Az Európai Parlament és az Európa Tanács vonatkozó irányelvei erősítenék a tagállami energiafölhasználás hatékonyságát - 2020-ig minimum 20 százalékos mértékben A smart metering (sm - "okos mérés") ennek egyik megfelelő eszköze. Hazai megjelenéséről régóta beszélnek a különböző fórumokon a Magyar Energia Hivatal (MEH) szakemberei, és a Világbanktól kapott 80 ezer dolláros biankónak köszönhetően végre-valahára sikerült összehozni egy olyan tendert is, amely a módszer hazai alkalmazásának a körülményeit térképezné föl.
A smart metering célja az, hogy egy rendszer (gáz, víz, távhő vagy áram) kapacitása rugalmasabban és jobb hatásfokkal legyen kihasználható. A fogyasztást a fölhasználónak, a szolgáltatónak, a rendszerirányítónak gyakorlatilag másodpercre pontosan mutató sm-et külföldön többnyire a villamos energetikai rendszerekben alkalmazzák. A hazai áramszektorban viszont a mérés ma is abból áll, hogy egy hitelesítő ember évente egyszer utólagosan leolvassa a fogyasztást egy mechanikus mérőről, a "forgó morgón" látottakat kézzel feljegyzi, majd a rábízott terület összes fogyasztójától így összegyűjtött adatokat egy táblázatban összesíti.
Amerikai tapasztalatok szerint a fogyasztói oldalon akár 15-20 százalékos spórolás is jelentkezhet egy-egy óracsere után. Idehaza azonban több probléma is fölmerül: az okos méréshez új eszközök kellenek, márpedig azokból Magyarországon - a villamos áramnál maradva - körülbelül 7,4 millió darab kellene. Ezek átlagos ára 100 euró: vagyis e rendszerváltásnak ez volna az egyik legköltségesebb tétele. Cserébe viszont valós idejű, kétoldalú kommunikáció jöhetne létre a szolgáltató és a fogyasztó között. "Annak is kifejezetten örülni kell, hogy e témában végre már nemcsak a termelői vagy az árampiaci, hanem a fogyasztói oldalról is szó esik. Sőt, szerintem a smart metering egyik legfontosabb hatása az lehet, hogy a lakossági fogyasztót is aktivizálja" - mondta Kaderják Péter, a Budapesti Corvinus Egyetem Regionális Energiagazdasági Kutatóközpontjának vezetője.
A Skandináviától Németországon át Olaszországig hódító új modell (lásd keretes írásunkat) a termelőnek, a szolgáltatónak, a rendszerirányítónak és a fogyasztónak egyaránt előnyös. Idehaza az áram mint termék alapvetően megfoghatatlan, színtelen, szagtalan izé. Ha azonban az áramszolgáltató egy folyamatos kontrollra képes rendszerben különböző
kedvezményeket ajánl
a fogyasztónak (például csúcsidőben kevesebb áramot használ, cserébe a szolgáltató a csúcsidőn kívüli fogyasztást olcsóbban számolja), akkor az forintra átszámolhatóan differenciált termékké válik mindenki számára. A már megvalósult projektek azt is mutatják, hogy az átlagos otthoni fogyasztó ahhoz is gyorsan hozzászokik, hogy az intelligens mérőműszerek pontosan tervezhetővé teszik saját energiafogyasztását.
Az sm a szolgáltatónak másért is kedvező: csökkentheti a költségeit például, mivel a mérőeszköz maga küldi a központba az adatokat, s így szükségtelen leolvasókat foglalkoztatnia, vagy mondjuk nem fizető fogyasztóit egyetlen gombnyomással lekapcsolhatja a hálózatáról. A rendszerirányító pedig abból profitálhat, hogy a fogyasztási görbék (melyek Magyarországon naponta kétszer futnak meredeken csúcsra nagyjából 5500 MW-ig, majd vissza, olykor 2500 MW alá is) a fogyasztói átterelések miatt kisimíthatóbbá válnak. A kiszámíthatóság az áramtermelőknek is jól jön, hiszen a tervezhetőség a mostaninál egyenletesebb termelést tesz lehetővé.
