n Vannak fogalmak, melyekkel felelõtlenül zsonglõrködünk. Én példaul csak másfél hónapja tudom, hogy mi is az a "döbbent csend". Szegeden nehezedett rám több ezer ember némasága. Csak a versenyzõk zihálását hallottam. Kovács Katalin és Janics Natasa tanácstalanul néz egymásra, nem tudják, melyikük nyerte a kajak-kenu országos bajnokság 500 méteres, olimpiai indulást érõ döntõjét. Kati csendben tesz-vesz a parton, Natasa is hozza a hajóját, arcuk sápadt és bizonytalanságot tükröz. Vagy reménykedést. Aztán a hangosbeszélõ kordába tereli a gondolatokat: elsõ Janics, második Kovács. Vagyis a legeredményesebb kajakos másodszor is veszített. Az országos bajnoki címnél sokkal többet...
Kovács Katalin: Az elsõ válogatón óriási pofont kaptam. Csalódott voltam, de úgy éreztem, hogy meg tudom csinálni, amit ott, Szolnokon elvesztettem, az 500 egyest. Kati néni (Fábiánné Rozsnyói Katalin, a nõi szakág vezetõje) mellett Öcsi bácsi (Fábián László) is segített, odafigyeltünk mindenre, megbeszéltük, hogyan kell majd megcsinálnom azt az újabb 500 métert, ami Szegeden, a második válogatón várt rám. Úgy éreztem, nagyon jó formában vagyok, az önbizalmam is helyreállt... Most úgy értekelem a dolgot, hogy van az a szerencse nevû dolog, ami nagyon keményen elpártolt mellõlem az elmúlt hónapokban. Nem volt velem Szegeden sem, kikaptam pár centiméterrel a Natasától, és így elúszott az, amirõl álmodtam, hogy rajthoz állhassak 500 egyesben Athénban.
Tizenegy századon múlott. Güttler Karcsi ennél kevesebbel csúszott le az olimpiai aranyról Szöulban 100 méteres mellúszásban. Egyetlen századmásodperccel maradt le a dobogó tetejérõl. Ez tizenhat milliméter. De õ legalább megpróbálhatta. Kovács Kati pedig, a sportág legnagyobb géniuszának tartott tizenkétszeres világbajnok meglehet, úgy vonul majd vissza, hogy egyesben sohasem bizonyíthatott olimpián.
Magyar Narancs: Felmerült benned, hogy már nem te vagy a világ legjobbja?
Kovács Katalin: Nem, egyáltalán nem ezen a téren csalódtamÉ Nem magamban kételkedtem, de errõl nagyon konkrétan nem szeretnék beszélni. Csalódtam, mertÉ csalódtam. Ezek talán majd nagy szavaknak tûnnek, de feltettem egyvalamire az életemÉ Tehát pár éve kialakult bennem valami nagyon erõsen, jól mentek a dolgaim (az elmúlt három évben legyõzhetetlen volt K-1 500 méteren), és rossz volt egyszer csak azzal szembesülni, hogy tényleg mindent megtettem, és ilyen parányin múlik, hogy odaállhatok-e egyesben Athénban vagy sem. És persze ilyenkor csalódik az ember.
Tizenegy század. Ennyivel elõbb rúgta be a hajóját célba érkezéskor. Katival szemben neki már megadatott, hogy egyéni olimpiai döntõben lapátoljon. A sydneyi fináléban - akkor még Natasa Janicként, Jugoszlávia színeiben - még vezetett is, aztán a tizennyolc évesek tapasztalatlanságával elkezdte keresni a mezõny többi tagját, így végül a dobogóról is lemaradt. Negyedik lett, Kõbán Ritát így is megelõzte. Fábiánné Rozsnyói Katalin 1999-ben kezdett foglalkozni vele, a család 2001-ben költözött át Magyarországra, és Kati néni azóta belõle is világklasszist nevelt. Olyat, aki kétszer is képes volt legyõzni a három éve verhetetlent.
MN: Érzekeltél valamit Kati szomorúságából?
Janics Natasa: Éreztem és megértettem. De ha nem nyertem volna, csomagolhattam volna, és mehettem volna hazaÉ Mert én egyetlen számban sem szerepelhettem volna az olimpián, õ viszont kettõben is. Ez a Kati szempontjából most sem változott. Most én is kettõben indulhatok, így lett jó, ahogy most van.
MN: Bántottak?
JN: Elõfordult. Azt mondták, megfosztottam õt az egyéni részvételtõl. Szerintem inkább megszereztem magamnak.
MN: Mikor mertél elõször engedni az érzelmeidnek?
