"Nem akarom, hogy a MEH tovább maszatoljon" - Matos Zoltán, a Magyar Energia Hivatal elnöke

Belpol

Sokan a honi jogszabályalkotás megcsúfolásának tartják a Podolák György (MSZP) és Fónagy János (Fidesz) közös beadványa nyomán megszületett, 57 paragrafusból álló törvénymódosítást, amely előzetesen sem az államigazgatási, sem a szakmai fórumokat nem járta meg. A házszabályt megkerülve végszavazott, s a napokban az államfői szignót is elnyert energetikai pakk a Mol és az MVM rövid távú elképzeléseit tükrözi.
Sokan a honi jogszabályalkotás megcsúfolásának tartják a Podolák György (MSZP) és Fónagy János (Fidesz) közös beadványa nyomán megszületett, 57 paragrafusból álló törvénymódosítást, amely előzetesen sem az államigazgatási, sem a szakmai fórumokat nem járta meg. A házszabályt megkerülve végszavazott, s a napokban az államfői szignót is elnyert energetikai pakk a Mol és az MVM rövid távú elképzeléseit tükrözi.

Magyar Narancs: Január közepén egy konferencián a Gazdasági Versenyhivatal volt alelnöke úgy fogalmazott, hogy a honi energetikaszektor az egyik leginkább korrupciógyanús ágazat, ahol a politikusok lényegében járadékrendszert működtetnek a szavazatokért cserébe. A jelen lévő szakemberek nem tiltakoztak, igaz, neveket és bizonyítékokat sem tett senki az asztalra. A gőz kieresztésére valók ezek a konferenciák?

Matos Zoltán: Elsődlegesen arra jók, hogy végre kimondják a dolgokat. Akkor is fontos ez, ha jó néhány esetben elhangzott már, hogy a király meztelen, aztán mégsem történt semmi. De minél többen jutnak el szakmai konklúzióként ehhez az igazsághoz, annál közelebb jutunk a változást kikényszeríteni képes kritikus tömeghez. Ezzel együtt is vallom, hogy hiba volna az egész energiaszektorra úgy tekinteni, mint amelyik kizárólag a gyanús összefonódásoktól és a korrupciótól hangos. Az utóbbi időben nagyon sok szakmailag kifogástalan döntés is született az ágazatban, amikkel a tisztességes versenyhelyzet kialakulása és megerősítése felé mozdult el a gáz-, az áram- és a távhőszektor is. A politikusi járadékvadászat nehezen bizonyítható, és ugyanígy nehéz meghúzni a vonalat lobbinyomás és korrupció között is. Nem tudom egyértelműen megmondani, hogy manapság a magyar energetikára jobban vetül-e a pártfinanszírozás árnya, mint korábban. Az biztos, hogy e kockázat régóta létezik, ám nem csak nálunk. A veszély talán nem lett nagyobb, de az kétségtelenül igaz, hogy velünk ellentétben például Németországban valódi következményei vannak, ha kiderül, hogy egy politikus vagy közvetlen csapatának a tagja egy energetikai cég bérlistáján szerepel.

MN: A Podolák-Fónagy-féle módosító csomag államigazgatási és szakmai egyeztetés nélkül tudott a legfelső szintig emelkedni. Ez nem a romló helyzet bizonyítéka?

