érdemes-e kalkulálni a jelenlegi negatív trend kihatásaival.
A Mavirban kétfajta távlati tervet készítenek: az egyik évben a hálózattervezés, a másikban a kapacitástervezés közép- és hosszú távú projektjét vizsgálják felül. Mindkét terv közös célja jelenleg az, hogy a MEH-nek és a szaktárcának előre jelezzék, hogy 10-20 év múlva mennyi áramot fogunk fogyasztani, és ehhez hogyan tudunk (szükség esetén az újonnan kiépített elektromos hálózaton keresztül) hozzájutni. Az ilyesfajta komplex prognózis készítésére alig néhányan vállalkoznak; a Mavir a saját adatain kívül tudományegyetemek, gazdaságkutatók eredményeiből, valamint uniós források alapján dolgozik. E prognózisok alapvetően meghatározzák az erőmű-építési projektek menetrendjét is. Innen pedig
már csak egy lépés
az a fal, amely mögött azon lobbicsoportok ténykednek, amelyek bizonyos fejlesztési projektek (főként erőműépítések - lásd keretes írásunkat) beindítását és előkészítését indokoltnak vélik, s amelyekre már eddig is komoly összegeket áldoztak.
Aszódi Attila, a BME Nukleáris Technikai Intézet tanszékvezetője egy 2009. februári szakmai fórumon arról beszélt, hogy az áramfogyasztási megtorpanás az általa 2020-25-ig kalkulált 6000 MW megépítendő erőműi pluszkapacitáson legfeljebb ezer MW korrekciót idézhet elő - pedig Aszódi akkor még éves szinten átlag 0,5 százalék növekménnyel számolt.
2008. december 31-én Magyarországon 9139 MW-nyi beépített erőművi teljesítmény állt, a rendelkezésre álló teljesítmény állandó értéke 8476 MW volt. Ebből a napi csúcsterhelést 6200 MW körülire kalkulálják - ez mostanság rendszeresen 5500 alatt van. "A jelenlegi gazdasági visszaesés mértéke nemcsak hogy jelentős, de a magyar gazdaság ráadásul makrogazdasági problémákkal küzd, s ez önmagában kérdésessé teszi a gyors kilábalást. Nem zárható ki a több évre elhúzódó recesszió és az azzal párhuzamos áramkereslet-csökkenés sem" - mondta Kaderják Péter, a Budapesti Corvinus Egyetemen működő Regionális Energiagazdasági Kutatóközpont (REKK) vezetője. Szerinte a háztartási fogyasztás nem csökken jelentősen, s mivel a mostani válság nem strukturális, a gazdasági növekedés megindulása után a GDP és az áramkereslet növekedése az átlagosnál dinamikusabb lehet. A REKK-ben ezzel együtt is úgy vélik, hogy a Mavir középtávú, 2020-25-re vonatkozó áramkeresleti prognózisait az eddig ismertekhez képest mérsékelni kell. A kutatóközpont szakemberei mindezt már számokra is lefordították: a jelenlegi évi 38 TWh körüli nettó villamosenergia-fogyasztás 2025-re mindössze 40-41 TWh körülire nőhet. A kismértékű változás miatt pedig "akár kérdésessé is tehető a nagy volumenű blokkok, így például a nukleáris kapacitások bővítését célzó fejlesztési projektek életképessége" - magyarázta Kaderják Péter.
Az említett Aszódi-féle számítás szerint a következő 15 évben 6000 MW új áramtermelői kapacitásra van szükség. Az MTA energetikai lobbistája úgy kalkulált, hogy ebből csupán 1500 MW következik a fogyasztásnövekedésből, míg 4000 MW pluszra az addigra kiöregedő és bezárandó/kiváltandó erőművi blokkok miatt lesz szükség. (A fennmaradó 500 MW plusz beépítendő kapacitás pedig a mostani importáram kiváltására szolgálhatna.) A tavaly november óta megváltozott helyzetre jó néhány szakember szerint ezek a számítások már biztosan nem érvényesek. Több forrásunk úgy látja, hogy a visszaesés - attól függően, hogy meddig tart - akár 5-10 évvel is eltolhatja a plusz energiaigények tényleges jelentkezését. Középtávon tehát akár egy egész erőműnyi kapacitás is feleslegessé válik.
