Simon Andrea

Az athéni negyedik hely után minimum érem közeli helyezést vártunk férfi kézilabdázóinktól a svájci Európa-bajnokságon. Ám ha nincs Pérez, ha Nagy László halványabb a szokottnál, ha közbejön néhány sérülés és még sorolhatnánk... Barátkozzunk inkább a gondolattal: hosszú távon a sport igazságot szolgáltat. Végül is a 13. hely kifejezetten szerencsés, még éppen kiemelt pozíciót jelent a jövő évi németországi vb-selejtezőre.

Több mint egy éve még bringával, vállán laptoppal járta a pesti internetkávézókat, hogy a videokamerájával felvett nyelvi jeleket megvágja, konvertálja és feltöltse az önerőből létrehozott Hallatlan.hu internetes oldalra. A bringát azóta lecserélte: taxis lett, hogy legyen miből felvenni, megvágni azokat a bizonyos jeleket, melyek segítségével beléphetünk egy másik, csendesebb világba.

Az egyetlen olyan játékos, aki az athéni olimpia évében tudott helyet szorítani magának az akkor már olimpiai és világbajnok férfi vízilabda-válogatott-ban. Senki sem vitatta, hogy a 24 éves centernek a csapatban a helye. Talán családilag rendeltetett így: édesapja olimpiai bronzérmes, Európa-bajnok kapus volt, bátyja neve pedig immár kétszeresen is belevésődött abba a márványtáblába, kint a Szigeten, a Hajósban.

A magyar női kézilabda-bajnokság egyetlen női edzőjét elismerik itthon, de nem szeretik. Mert az elmúlt évek magyar-francia párharcaiban - a francia válogatott technikai vezetőjeként - mindig a győztes oldalon állt. Mert tavaly, elsőéves edzőként a székesfehérvári Cornexivel megnyerte az EHF-kupát. Egy kevésbé patinás, komoly strukturális és anyagi háttér nélküli klubbal. Egy férfiak uralta szakmában.

A kopogással nem bajlódott sokat, inkább berúgta az ajtót - így érkezett Barcelonából a köztudatba, s lett a magyar dzsúdó első, mindmáig egyetlen olimpiai bajnoka. 1993-ban - ugyancsak első magyarként - a hamiltoni vb-t is megnyerte, az ezt követő éveket pedig a halandók és félistenek közti érzelmi-fogalmi útvesztőben töltötte. Két Eb-ezüstöt és öt bronzérmet szerzett, s ő a földkerekség egyetlen dzsúdósa, aki az összes Világkupa-versenyen győzni tudott. Két hete, a debreceni csapat-Eb-n búcsúzott. Ezüsttel, nem végleg.

Huszonegy évvel ezelőtt, 1984-ben szerepelt először nemzetközi felnőttvilágversenyen. Tizenöt esztendős volt akkor. Aztán 1986-ban megszerezte első felnőtt Európa-bajnoki címét. Azóta már kilencnél jár. Néhány hete, a sanghaji asztalitenisz-vb-n két elvesztett játszma után kivonult a teremből, s a maga részéről befejezettnek tekintette a hongkongi Tie Ja-na elleni, 16 közé jutásért játszott mérkőzését.

Első összefoglalójában saját bevallása szerint úgy üvöltött, mintha az '54-es berni vb-döntőn Puskás gólját mégis megadták volna. Diósgyőr-Videoton meccs volt, a gólt Vitelki lőtte. Első sajtóelismerését Faragó Richárd néven érte el, akivel éveken át elválaszthatatlanok voltak. Ma már senki sem keveri össze őket.

A magyar férfi vízilabda-válogatott kispadja évtizedek óta a régi nagyok hitbizományának számított. Rajki Béla óta mindig olyasvalaki ült rajta, aki játékosként olimpiai, de a legrosszabb esetben is világbajnoki címig vitte. Kemény Dénes 1997-ben belegyalogolt a tájképbe. Keveset volt válogatott, világversenyen sohasem járt. Aztán nyolc év alatt kilenc aranyérmet szerzett ő és csapata. Köztük két olimpiait. És most a harmadikra hajt.

Kék és zöld foltok számolatlanul. A korábbi sérülésekre a térdgép és az ilyen-olyan rögzítõk emlékeztetnek. Tiszta eszközökkel feltartóztathatatlan, többnyire a tisztátlanokkal is. Tavaly, a zágrábi drámában tizenhárom gólt lõtt a franciáknak, és kilencvenhét találattal úgy lett a világbajnokság gólkirálynõje, hogy a második helyezett ukrán Cigica harminceggyel maradt el mögötte. Hozzá hasonlót a nõi mezõnyben nemigen találni, nemcsak itthon, a földkerekségen sem. Mozgásmûvészet, virtuóz technikai tudás, páratlan taktikai és rögtönzési érzék. Kivételes gyõzni akarás.

Gondolatai 64 fekete és fehér négyzet körül cikáznak, szellemi energiájának nagy részét majd' 20 éve egyetlen célnak szenteli: sarokba szorítani egy fakirályt egy fatáblán. A hétköznapi tónusok is ettõl függõen sötétebbek vagy világosabbak. Ma már - néhány héttel a Kramnyik elleni 7-7-es döntetlennel és így az orosz címvédésével végzõdött világbajnoki döntõ után - minden világos.

Talán senki sem tudta pontosan, hogy melyikükben mennyi van. Egyikük meglepetésre gyõzött május elején Szolnokon, két héttel késõbb pedig Pozna–ban Európa-bajnok lett. A másik meglepetésre kikapott május elejen Szolnokon, a pozna–i Eb-n pedig a partról nézte végig régi ismerõsei viadalát. Ugyanígy lesz augusztus végén is, Athénban.

Idén márciusban a székesfehérvári jobboldali pártok és szervezetek megállapodtak az önkormányzati választáson való közös indulásról és a polgármesterjelölt személyéről. Minden jel arra mutatott, hogy négy év múltán ismét a baloldal által támogatott 1998-as győztes, Warvasovszky Tihamér és az 1994-1998 közötti fideszes polgármester, Nagy István mérkőzik meg egymással. Aztán a Fidesz másképp döntött; a helyi média e hónap elején adta hírül, hogy a legnagyobb ellenzéki párt Nagy helyett Gógl Árpád volt egészségügyi minisztert indítja fehérvári polgármesterjelöltként.