Az energetikában a csúcsidőkre méretezik a rendszereket. Éppen ezért - főként az energiaárak emelkedésével - a hálózatok mind jobb vezérelhetősége is felértékelődött. Szakértők szerint idehaza akár 250-350 MW pluszszükségletet lehetne kontrollálni a smart metering bevezetésével. (Viszonyításképpen: a Magyar Villamos Művek Vásárosnaményban 230 MW-os új gázerőművet tervez építeni 2011-re a fogyasztói szükségletek kielégíthetőségére hivatkozva.)
Az, hogy az okos mérés elvileg mindenkinek jó, persze nem jelenti automatikusan azt, hogy a mostani rendszer napjai meg vannak számlálva. A hazai energetikában járatosak egybehangzó véleménye szerint az elkövetkező években kizárólag az gyorsíthatja fel a folyamatokat, ha a téma a politikában is "policy" lesz. Olaszországban ez történt, ahol így lódult meg az átállítási folyamat, mivel csak a politika tudja tisztázni, hogy a váltás horribilis költségeit ki viselje. A rendszer költségvonzata ugyanis komoly érv az sm ellen: a MEH becslése szerint csak a mérőórák "újra-előállítási eszközértéke" 82 milliárd forintba kerül, de igen komoly tétel az órákat összekapcsoló, az adataikat földolgozó és irányító infrastruktúra kiépítési és rendszerbe állítási költsége is. A szolgáltatók pedig kénytelenek lesznek a teljes jelenlegi számlázási és díjkalkulációs rendszerüket átalakítani. Ma az a legvalószínűbb, hogy az uniós határidőként szereplő 2020 lehet nálunk is a végső dátum.
A költség attól is függ, hogy mennyire okosan akarunk mérni. A piacon ugyanis 40, de 200 euróért is van intelligens fogyasztásmérő. Igaz, az említett pályázatot kiíró MEH kifejezetten kérte az indulókat, hogy ne konkrét eszközökben, hanem megfelelőségi paraméterekben gondolkozzanak. Az óvatosság indokolt, hiszen először olyan alapvető kérdésekben kellene dűlőre jutni, hogy az órák másodperc alapon kommunikáljanak-e, hogy alkalmasak legyenek-e a nettó visszatáplálás engedélyezésére és mérésére, avagy a magyar rendszer megelégszik a rádiófrekvenciás adattovábbítással, feladva a távbeavatkozás lehetőségét. Csak a kritériumlista elkészülte után lehet a szóba jöhető órákon gondolkodni. (Eddig eljutni egyébként elvileg nem nehéz, mivel az sm-ről van már uniós állásfoglalás is.)
A világbanki támogatással kiírt tender győztesének arra kell megtalálnia a választ, hogy a magyar sm-rendszernek (és az óráknak) milyen funkcióknak kell megfelelnie. A nyertes ajánlattevő, a Force Motrice Zrt. 11 hónapot kapott egy meglehetősen komplex tanulmány elkészítésére. A majdani összegzésnek
tartalmaznia kell
a szakirodalomban fellelhető elvi és gyakorlati megoldásokat, a hazai és nemzetközi szabályozási körülmények ismertetését, a hálózatüzemeltetők elképzeléseit. Javaslatot kell tennie továbbá az "okos mérés" szabványosítására, elemeznie a bevezethetőség feltételeit, haszonelemzéseket végeznie, sőt egy workshop megszervezését és lebonyolítását is vállalnia kellett. (Ráadásul az áram mellett a távhő- és a földgáz-szolgáltatásra alkalmazhatóság opcióját is becsempészte a MEH a kiírásba.) A tendergyőztesnek lényegében az sm bevezetésének komplett forgatókönyvét kell megírnia.
A hét pályázó közül a Force Motrice - az osztrák A. T. Kearney Ges. m.b.H-val kiegészülve - úgy szerezte a legtöbb pontot (7943,459), hogy nem az övé volt a legjobb árajánlat, és "az ajánlatkérővel és az iparág szereplőivel történő együttműködés módszerterve" rubrikába sem hozzá írták a legmagasabb pontszámot. Öszszességében mégis több mint száz ponttal megelőzte a hírek szerint műegyetemi támogatást élvező Magyar Elektrotechnikai Egyesületet, míg a nagy nemzetközi hátteret felvonultatni képes KPMG Tanácsadó Kft., az összes szakmai-kutatói szabad vegyértéket felszívni szándékozó AAM Vezetői Informatikai Tanácsadó Zrt., a Magyar Energetikai Társaság, a NEWES LDA és a Capgemini Magyarország Kft. a futottak még kategóriáig jutott.