MZ: Valóban ez az első eset, hogy egy ekkora csomagot pusztán a politikai akarat tűzön-vízen át keresztülvitt a rendszeren. De kicsiben ez már sokszor előfordult, és nem csak energetikai területen; a képviselői indítványok a sokszor hosszas államigazgatási és szakmai előkészítés után, a parlamenti végszavazás előtt olyan mértékben torzítanak a szövegeken, hogy a kihirdetés után olykor köszönő viszonyban sincsenek az eredeti szándékkal. A Podolák György és Fónagy János által jegyzett csomag lényegében ugyanezt a módszert alkalmazta, bár azt is naivitás volna feltételezni, hogy ők maguk írták meg a magyar energetikát módosító jogszabályokat. Nem kell túldimenzionálni, hogy bár a Magyar Energia Hivatal (MEH) gyakran tölt be jogszabály-előkészítő és szakmai kontroll szerepet, most nem ez történt. Az a dolgunk, hogy feltérképezzük, milyen eszközeink vannak a magyar energetika megfelelő pályára állításához, illetve amennyire lehet, csökkentsük az ez ellen irányuló káros hatásokat. Az elfogadott 57 paragrafusból jó néhány a vonatkozó európai uniós irányelv szövegének átültetése a magyar jogba, és ez akkor is tény, ha vannak olyan tételpontok is a szövegben, melyekkel szemben az alapstruktúrát érintő elvi kifogásaink akadnak. Ez utóbbiakkal az a legfőbb problémánk, hogy a gáz- és villamosenergia-átviteli rendszerirányítók helyzetéről írt részek hiányosak, és ebben a formában az uniós irányelvvel is ütköznek. A Mavir és a Földgázszállító Zrt. (előbbi az áram, utóbbi a gázszektor rendszerirányítója és átviteli hálózat tulajdonosa - a szerk.) teljes tulajdonosi leválasztásának a lehetőségét a Magyar Villamos Művekről (MVM), illetve a Molról például egész egyszerűen nem lehet kihagyni a törvényből, mivel azt preferálja az Európai Unió. Az Országgyűlés ebben az esetben összekeverte a törvényhozói és a tulajdonosi funkcióit, sokadszorra bizonyítva, hogy tulajdonosként az állam képes ostobán viselkedni energetikai ügyekben.

MN: Mi következik a hatályba lépő módosításokból?

MZ: Leginkább az, hogy nem a Mol és nem az MVM tulajdonosai dönthetnek a jelenlegi formában arról, hogy melyik - és még egyszer aláhúznám: az EU által eredetileg szándékozott - irányba folytatják a szerkezeti átalakítások előkészületeit. Ami az elfogadott jogszabályban van, az csak az egyik lehetséges út. Brüsszel egységes európai energiapiacot akar, és ennek érdekében egyértelműen a rendszerirányítók teljes tulajdonosi leválasztása a célja. Igaz, néhány tagállam - mint Franciaország és Németország - nyomására megengedő lett annyiban, hogy a részleges szétválasztást is engedélyezi (amelynek működését néhány év múlva felülvizsgálja), de ebből még nem következik az, hogy Magyarországon a kereteket adó törvény ne biztosítson az érintett energetikai cégeknek minden szóba jöhető lehetőséget - pláne, hogy a Mol nem is állami vállalat. Ha holnap például a Mol mégiscsak a rendszerirányítójának teljes tulajdonosi leválasztása mellett döntene, azt a magyar jog nem tenné számára lehetővé. Az megint más kérdés, hogy ha az uniós direktíva és a hazai, adaptált jog ellentétben áll, akkor az előbbi tekintendő a magasabb szintű jogszabálynak. Azért is érdekes ez a törvény, mert mintha a képviselők nem lettek volna tisztában azzal, hogy az is teljes tulajdonosi szétválasztás, ha más állami szerv gyakorolja a tulajdonosi jogokat az átviteli rendszerirányító felett. Nincs kétségem afelől, hogy Brüsszel előbb-utóbb ki fogja kényszeríteni a teljes irányelvi megfelelést akkor is, ha a parlamenti szavazás most az érdemi részét negligálta. Mint sok más esetben, nekem az Európai Unió lehet a legfőbb szövetségesem. Mindent összevetve szakmai szempontból felesleges volt ezt az egészet így és ilyen tempóban keresztülverni. Lehet ugyan majd a szokatlanul nagy Fidesz- MSZP-konszenzusra hivatkozni, de ettől még ezeket a törvényeket bármikor, egyszerű többséggel is módosítani lehet.

