Dékei Kriszta

A legtöbb pszichológus vesszőparipája, hogy problémáink többsége gyermekkorunkban gyökerezik.

A Deák Erika Galéria most két másik magángalériával együtt mutatja be a régió nőművészeit. A tulajdonost a múzeumok és az állam szerepéről, a műgyűjtői kör hiányáról és a menekültek javára tartott árverésről is kérdeztük.

Piszkos titkokat ne várjunk, de a kiállítások személyessége és a sokféle alkotó életének és művének összekapcsolódása jó ötletnek mutatja a művészcsaládokat bemutató sorozatot.

A művész kétségkívül a kortárs magyar művészet egyik nagyágyúja – és itt nem feltétlenül a műtárgy­piacon betöltött sikeres szereplésére gondolok (bár az sem lebecsülendő), sokkal inkább arra, hogy a festői nyelvében a 2000-es években véghezvitt radikális változtatások óta minduntalan képes meglepni a befogadót.

A harmincas éveinek elején járó festőművész kiállítása leginkább Janus-arcúnak nevezhető; mintha két eltérő kézjegy lenyomatait látnánk, amelyek valamilyen módon összekapcsolódnak egymással. A Raiffeisen Galéria immár egyetlen terében (az oldalsó kiállítótermeket ugyanis le/bezárták) összesen nyolc mű látható: négy olajfestmény és négy akvarellmunka.

A számos magyarországi csoportos tárlaton is szereplő osztrák művész harmadik egyéni kiállításának címe egy magyarra nehezen lefordítható és kissé ironikusan átírt idézeten alapul.

A fiatalság (mint szokták volt mondani) nem erény, hanem állapot; de a tehetség kortól független.

Nyilván senki sem gondolja, hogy egy kortárs képzőművész magától lesz ismert vagy sikeres. A kortárs művészeti szcéna is olyan, mint a piac.

Bárhogy is tagadják a művészettörténészek/műkritikusok, mindenkinek vannak kedvenc művészei vagy művészeti irányzatai.

A művésznek Magyarországon két éve volt utoljára egyéni kiállítása; ráadásul a Faur Zsófi Galériában most látható anyagot eredetileg Amerikában mutatták volna be. Az itthoni debütálás mégis szerencsésebb, hiszen bármennyire univerzálisan dekódolható a tizenhárom (nyolc nagyobb és öt kisebb méretű) festmény, mégis felbukkannak bennük sajátosan magyar kulturális, szociológiai és politikai vonatkozások.

Több tényezőtől is függ, hogy miként és mennyire válik valaki a nemzetközi művészeti szcéna jegyzett szereplőjévé, ráadásul a kivívott státusz nem feltétlenül korrelál a művek kvalitásával.

A képzőművészeti szcéna politikai aktivizmusáról ismert szereplőjével a Szabad Művészek csoportról, az Eleven Emlékműről, az Off-Biennále problémáiról, aukciókról és akciókról beszélgettünk.