Minisztériumi forrásból azonban úgy értesültünk, hogy az eredmény kihirdetését követően több alulmaradt ajánlattevő is kifogásolta a végeredményt, noha egyikük sem hivatalos úton jelezte ezt. A tendert ügyelő Grabner Péter (MEH-osztályvezető) szerint a döntésben semmiféle külső nyomás nem nehezedett az energiahivatalra, az eredményhirdetést követő napokban mégis a minisztériumba hívatták főnökét, Horváth J. Ferenc elnököt. A végeredmény azonban nem változott. Megkérdeztük a győztes Force Motrice-t is. Kíváncsiak voltunk például, miként kommentálják azt a szóbeszédet, miszerint azért is nyertek, mert Felsmann Balázs volt szakállamtitkárt is a soraiban tudhatja a cég. A válaszadással megbízott Radó György kifejtette, hogy Felsmann "a magyar és nemzetközi energiapiac szerintünk legjobb szakértője", illetve "a magyar médiában az egyik legtöbbet idézett független elemző". Igaz, az egyik vesztes pályázóval dolgozó szakember szerint a vesztesek elsősorban azért ágáltak, hogy a nyertes a forgatókönyvírásnak köszönhetően olyan know-how birtokába juthat, amivel egyetlen szervezet vagy csapat sem rendelkezik - ez pedig hosszú távon, az sm-rendszer tényleges bevezetésekor nagy előnyt jelent majd. Ámbár a Világbank és a Force Motrice még nem írta alá a szerződést, s így a tanulmány előkészítése mindmáig nem kezdődött el. 2020-ig van még idő.
Real time
Az EU néhány tagországában nem csak elméleti síkon zajlik a vita az sm-rendszerről. Olaszországban a háztartások 85 százalékába az egyik szolgáltató ingyen telepített intelligens fogyasztásmérő rendszert. Az cég öt év alatt mintegy 31 millió "okos mérőt" helyezett üzembe, ami 2,1 milliárd eurójába került. Azóta viszont évente 500 millió eurós megtakarítást realizál.
Németországban jövőre már nem adhatnak át olyan épületet, melyet nem szerelnek fel sm-rendszerrel, és a csereérett fogyasztásmérőket is a modern utódra cserélik. Becslések szerint csak itt tíz TWh energiamennyiség is megtakarítható évente, ami az ország éves áramfogyasztásának közel két százaléka.
Hollandiában az idén indult program alapján 2014-re minden fogyasztót ellátnak intelligens fogyasztásmérővel. A máltai elektromos művek és vízművek azt tervezi, hogy a hálózataikat úgy szerelik fel érzékelőkkel, hogy a fogyasztóknál egyetlen, a különböző központokkal akár egyszerre kommunikáló fogyasztásmérőt is elég legyen elhelyezni. A British Gas a napokban jelentette be, hogy 2600 új munkahelyet teremt csak azért, hogy a szigetország háztartásait 2012-ig intelligens fogyasztásmérőkkel tudja felszerelni. A londoni kormány előtt pedig olyan terv vár zöld jelzésre, amely minden közép- és nagyvállalattól is megköveteli az okos mérést. A briteknél összesen 47 millió új szerkezet installálásával számolnak.
A uniós tagállamokban az energia több mint ötöde pusztán a rossz hatékonyságú felhasználás miatt vész el. Amennyiben az EU - nagyrészt az sm-rendszerek működésbe állásával - 2020-ig elérné a Brüsszel által kitűzött energiamegtakarítási célt, évente nagyjából 400 millió tonna kőolajjal egyenértékű elsődleges energiával kevesebbet használnánk el, de évi 860 millió tonnával csökkenne a kibocsátott szén-dioxid mennyisége is.
(Forrás: itbusiness)
