Amikor Gergő visszaütötte a labdát, nem hittek a szemüknek. Korábban azt is komoly eredményként könyvelték el, hogy a mozgássérült fiú egyedül képes megfogni az ütőt. Gergő azelőtt annyira alulmotivált volt, hogy a motoros kerekes székének joystickjával is nehezen boldogult. A jelenet tavasszal történt, azóta a beszédre, koordinált mozgásra szinte képtelen fiú imád egyedül is, párban is játszani, kizárólag segítség nélkül.
Tavaly a Pető Intézetben (Mozgássérültek Pető András Nevelőképző és Nevelőintézete - MPANNI) egy mozgáspedagógus és egy konduktor arra vállalkozott, hogy a központi idegrendszeri sérülésük következtében mozgássérültté vált gyerekek (A betegségről bővebben lásd Cerebrális parézis című keretes írásunkat) számára rendszeresen speciális sportolási lehetőséget biztosít. Szilárd Zsuzsanna, aki testnevelő tanárként szeret mindent a mozgás oldaláról látni és láttatni, bevallotta, hogy korábban egyáltalán nem rajongott a számítógépes játékokért. Még azután sem, hogy családja lelkesen mesélt neki egy új típusú játékkonzolról, a Wiiről. "Azt gondoltam, hogy már megint egy újabb okkal több, hogy a gyerekek ne mozogjanak, hanem csak bámulják a tévét" - emlékszik vissza. A család rábeszélésére mégis megnézett egy filmet a Wiiről, utána pedig már azon törte a fejét, hogyan tudná hasznosítani a látottakat az intézetben. Megkereste a forgalmazót, és szerzett tőle egy gépet. Az ötletét azonban, hogy a konzollal eredményt lehet elérni a mozgássérült gyerekeknél, még a legközelebbi munkatársa is őrültségnek tartotta, bár ezt Nádasi Zsófia konduktor csak fél évvel később merte elmondani, amikor mutatkozni kezdtek az eredmények.
A Wii titka a távirányító. A Nintendo 2006 végén piacra dobott játékkonzoljának a vezérlőjét 3D-s gyorsulásmérővel és infravörös mozgáskövetővel szerelték fel, ezért egészen finom mozdulatokat is képes lekövetni és megjeleníteni a géphez csatolt tévéképernyőn. Például a virtuális teniszezés közben lehet csavart labdát adogatni - ahogyan a valóságban. A Wiinek köszönhetően a virtuális térben olyan játékok, mint a bowling, a tenisz, az íjászat vagy a golf korábban nem tapasztalt élménnyé váltak. Ennek köszönhető, hogy a konzol az utóbbi hónapokig az eladási statisztikák élén tartotta a Nintendót annak ellenére, hogy sokkal fejlettebb játékok is megjelentek a piacon. A Wii nem képes például tökéletes HD minőségű képszolgáltatásra, a konkurenseinél jóval gyengébb színvonalú grafikai alkalmazásokat futtat, de nem is sokkal olcsóbb, mint például a nemrég erőteljes árleszállításba kezdett Xbox360. Még így is a legtöbbet, több mint 21 milliót adtak el belőle a világon.
A Nintendo nagy dobása az, hogy a Wii - számítógépes játék mivolta ellenére - intenzív testmozgásra ad lehetőséget. Ennek már a gyógyászatban is jelentőséget tulajdonítottak. A szakirodalom három példát említ: az Ohiói Állami Egyetem és egy kanadai kórház közös programját, ahol agyvérzés, gerincvelő- és egyéb agysérülés utáni kezelésben alkalmazzák; a georgiai Medical College programját, ahol Parkinson-kórosok mindennapjait próbálják javítani a segítségével és a Nottingham University Hospitalt. Itt kórosan túlsúlyos fiatalok állapotán próbálnak javítani vele.
A Pető Intézetben a gyerekek a virtuális játékban lényegében ugyanazt élhetik át, mint amit épen a valóságban tehetnének. Az a különbség persze megmarad, hogy a virtuális tenisz közben az ütőt az érkező labdának nem kell ellentartani, és a szél sem fúj az arcukba, de a pontokért a mozdulatsort el kell végezni. Az igyekezet pedig ugyanolyan hatást képes kiváltani belőlük. Megizzadnak, lihegnek, elfáradnak, gyakran izomlázuk lesz, de ami a legfontosabb: nagyon élvezik. Egyikük azt mondja, azért szereti a játékot, mert egymás után lehet síelő, bokszoló és teniszező is, míg ha közösen elmennek kosarazni, akkor ott csak kosarazni lehet. Több szülő is jelezte, hogy nem lehet ráismerni a gyerekre, annyira aktívvá tette a játék, mi több, használja a sérült oldalát is.
