Egy 2002-ben készült tanulmány szerint ha Magyarországon áramtőzsdét alapítanának, és az áramkereskedők csakis ott üzletelhetnének, akkor rövid időn belül nemcsak a végfogyasztói árak mozdulnának lefelé, de kiderülne, hogy az erőművi kapacitás a jelenleginél lényegesen hatékonyabban kihasználható. A 2003. január 1-jétől életbe lépő villamosenergia-törvény (vetv.) adta lehetőségeket boncolgató elemzés szerzője, Pacsi Zoltán (aki egykor az Állami Értékpapír- és Tőzsdefelügyeletet és a BÉT-et is vezette, valamint a Magyar Tőkepiac első főszerkesztője volt) már rég nem foglalkozik áramügyekkel. Emlékei szerint amikor a törvénybe bekerült az áramtőzsde létesítése, az egész energetikai szakma keresztbe feküdt a megvalósítás előtt. "Ma már látom, túl korai feltételezés volt, hogy nálunk lehetséges ilyesmit csak úgy létrehozni. Felül kellett volna írni a teljes akkori vállalati kultúrát. Nemkülönben a fejekben lévő dolgokat. De a radikális szemléletváltásban sem a szolgáltatók, sem a termelők, de a jogszabályi lehetőség megteremtésén túl lényegében az állam sem volt partner" - mondta Pacsi Zoltán, aki ma saját pénz- és tőkepiaci tanácsadó céget vezet.
A jó ár feltétele
A Magyar Villamosenergia-ipari Átviteli Rendszerirányító (Mavir) 2010-ben 9300 MW-nyi beépített erőművi teljesítménnyel számol Magyarországon. 2010 januárjában a magyar rendszerterhelés maximuma 4150 és 5792 MW között ingázott naponta, miközben az import 1049 és 1687 MW teljesítményértékek között mozgott.
Az áramtőzsdei kereskedés voltaképpen azt mutatja, hogy egy országban a kínálat és a kereslet alapján mi az áram időszakonkénti reális ára. Egy erőmű felől nézve a kérdés így az, hogy a napi szintű kötelezettségen felüli saját kapacitását tudja (és akarja-e) úgy időzíteni, hogy azt a tőzsdén nyereséggel értékesíthesse. A végeredmény a meglévő kapacitások jobb és hatékonyabb kihasználása lehet, és a tőzsde visszahathat az egész piacra. Ráadásul egy sor új, innovatív technika bevezetésére is alkalmat teremt (erre halad a világ), ha pedig mindezek következtében a tőzsde transzparens árakat tud meghatározni, akkor az is rögtön kiviláglik, hogy egy erőmű gazdaságosan működtethető-e vagy sem. A szenes-biomasszás tüzelésű Mátrai Erőmű például biztosan versenyképesen értékesíthető kapacitással rendelkezik egész nap, míg a régi, korlátolt hatásfokkal üzemeltethető gázos Dunamenti Erőmű zsinórtermelésben biztosan nem gazdaságos. Utóbbi is hozhat persze jelentős profitot, ha például az ínséges csúcsidőszakokban (rendszerint hétköznap reggel és este) nagy volumenben termel: ilyenkor a tőzsdén a napi átlagot gyakran 10-15 euróval meghaladó áron is könnyen eladható a portéka.
Működőképes áramtőzsde többféle is lehet: Norvégiában és Spanyolországban minden termelőt a tőzsdei értékesítésre utasítanak; a németek és a franciák a Benelux államokkal lényegében egymásra nyitották a börzéjüket; a szlovén áramtőzsdén viszont, amely nem tudott sem az olasz, sem az osztrák irányba nyitni, alig kötnek üzletet, így az állami dotációból tartja fent magát. Romániában ellenben a fogyasztók fizetik az áramtőzsde minden költségét, az mégis az egyik legirigyeltebb régióbeli rendszer lett néhány év alatt. A különböző modellekben azonban közös, hogy a piaci ár kialakulásához kínálat kell.
Támadó felállás
"A piacnak most bármilyen tőzsdei arány megfelelne. Úgy kell, mint egy falat kenyér, mert hiányzik a magyar rendszerből a hiteles árindikátor, és ezt a tőzsde képes lehet megteremteni" - állítja Hornai Gábor, a CEZ Magyarország Kft. ügyvezetője. Az áramkereskedő cég vezetője szerint a magyar áramtőzsde ígérete egy soha be nem váltott biankóhoz hasonlítható.