A General Electric a napokban bejelentette, hogy szeptembertől kivonják a magyarországi forgalomból a 100 wattos izzókat. Fokozatosan a többi kisebb teljesítményű hagyományos villanykörte is átadja a helyét a hagyományos izzók ötödét sem fogyasztó "újneonnak" (illetve az eredeti 2-5 százalékát fogyasztó ledes fényforrásoknak). A prognózisokban e fejleménynek
semmiféle kalkulált
hatása nincs. Ahogyan annak sem, hogy a tévékészülékek, monitorok, számítógépek és más elektromos használati eszközök energiatakarékosabb verzióinak bevezetése felé tart az EU, s hogy az unió a mostani ciklus végére már jelentős lakossági energiahatékonyság-növelést vár el tagországaitól. Mindez azért lényeges szempont, mert a hazai áramfogyasztás 26-28 százaléka lakossági.
"Nagyon fontos lenne megismerni a drasztikus csökkenés szerkezetét; azt, hogy hogyan oszlik ez meg a lakosság és az ipar között, és utóbbin belül milyen mintázatot mutat. Ebből lehetne például arra is következtetni, hogy a válság elmúltával az igények hogyan változnak majd" - mondta a Narancsnak Ámon Ada, az Energia Klub igazgatója, aki rövidlátó szakmai magatartásnak tartja, hogy a középtávú előrejelzésekben nem számolnak a lakossági áramfogyasztási szokások radikális változásának lehetőségével.
S hogy mit szól ehhez az egészhez a téma legfőbb gazdája, a szakminisztérium? Az onnan származó információink szerint a szaktárcának nincs ideje ezzel foglalkozni. A gazdasági tárca energetikai főosztálya a júliusi gázpiacnyitással és az E.Onnal fennálló vitás elszámolás kézben tartásával küzd (ez utóbbit lásd bővebben: Kölcsönös segítségnyújtás, Magyar Narancs, 2009. június 4.). Annyit üzentek, hogy ha majd azt a krízist megoldják, talán lesz idejük mással is törődni. Addig sem kell kimondani, hogy a tartós áramfogyasztás-csökkenés miatt néhány erőműépítő lobbi feleslegesen erőlködik. Még a végén megharagudnának.
Erőműtervek
A közép- és hosszú távú prognózisokból annak is ki kell derülnie, hogy majdan mekkora fogyasztást kell kielégíteniük az áramtermelő erőműveknek. Összegyűjtöttük, hogy 2010-20 között hol, mekkora teljesítményű, milyen típusú erőműveket terveznek építeni.
Új földgáztüzelésű nagy erőművekből (melyek gyorsan felépíthetők, és amellett, hogy rugalmasan terhelhetők, a beruházás gyorsan meg is térül) csak 2015-ig több mint 5500 MW összkapacitás megépítése szerepel. Még ha a legnagyobb falatot bevállaló EMFESZ Nyírtassra beharangozott, több mint 2400 MW-nyi erőművi kapacitásából alig valami épül is meg, Gönyűn (860 MW, E.On, 2010-2012), Százhalombattán (ahol két erőmű-építési projekt is fut; egyfelől a Mol-éEZ építtet 880 MW-nyit 2012-13-ban, és a Dunamenti Erőmű is beszállna 800 MW-tal 2010-12-ben) és Vásárosnaményban (230 MW, az MVM produkciójában, 2010-11) a művek nagy valószínűséggel elkészülnek. Ahogyan a néhány új széntüzelésű nagy erőmű is: Mohácson (2015-2020) 1200 MW-nyit fűtene az E.On, hazai lignittel Visontán 440 MW-nyit termelne a Mátrai Erőmű (2014-16), és barnaszénnel az AES is termelne 330 MW erejéig (2013-15).
Aztán ott vannak a biomassza-erőművek is, amelyek mind szalmatüzelésűek lennének, Szerencstől Medgyesegyházán és Zsanán át Bajáig összesen tíz blokk, darabja egy híján 50 MW teljesítménnyel. Ehhez hozzáadható még a szélenergia-termelésből származó áram is, bár ez errefelé külön történet. És el ne feledjük az új paksi blokkot a maga 2x1000 (avagy 2x1600) MW-os teljesítményével. Lehet számolni és nem csodálkozni, ha összességében 6000 MW-nál némileg több jön ki.
