Tavaly szeptemberben Magyarország kétmillió tonnányi ki nem bocsátott szén-dioxidnak megfelelő kvótarészét eladta Belgiumnak. Nem sokkal később ismételt: egy Spanyolországgal kötött hasonló kontakttal mindezt megfejelte 6,6 millió egységgel. Ezzel a kiotói vállalások gyakorlatba ültetésének úttörői lettünk, az elsők, akik a klímavédelmi egyezményben foglaltaknak megfelelően nyélbe ütöttek országok közti szén-dioxid-kvótás adásvételt. (A CO2-kereskedelemről lásd keretes anyagunkat.) Noha az árat a felek egészen idén áprilisig titkolták, a környezetvédelmi tárca (KVVM) buzgóságának köszönhetően kezdettől ismert volt, hogy a bevételt olyan zöldberuházásokra kell fordítani, amelyek kimutathatóan a szén-dioxid-kibocsátás csökkenését eredményezik. Neve is lett a projektnek: Zöld Beruházási Rendszer (ZBR).
A minisztériumtól "többek között a meglévő épületek energiahatékony felújítására és alacsony energiafogyasztású új épületek építésére lehet támogatást nyerni" - állt a tárca tavaly októberi sajtóközleményében. Ennél tovább azonban
máig sem
jutottak. A ZBR előkészítését harmadik hónapja irányító Faragó Tibor államtitkár optimizmusa manapság is addig terjed, hogy "legjobb tudomása szerint" július 21-én a miniszterének "szándékában áll a pályázati rendszer működésének kezdetét bejelenteni". Arról nem akart beszélni, hogy a tavaly év végén kétszer, majd idén jóformán havonta beharangozott startok miért csúsztak.
A ZBR-start majd egy éve tartó elodázásának egyik oka a gazdasági válság. Noha e majd 30 milliárd forintnyi bevételt elkülönítették, az ország költségvetési egyensúlya miatt a kassza őrzője nem könnyíti meg a hozzáférést. Egy pénzügyminisztériumi forrásunk a hazai GDP 0,2 százalékának megfelelő összegről azt mesélte, hogy tavaly ősszel még annak megértése is akadályokba ütközött az intézmény egyes szobáiban, hogy ez a pénz kizárólag célirányosan költhető, s "nem lehet vele csak úgy lyukakat tömködni a költségvetésen". Szabó Imre környezetvédelmi miniszter februárban kijelentette: a pénzt ugyan zöldprojektekre fogják költeni, de nem most, mivel 20 milliárd forintot tartalékképzésre fordítanak belőle; különben is, a pénzt a jelenlegi kiotói ciklus végéig, 2012. december 31-ig kell tudni elkölteni - szólt a hivatalos körökből érkező indoklás.
Csakhogy a pénzvisszatartással más probléma is van: a forrólevegő-bevétel hatékonytalan elköltése elriaszthatja a potenciális kvótavásárlókat. Előfordulhat, hogy bár az ország 2012-ig 70-80 millió egységgel gazdálkodhat, a leendő vevők megbízhatóbb partner után néznek. Csehországban például hat hónap alatt kiépítették a ZBR-hez hasonló projekt infrastruktúráját. Ennek köszönhető állítólag, hogy a velünk már jó ideje tárgyaló japánok végül a csehektől vásároltak be a szabad szén-dioxid-kvótákból. A nagy szén-dioxid-kibocsátó országok (melyek egyébként többnyire nagy figyelmet fordítanak a zöldenergia-termelésre és a környezetvédelemre) egyszerűen garanciákat akarnak arra, hogy a pénzüket valóban a klímaegyezményben megfogalmazottak szerint használják föl az eladók. Komolyan aggódnak, hogy kabátlopási ügybe keverednek. A Nemzetközi Kvótakereskedelmi Társulás (IETA) áprilisban kiadott figyelmeztetése szerint egyes kormányok olyan kibocsátási kvótákat vásárolnak, amiknek nem látszik semmilyen környezetvédelmi hasznuk - ezért arra kéri a vevőket, hogy körültekintőbben járjanak el a beszerzéskor.
Például a belgák és a spanyolok nem pusztán forrólevegő-kibocsátási jogot vettek tőlünk, hanem együttműködnek Magyarországgal: ők adják a pénzt, mi pedig legalább 95 százalékát a szén-dioxid-kibocsátás csökkentésére fordítjuk (a pályázatok működtetésére és a rendszer felállítására legfeljebb öt százalék költhető). Pedig energia-hatékonyságra a rendelkezésre álló 28,2 milliárd forintnál nagyságrendekkel többet lehetne elkölteni (a dunaújvárosi Solanova projektben például egy 42 lakásos panelház energiafelhasználási és -fogyasztási modernizálását lakásonként ötmillió forintért végezték el); a felesleges kvótáért kapott pénz pedig egyes számítások szerint 65 ezer háztartás energetikai korszerűsítésére volna elegendő.