A biztató eredmények láttán Zsuzsanna és Zsófia két csoportot kezdett vizsgálni. A egyiket bevonták az irányított virtuális játékba, a másikat nem. A heti egy órát játékkonzollal eltöltők számára pontos tematikát írtak, a kidolgozott módszer egyik sarokpontja az volt, hogy a gyerekek sérült oldalát is fejleszteni kell. A harmincórányi foglalkozás pozitív hatással volt a gyerekekre, és Zsuzsanna szerint nagyon hamar sikerült olyan hangulatot kialakítani, amilyet más környezetben és más eszközökkel még soha. A kondicionális és pszichés állapotfelmérések azt mutatták, hogy egyénenként se ritka a 30-40 százalékos eredményjavulás. Például a hagyományos kommunikációra képtelen, a kezeit is igen korlátozottan és nehezen mozgató Fecó a kezdetektől fogva csak ülve, lábbal játszik. De miközben járni csak gép segítségével képes, a talpa és a lábfeje mozgatásával irányítható játékokban ma már a legtöbb rekordot ő tartja.
A gyerekek először megválaszthatták, hogy kényelmesebben, ülve, vagy fárasztóbban, állva akarnak-e játszani, de Zsuzsannáék fokozatosan arra biztatták őket, hogy próbálják ki a nehezebb utat is. Ketten a felmérés idejének felétől, hárman pedig később, de saját kérésükre váltottak álló játékra. A legtöbb gyereket arra is rá tudták venni, hogy mindkét kezét használja játék közben. Ilyenkor a legnagyobb meglepetést az okozta, hogy a gyermek a koncentrációnak köszönhetően olykor a "rosszabbik" kezével jobb eredményt ért el.
A virtuális térben sportoló cp-s gyerekek a felmérés szerint kitartóbbak és aktívabbak lettek. Nőtt az aktív, hibák nélküli játékidő, magasabbak lettek az elért pontszámok is. Zsuzsanna szerint azonban sokkal fontosabb, hogy az eredményeket mindennapjaikban is kamatoztatni tudják. "Ha csak összpontosítási képességük fejlődésének köszönhetően jobban figyelnek az órán, már megéri" - mondja. A mozgáspedagógus továbbra is megszervezi és főiskolai tanítványait bevonva, külső segítség nélkül tartja a sportfoglalkozásokat.A forgalmazótól négy gépet kapott egyévi használatra. Saját idején kívül egyetlen beruházási költsége adódik: a gyerekek intenzív mozgásának hála a kontrollerek szinte falják a működtetésükért felelős elemeket.
"Amit én csinálok, az nem része a konduktív pedagógiai programnak, inkább csak kiegészítő szabadidős tevékenység, amit biztosítani szeretnénk a gyerekeknek. Semmi több" - mondja Zsuzsanna. Ennek ellenére néhány külföldi intézmény élénken érdeklődik a terápia iránt. Itthon viszont az is előfordult, hogy egy-egy konferenciára még a nevezését sem fogadták el. De erről a mozgáspedagógus-testnevelő tanár nem szívesen beszél, csupán annyit mond: "Olvadni látszik a jég." Ennél sokkal fontosabbnak tartja elmondani, hogy jelenleg az intézetből hazakerülő gyerekek számára terveznek karbantartó "edzéseket", illetve egy olyan közösségi oldalt kívánnak létrehozni, amely az összes érdeklődőt bevonná a játékba - az internet segítségével. Az egymás elleni online játék még nagyon távolinak tűnik, úgyhogy egyelőre csak anynyit szeretnének, hogy a játékosok megismerjék egymás eredményeit.
Cerebrális parézis
Az idegrendszer mozgató részét érintő sérülések összefoglaló neve. Fő tünete a mozgásfogyatékosság. A Pető Intézetben foglalkoztatott cp-s gyerekekre általában az jellemző, hogy nehezen vagy nem koordinálható módon túlmozgásosak, általában nem tudnak fogni, nincs elég, vagy túl feszes az izomzatuk, rossz a testtartásuk, koordinációs, egyensúlyi, illetve észlelési problémákkal is küzdenek, miközben a ritmusérzékük nehezített, és gyakran fejletlen a térbeli tájékozódásuk is. A CP nem gyógyítható, az orvosi kutatások és fejlesztések a problémák kezelésére és a mind teljesebben élhető élet irányába próbálnak hatni.