KK: Talán a páros után volt az, amikor komolyan eltörött a mécses, akkor egy kicsit kiengedtem. De aztán arra gondoltam, hogy még igenis, ott a négyes, és nagyon közel voltak egymáshoz a számok, össze kellett szednem magam. Hogy is mondjam, hullámzó volt. Egyszer eszembe jutott, hogy kikaptam, aztán pedig, hogy "nem szabad, nem szabad, menni kell, csinálni kell, hiszen többen ülünk a hajóban!". Miattuk sem hagyhattam el magam. Ráadásul a négyesünkben is kavarogtak az érzelmek (az aktuális világbajnok Szabó Szilvia - Bóta Kinga duó is épp ekkor ismerkedett a gondolattal: Athénban a Kovács-Janics kettõs indul majd). Szóval, úgy éreztem, hogy félre tudtam tenni, és az ész akkor elõrébb volt, mint az érzelmek.
MN: Szertefoszlattad valakinek az álmátÉ
JN: Ez a sport. Egy picit érzem, hogy milyen neki. De magamra gondoltam. Én is el akartam indulni egyesben az olimpián. És azt, hogy én mit érzek most, azt pontosan tudom: hihetetlenül boldog vagyok!
MN: Beszélgettetek arról, hogy melyikõtökben mi zajlik? Bocs, sajnálom, ez van, én voltam a jobbÉ
JN: Annak is eljön majd az ideje. Szerintem egyre jobb a hangulat.
MN: Mikor? És mi kell hozzá?
JN: Ha rajtam múlik, akkor már most is. De neki még kell egy kis idõ. Nem akarom erõszakolni.
MN: Megvárod, amíg õ kezdeményez?
JN: Igen. Egyszer már próbálkoztam, nem sikerült. Nagyon-nagyon szomorú lett, és sírni kezdett. És én ezt nem akartam. Szerintem túl korán volt.
KK: Ez most úgy zajlik bennem, hogy - és ez most hülyén fog hangozni, de még mindig nem fogtam föl. Egy-egy pillanatra ugrik be, amikor egyedül vagyok, hogy ez most már tényleg nem az enyém. Aztán, amikor társaságba kerülök, elmúlik. De bennem vanÉ
Egy órával a "dráma" után, hogy Janics Natasa és Kovács Katalin egyesben halálra hajtotta magát, a földkerekség két legnagyszerûbb kajakosa már egy hajóban repeszti minden idõk legjobbját fél kilométeren! 1:37.35 alatt érnek célba, a szám újdonsült Európa-bajnokaira (Paksy Tímea - Benedek Dalma) egy, a világbajnoki címvédõre pedig másfél hajót vernek. De hát ezért "találta ki" õket Kati néni. Máskülönben ez a szám Athénban feltehetõen a szertelen ifjoncoké lett volna. Hisz Paksyék az elsõ válogatón magabiztosan verték Bótáékat, õk a kontinens legjobbjai. Aztán Szeged elõtt az edzõnõ elkezdte variálni az egységeket. És mindig az nyert, amelyikben Natasa ült. A lányok dönthettek a ki-kivel kérdésben, Szilviék kitartottak egymás mellett, Kati es Natasa pedig belement a párosba. Így a második válogatóra összeállt a világ legjobb párosa, a vetélytársak immár egymásért is küzdenek.
KK: Félre kell tennem, hogy kikaptam, és hogy kitõl kaptam ki. Amikor egy hajóban ülünk, közös a cél. A vízen riválisok is vagyunk, de amikor összeülünk, akkor már ugyanazt akarjuk. Ha ez nem lenne meg bennünk, nem lett volna szabad összeülnünk. Tök fölösleges lett volna. Abban a pillanatban, hogy beülök elé, már nem az ellenfelem, hanem a társam. Abban, hogy mi legyünk a legjobbak.
MN: Mitõl mentek ennyire jól?
KK: Nagyon passzol egymáshoz az evezésünk. És mindketten nagyon jó formában vagyunk, és ez így egy szerencsés eset.
JN: Nekem még kell néhány dolgot tennem a párosért, van még pár hibám. Ez még csak a harmadik év, hogy csapathajóban evezek, elõtte mindig csak egyest mentem. De van még egy kis idõnk az olimpiáig, addig ezeket Kati nénivel és Öcsi bácsival rendbe hozzuk.
MN: Ki a fõnök?
JN: A Kati, õ a sztrók (vezérevezõs). Például még azt is meg kell tanulnom, hogy nekem kell elindulnom, mert az nem a sztrók feladata, hanem az enyém. Aztán nagyon jól le kell követnem, õ meg majd elintézi a taktikát meg minden mást.
MN: Olyan szempontból is megbízol Natasában, hogy az egyes után egy órával a párost is bírni fogja?