Az áramtőzsde ötlete iránti első lelkesedés még az EU-csatlakozás előtti időszakra tehető. A törvény azonban hiába tette lehetővé a létrehozását, a reményeket gyorsan lehűtötte, hogy az erőművek és az MVM közötti hosszú távú megállapodásokat (htm) - amelyekben az elosztó évekre előre leköti a szerződő erőművek kapacitását - sokáig nem rendezték. Brüsszel ugyan a htm-gyakorlat felszámolására utasította az országot (mivel az voltaképpen rejtett állami támogatás, ami viszont tilos az unióban), de a magyar állam minduntalan kitért ennek teljesítése elől: a 10-15 évre bebetonozott kapacitáslekötések pedig alapvetően befolyásolták a tőzsdére vihető árammennyiséget. (A htm-ekről lásd: Talányos szerződések, Magyar Narancs, 2006. december 7.) Legalább ennyire problémás kérdés volt (és maradt máig) a határkeresztező kapacitásoké, mivel a szűk, nem dinamikusan használható keresztmetszetek gátjai a szomszédos országokkal élénkülő kereskedelemnek is. S bár a magyar tőzsdén csak magyar áramot lehetne adni-venni (Kelet-Európa minden állama szeretne saját áramtőzsdét, több helyütt némi sajátossággal már működik is), a nyugat-európai példák azt igazolják, hogy az igazi, pezsgő (akár a napi fogyasztás többszörösét is lebonyolító) tőzsdei életet a szomszédos vagy régiós országok nemzeti áramtőzsdéinek összekapcsolása és átjárhatósága garantálja.
A 2003-as vetv. az áramtőzsdét nem "szervezett villamosenergia-piac" formulával definiálta: a szereplők a piacot akarták ugyan, azt azonban nem, hogy az áramkereskedés e módja a tőkepiaci törvény alá tartozzék. Ehelyett valamiféle speciális képződményt faragtak maguknak a pénzpiacon; mindenesetre az energiapiaci szabályozás - legyen az mára bármennyire is jogszabályok által körülírt - lényegesen fejletlenebb, mint a tőzsdei. Az értéktőzsdei szakemberek maguk se nagyon értették mindazt, ami a honi áramszektorban jogalkotás, végrehajtás, valamint az árképzés és a hatósági árak rendszerének módosításai címén zajlott. (Ez utóbbira a legfrissebb példát lásd: Együtt fűtenek be, Magyar Narancs, 2009. december 10.)
Egyedüli befutó?
Az időközben többször is módosított áramtörvény a Mavir számára legutóbb azt írta elő, hogy ha más jelentkező nincs, akkor maga kezdjen az áramtőzsde létrehozásába. Mivel ez a tevékenység a rendszerirányító eredeti profiljából hiányzik, 2007 májusában húszmillió forintos törzstőkével megalapították a Hupx Zrt. nevű leányvállalatot. A cég 2008 őszén megkérte a tőzsdealapítási engedélyt a Magyar Energia Hivataltól (MEH) - meg is kapta -, de néhány hangzatos ígéret után azt valamelyik fiók mélyére süllyesztette.
Medveczki Zoltán ügyvezető igazgató mégis állítja, hogy ők az engedély megszerzése óta folyamatosan dolgoznak az ügyön. A Hupx jelenlegi első embere (Medveczki idén januártól a leányvállalat ügyvezetője, de korábban, a Mavir piacfejlesztési osztályvezetőjeként is e területtel foglalkozott) 2008-ban annak az évnek a végére prognosztizálta a tőzsde indulását; akkor elutasította azt a felvetést, hogy a normálkereskedéshez nincs elég többletáram a rendszerben. Ma már finomabban fogalmaz: az áramtőzsdét önmagában nem tekinti óriási előrelépésnek. "Ez inkább csak egy eszköz a kereskedőknek, hogy egyszerűbben tudjanak kereskedni. Az ő életüket fogja elsősorban megkönnyíteni, és emellett az árképzésben jelöl ki egy viszonyítási pontot" - mondta a Narancsnak.
A Mavirban kidolgozott elképzelések közül jó ideig a román modell volt a nyerő. Sőt: a románokkal a szándéknyilatkozatig is eljutottak, de a tulajdonos MVM végül erre is azt mondta, hogy a költségek miatt a dolog nem életképes. A holdingnál még tavaly október végén is úgy tudták, hogy a villamos művek azért nem kapkodja el az áramtőzsde megnyitását, mert több száz millió forintos beruházási költséggel (és az indulást követő évben tetemes működési veszteséggel) kell számolni, és ezt még mérlegelnie kell; de kiszivárgott az is, hogy a hatékonyabb működés érdekében a magyar tőzsdét már indulásakor összevonnák a románnal és az osztrákkal.