MN: A mintegy 60 oldalnyi törvénymódosítási csomag egyik eleme, hogy az árampiacon kivételezettnek számító, a kötelező átvételi (kát) rendszerben működő egységek - klasszikusan az áramot is termelő hőerőművek - támogatását 2015-ig meg kellene hosszabbítani. Ez véres küzdelemről árulkodik, hiszen a MEH nemrég publikálta a támogatottak körét megrostáló határozatokat. Az új törvény értelmében mindent kezdhetnek elölről?

MZ: Vizsgálatunk kimondott célja az volt, hogy a kát-kasszából részesülők számát csökkenteni kell, különben a rendszer nagymértékben eltorzítja a végfogyasztói árakat. A megjelent határozatok már csak ennélfogva is érvényben maradnak, de természetesen az új törvénymódosítás biztosította opcióval a tulajdonosok módosítást kérhetnek.

MN: Ha egy konkrét példára lefordítom mindezt, akkor az oroszlányi távhőszolgáltatásban részt vevő Vértesi Erőművet egyetlen határozattal képesek akár padlóra is küldeni. Mitől lett ilyen harcos a hivatal?

MZ: Mi ezekben az ügyekben konkrét határozatokat adunk ki, amelyekben szakmai szempontokat sorakoztatunk a döntések mögé. Megítélésem szerint az pusztán következetesség, ha hivatalosan is kimondjuk, hogy az adott erőmű vagy áramtermelő, amelynek megtérültek a beruházásai, a továbbiakban nem kaphat ilyen típusú támogatást. Akkor sem, ha a Vértesi Erőműről lenne szó, amely egyébként is nehéz sorsú állami cég. Nem vagyok konfliktuskereső alkat, de nem akarom, hogy a MEH tovább maszatoljon. Nincs szándékomban elmenni a problémák mellett. Gyűjteni kezdtük például azokat a fogyasztói árban megjelenő tételeket, amelyek újragondolásával az árakat mérsékelni lehet. Kiderült, hogy önmagában a sárga csekkes befizetés több mint négymilliárd forint pluszköltséget jelent a rendszerben. Felmerült, hogy érdemes volna újragondolni a nem fizető fogyasztókkal szembeni magatartást is, ahogyan azt is, hogy jelenleg az átlagfogyasztóval fizetteti meg az energiaszolgáltató a saját munkavállalójának nyújtott kedvezményes tarifát is. Megkezdődött a kötelező átvételesek sorába megkérdőjelezhetően került Budapest Erőmű helyzetének újravizsgálása is. Az egyenként is milliárdos, olykor tízmilliárdos nagyságrendű tételek lehet, hogy a lakossági fogyasztó egy kWh (vagy m3) energiafogyasztására vetítve csak pár tíz fillér költséget tesznek ki, de a rendszerben számos ilyen, olykor tabuként kezelt tétel érvényesül. A hivatal a meglévő jogosítványait arra is használni fogja, hogy végre abba az irányba kezdje átformálni a szektort, hogy a fogyasztók a valóban igénybe vett szolgáltatás árát fizessék csak meg.

MN: A lakosságot érintő kérdések azonban az energetikai problémáknak csak az egyik részét jelentik. Az energiapiac vállalati, nagyfogyasztói szintjének azonban sok, alapvetően más jellegű problémája is van. Nem markol túl sokat a hivatal a megoldandó feladatokból?

MZ: Magyarország versenyképessége is múlik azon, hogy megfelelő árszabályozási keretek vannak-e, hogy megjelenik-e végre a környező országok energiapiacainak összekapcsolási lehetősége, hogy elindul-e az áramtőzsde, s hogy milyen ösztönzők kerülhetnek a rendszerbe annak érdekében, hogy a valódi zöldenergia-termelés irányába is nyisson a rendszer. Az ilyesfajta ösztönzők az elmúlt években vagy nem fejtették ki eredetileg gondolt hatásukat, vagy ad hoc módon, nem rendszerszerűen lettek kialakítva a magyar energetikában, és ezek megváltoztatásához módosítani kell a hivatalban megszokottá vált súlypontozáson is. Ennek a munkának még nagyon az elején járunk, de a nemzetközi munkába történő visszakapcsolódást máris igyekszünk markánsan kezelni. Ezen a területen is elszigetelődtünk és leszakadtunk Európától, és ezt fel kell számolni.