KK: Nem kételkedem, bár tisztában vagyok azzal, hogy iszonyatosan fáradtan fog odaállni. De a bizalmatlanság egy csapathajóba nem fér be.
JN: A második válogatón már megcsináltuk, ráadásul úgy, hogy akkor a Kati is ment elõtte egyest. Az olimpián viszont õ nem indul egyéniben, nem lesz úgy elfáradva. Egyébként is, annyira jól evezünk párosban! És amikor egyest megyek, akkor sem úgy fáradok el, hogyÉ Szóval kivan a tüdõm meg minden, de az izmaim nem állnak be. Ha valaki jól evez, el tudja ezt intézni. És egyébként is, azért gürizek kilométereket, és azért emelgetem a súlyokat, azért végzem el ezt a rengeteg munkát, hogy meg tudjam csinálni. Reálisan nézve: megvertük a világ- és az Európa-bajnok párost, ráadásul jókora elõnnyel. Szerintem van esélyünk az aranyéremre.
KK: Nagyon jól megy alattunk a hajó az edzéseken is, szombatonként pedig Kolonics Gyuriékkal (az olimpiai bajnok Kolonics György kenu párosban az Európa-bajnok Kozmann Györggyel indul majd az olimpián) vetélkedünk. Eddig négybõl négyszer nyertünk, egy hete pedig olyan idõt eveztünk, ami ezen a pályán nõknek még sohasem sikerült.
MN: Egy párosban szerzett olimpiai bajnoki cím kárpótolna az egyesért?
KK: Nem. Nem vagyok megalkuvó típus, nem kárpótol semmiért. Így alakultÉ
MN: Nekifutsz még egy olimpiának?
KK: Ezt így nem mondom ki, de erõsen változtak a jövõvel kapcsolatos elképzeléseimÉ
Simon Andrea
A páros és a válogatás
Igazán speciális eset: három olyan nõi kajak párosunk is van, amely arany-, de minimum biztos éremeséllyel indulhat(na) az olimpián. Az érintettek számára fájdalmas e világon egyedülálló bõség, hiszen a hat sportemberbõl négy mégsem lehet ott. Legalábbis ebben a számban.
Fél éve még kevesen hitték volna, hogy nem a Szabó Szilvia - Bóta Kinga egység lesz a magyar induló Athénban. Sokszoros világ- és Európa-bajnokok, a nagy versenyeken olykor hajóhosszal verték összes riválisukat. Igaz, itthon már tavaly meggyûlt a bajuk egy fiatal párossal. Paksy Tímea és Benedek Dalma az elsõ idei olimpiai válogatón újra eléjük került - csakhogy Szabóéknak a válogatási elvek szerint elég lett volna egy versenyt nyerni a tinikkel szemben. A második elõtt Paksyék még rendbe rakták az Európa-bajnokság mezõnyét, aztán hatalmas önbizalommal itthon ismét legyõzték Szabóékat. És mégsem õk indulnak az olimpián. Mert az egyesben egymást gyilkoló két extraklasszis, Kovács és Janics egy hajóba ült, s tudásuk- noha nem lenne törvényszerû - valóban összeadódott: a második válogatón, elsõ közös versenyükön soha nem látott idõvelnyertek, feladva a leckét Angyal Zoltán szövetségi kapitánynak. A válogatási elvek kimondták: egy versenyzõ az olimpián egy nap csak egy számban rajtolhat, mert az idõ rövidsége nem teszi lehetõvé, hogy kettõben magas szinten teljesítsen. Csakhogy Janics az elnyert egyes napján indulna párosban isÉ Paksyék az eredeti elvek alapján olimpiai indulók lettek volna, hiszen kétszer megverték Szabóékat, és nincs más számuk. De a kapitány, hivatkozva a Janics-Kovács páros elképesztõ fölényére (és alighanem várható aranyérmére), úgy döntött, elnökség elé viszi a párosindulás kérdését. Ebbõl lett egy harmadik válogató, immár csak Janicsék és Paksyék között - ha utóbbiak kevesebb mint egy másodperccel kaptak volna ki, még reménykedhettek volnaÉ A feltételes mód helytálló: a Janics-Kovács kettes nagy fölénnyel nyert.
Felmerülõ - immár merõben elméleti - kérdések: felrúgható-e a válogatási elv az utolsó pillanatban? Valóban bírni fogja-e Janics a dupla megterhelést? Mit szólnak azok a versenyzõk, akik az eredeti elvhez tartva magukat nem indultak a válogatón valamely számban, mert az olimpián egy nap csak egy számra "kaptak engedélyt"? Vigasztalódik-e Szabó és Bóta a négyesben? Erre még van esély - de mi lehet Paksyék vigasza?