Január közepén aztán az MVM egészen mással állt elő. A Hupx december közepén szándéknyilatkozatot írt alá a kontinens legnagyobb áramtőzsdéjén dolgozó francia EPEX Spot SE céggel a honi áramtőzsde kereskedelmi rendszerének a szállításáról (valamint a Hupxon bonyolítandó tranzakciók pénzügyi elszámolásáról). A hirtelen lendületet az magyarázta, hogy megjelentek a színen olyan, üzleti alapon érdeklődő csoportok, amelyek a magyar áramtőzsde beindítását és működtetését tervezték. Az egyik jelentkező az osztrák tőzsdei körökhöz kötődik, a másik a cseh értéktőzsdéhez, illetve annak áramtőzsdei szekciójához. A cseh expanzió mögött egyértelműen a régió energetikai nagyágyúja, a CEZ áll, de az is látszik, hogy a cseh kormány és energiahatóság is beállt e regionális tőzsdegründolás mögé. (A honi energetikában ellenben az MVM, a Mavir, a MEH és a szaktárca képtelen egy irányba húzni. Nem is haladnak.)
Az MVM, ameddig nem kényszerítette rá semmi, nem akart a napi ár kérdésével foglalkozni (a tőzsde rendszerint a másnapi termelésre épül). Amint azonban konkurens jelent meg, úgy vélte, hogy az áramtőzsdenyitásból és -működtetésből remélhető hasznot semmiképpen nem engedi ki a kezéből. Egymásra találásuk a franciákkal nem véletlen, hiszen a keletre nyitás érdeke volt az Epexnek. Ez rossz hír a cseheknek (akik egyelőre hiánypótlást végeznek az engedélykérelmükkel), s az még rosszabb, hogy közben megváltozott a cseh tőzsde tulajdonosi szerkezete is: az osztrákok Prágában is bevásároltak, így a cseh értéktőzsde leányvállalata - áttételesen - osztrák érdekkörbe került.
Tavaly ősszel hosszas egyeztetés kezdődött a Hupx és a MEH között. A Mavir a tőzsde minden költségét a rendszerhasználati díjba építendő elemként kívánta érvényesíteni - magyarán a fogyasztókra akarták terhelni a teljes működési költséget. A MEH vonakodott, így végül az a kompromisszum született, hogy a rendszer beállási költségeit a fogyasztói árba beépítik ugyan, de a rendszerirányító ezt az összeget csak néhány évre kapja, és e "kölcsönt" a majdani tranzakciós díjakból, tarifákon keresztül vissza kell fizetniük a fogyasztóknak. A támogatás mértéke 110 millió forint, ami nemcsak a szlovén áramtőzsde évi kétmillió eurós állami támogatásához képest szimbolikus, de ahhoz képest is, hogy Medveczki Zoltán szerint pár éven belül tízmilliárd forintos nagyságrendű kereskedelmi forgalmat bonyolíthat az áramtőzsde.
A szakma szerint ha a napi fogyasztás 15-20 százalékát meg tudja fogni a tőzsde, biztosan képes lesz eltartani magát. Ehhez azonban nemcsak egy jó júliusi start kell, hanem megbízható informatikai rendszer és elszámolási metódus, a tőzsdére, a rendszerirányítóra és a termelőkre vonatkozó egyértelmű szabályzat. A sikerhez azonban még ez sem elég: ahhoz az is kell, hogy a politikát kellő távolságban tartsák az áramtőzsdétől, s még inkább az, hogy az igazi piaci tényezők minél hamarabb megjelenjenek a napi kereskedésben.
Csehek Magyarországon
Alapvetően kétféle tőzsdei modell létezik Európában. Az egyik az észak-európai országokban működik, ahol a rendszerirányító a tisztes szakmai eljárás csendőreként funkcionál a rendszerben. A másik modell - amely például Németországban működik - független a rendszerirányítótól. Az épülő magyar modell a rendszerirányító beleszólási jogát preferálja.
A Mavir jelenléte szakmai okokkal is indokolható: a mindenkori menetrend (vagyis az, hogy mennyit termeljenek az erőművek, mennyi tartalék kapacitás legyen a rendszerben stb.) ily módon koordinálható.
Igen furcsa helyzetet eredményezhet viszont, ha a MEH - amely a szükséges feltételek teljesítése esetén nem tarthatja vissza az engedély kiadását - a hiánypótlások után zöld jelzést ad a csehek magyarországi tőzsdealapításának. Ebben az esetben a rendszerirányítótól ki kell csikarni egy, a menetrendek témakörét rendező speciális szerződést. Vagyis a Mavirnak a saját maga konkurensével kellene megállapodnia: nem csak a visszafogottabb kereskedők látják úgy, hogy egy ilyen fordulat nem túl életszerű.