MN: Mit gondol, kitöltheti a hatéves megbízatási idejét?

MZ: Az áprilisi országgyűlési választások után kialakuló helyzet kockázatával tisztában vagyok. A jövőmmel kapcsolatos találgatásokról az a véleményem, hogy addig is a lehető legjobb formát kell nyújtani ahelyett, hogy az első adandó alkalommal beletaposnék a fékbe. Akkor kell kontrázni, ha még mindig pirosat mutat a jelzőlámpa, amikor odaérek. Addig inkább tempósan haladnék előre.

Két jó barát

Podolák György (MSZP) és Fónagy János (Fidesz) november 20-án közösen nyújtotta be az Országgyűlésnek azon törvénymódosító csomagját, amellyel lényegében felülírhatók az áram- és gázszektor szabályozásának egyes, az utóbbi években kiizzadt fontos jogszabályai, és amely ellentmond a vonatkozó uniós irányelvnek. (Részletesen lásd: Dróton rángatva, Magyar Narancs, 2009. december 3., és Együtt fűtenek be, Magyar Narancs, 2009. december 10.; Matos Zoltánról pedig lásd portrénkat: Átellenben, Magyar Narancs, 2009. szeptember 17.)

Az EU eredetileg azt szerette volna, hogy az áram- és gázpiaci infrastruktúra, a szállítórendszerek (a vezeték- és csőhálózatok) működtetése és fenntartása, illetve a rajtuk átfolyó villamos energia és gáz adásvétele élesen váljék szét. Ha ugyanis az felügyeli a piacot, aki e piacon maga is árul, annak versenytorzító hatása van. Az unió végül - tagállami nyomásra - az eredeti céloknál jóval megengedőbb döntést hozott (az ún. harmadik energiapiaci csomagot), amely több lehetőséget is kínál az érintetteknek a teljes szétválasztástól az integrált kvázi nemzeti monopóliumig. Noha a szakma szerint kellő háttértanulmányok és vizsgálatok híján Magyarországon nincs még itt az ideje annak, hogy megalapozottan döntsünk egyik vagy másik megoldás mellett, a Podolák-Fónagy-féle csomag egyértelműen a jelenlegi monopóliumokat - vagyis az MVM és a Mol pozícióit - betonozná be. A törvényhozási mechanizmust teljességgel megkerülő rapid eljárás egyébként arra utal, hogy a nagykoalíciós összeborulásnak pontosan ez volt a célja.

Figyelmébe ajánljuk

Cserna-Szabó András: „Csinálnék egy kocsmát”

Megjelent új novelláskötete, az ösztöndíjakat és a kitüntetéseket elfogadja, ha adnak neki, és nem kérnek cserébe, de abbahagyná az írást, ha rengeteg pénze lenne. Épp ezért senki ne adjon neki! Az utolsó magyarokért is kár lett volna. Cserna-Szabó Andrással beszélgettünk.

Lefotózta a Kígyó-sziget egyik védőjét, aki visszaszólt az oroszoknak

Emeric Lhuisset fotográfus fényképein valódi harctereket és igazi katonákat látunk, még akkor is, ha a kompozíció klasszikus festményeket idéz. Mi a viszonya valóságnak és beállításnak, hogyan nyerhetik vissza hangjukat a történelem tényleges főszereplői, és hogyan sikerült lefotózni a Kígyó-sziget védőjét, aki rádión szólt be az orosz hadihajónak? Budapesti kiállítása apropóján beszélgettünk.