Az Energia Klubot tavaly augusztusban meghívták egy szakmai egyeztetésre, ahol az üggyel akkor foglalkozó Feiler József főtanácsadó állította, hogy szeptemberben indulhat a pályázatgyártás. Feiler azóta távozott a KVVM-ből, ahogyan Oláh Lajos államtitkár is, aki szintén ígért hasonlót - idén márciusra. "Azt vettük észre, hogy a korábbi, elsősorban szakmai alapú egyeztetések és információcserék szinte teljesen megszűntek. Ma már telefonon sem sikerül utolérnünk ez ügyben lényegében senkit, hiába van felcímkézett gazdája. Ha mégis sikerül az illetékesek közül valakit szóra bírnunk, többnyire azzal menti ki magát, hogy ha tudna, se szeretne inkább elmondani semmit" - mondta Bozsó Brigitta, a klub éghajlatvédelmi projektvezetője.
A legutóbbi miniszteri bejelentés szerint a ZBR-pályázatokon köz- és magánépületek utólagos hőszigetelésére, nyílászárók cseréjére, illetve megújuló energiaforrásokkal előállított hőenergia- vagy villamosenergia-termelésre (napkollektoros, napelemes rendszerek, valamint biomassza-tüzelésű kazánok és geotermikus hőszivattyúk telepítésére) lehet majd támogatást igényelni. Az informális csatornákon szivárgó hírek szerint azonban elsőként kizárólag a panelfelújítási program ZBR-be illesztését végzik el.
Az Ürge-Vorsatz Diána (ő az a klímakutató, aki Al Gore amerikai exalelnökkel együtt Nobel-díjat kapott 2007-ben) vezetésével kidolgozott eredeti terv szerint különböző energiahatékonysági osztályokba sorolnák a lakásokat, épületeket, és az állam akkor támogatna differenciáltan, ha egy épületet a felsőbb kategóriáknak megfelelően fejlesztenének. Az egész elképzelés
a mérhetőségen alapult,
hiszen a folyamat végén meg lehetne mondani, hogy az adott beruházás egy évben hány kilogramm CO2-kibocsátástól óvja meg a Földet. A projekt állítólag azon bukott meg, hogy a Szerdahelyi György (a Közlekedési Hírközlési és Energetikai Minisztérium vezető főtanácsosa) irányította számítások szerint a járulékos költségek lényegesen magasabbak lettek volna, mint az átlagosan számolható pár százezer forintos támogatások. A minisztérium így halogatta a döntést, aminek következményeként a belgák jelezték, hogy aggódnak a megkötött üzlet végeredménye miatt, másrészt az Energia Klub és a többi érintett civil és szakmai szervezet (különböző fórumokon és intenzitással) protestálni kezdett.
Kardos Péter, az Energia Klub éghajlatvédelmi szakértője szerint "tavaly Magyarország kvótaeladásai igazi sikertörténetnek számítottak. Ami azóta történt, illetve az, hogy nem történt semmi, láthatóan mindent annullált." Úgy látja, hogy az elmúlt egy évben radikálisan megváltozott a helyzet a régióban, így fogadni merne rá, hogy a környezetvédelmi miniszter által az idénre vállalt 20-22 milliárd forintos CO2-kvóta-értékesítés ma már irreális. A spanyol eladások után a szakemberek azzal kalkuláltak, hogy Magyarország százmilliárdos nagyságrendű bevétellel számolhatott volna 2012-ig egy működő ZBR mellett. Tavaly a CO2-piacon a kiotói egyezmény előírása alapján 36 millió egységnyi kvóta cserélt gazdát, az idei prognózisok 130-150 millió egységgel számolnak. Igaz, az árképzési mechanizmust minden bizonnyal befolyásolja, hogy Japán már beszerezte a szigetország 2012-ig szükséges kvótamennyiségét, azaz a keresleti oldalon érzékelhető csökkenés várható.
a keret
Az ENSZ 1992-es Éghajlatváltozási keretegyezménye, az öt évvel később aláírt Kiotói jegyzőkönyv és az ezeket gyakorlatba átültető Európai éghajlatváltozási program (2000) határozza meg a szén-dioxid-kibocsátás kereteit. A szabályozás egyik legfontosabb eleme az ún. kibocsátásiegység-kereskedelem (ETS).
Minden tagország kapott bizonyos mennyiségű kibocsátási egységet, melynek nagyságáig büntetlenül eregetheti a légkörbe a szén-dioxidot (a kiosztott kvótamennyiséget időről időre csökkentik). A fel nem használt egységek (a vonatkozó uniós jogszabályban egy egység egy tonna CO2-kibocsátásnak felel meg) a szén-dioxid-"tőzsdén" áruba bocsáthatók. Kereslet pedig van, hiszen számos - főleg német, olasz, lengyel, spanyol és brit cég - sokkal több szén-dioxidot ereget a légbe, mint amekkora kvóta a rendelkezésére áll.
