Kiállítás

Kicsit szomorkás

Jakatics-Szabó Veronika: Memoir

Képzőművészet

A harmincas éveinek elején járó festőművész kiállítása leginkább Janus-arcúnak nevezhető; mintha két eltérő kézjegy lenyomatait látnánk, amelyek valamilyen módon összekapcsolódnak egymással. A Raiffeisen Galéria immár egyetlen terében (az oldalsó kiállítótermeket ugyanis le/bezárták) összesen nyolc mű látható: négy olajfestmény és négy akvarellmunka.

A festmények jóval érdekesebbek, bár nem problémamentesek. Ahogy a kiállításhoz írt szövegben is olvasható, Jakatics-Szabót „a mitológiateremtési folyamat” foglalkoztatja. Alkotásai nem a hetvenes/nyolcvanas évek egyik irányzatának, az ún. individuális mitológiának a leszármazottai (melyet Magyarországon leginkább Gellér B. István és El Kazovszkij neveihez kapcsolhatunk, s melyben a művészek egy eltérő „valóság”, egy külön világ megteremtésére törekedtek), hanem valós látványélményből (fényképekből?) táplálkoznak. Ezekből a megszűrt és áttranszponált képszeletkékből áll össze egy új, nyilván a kollektív mitológia megragadására és megalkotására pályázó, rejtelmes és titokzatos világ, amely egyszerre ismerős és álomszerű. A kiállításon nem, de a meghívón szereplő egyik munka, az Átjáró (és szintén nem bemutatott társai) egyfajta keveréke Vojnich Erzsébet és Kondor Attila képi nyelvének, a sfumatós derengésnek és a szigorú, geometrikus rendhez társított, kozmikus alázatnak.

E művek jellemzője a furcsa, enyhén megdöntött vagy felülnézeti perspektíva, a kép imaginárius terét megtörő, szöveges elemek alkalmazása, az alakok szoborszerű és nem egyénített megragadása, továbbá a belső és a külső, a városi és a szimbolikus tér közötti finom lebegés „ábrázolása”. Ilyen például a Fordított ház című festmény. Ezen egy félig nyitott térben és valamiféle ismeretlen vallás papnői­nek a társaságában egy nemtelen alak látható, aki egy téglatestre támaszkodik. A majdnem egyértelmű, rituális értelmezést megzavarják a földön/padlón tekergő víz- vagy gázcsövek, az üzletházak parkolóira emlékeztető hangulat és a kép jobb alsó sarkába biggyesztett felirat: The Poet.

A festmények közül a legérdekesebb A Babe­lé­nél (máshol csak Babele) című kép, melyen a művész csupán egy parányi, nem odaillő, bár annál viccesebb elemmel töri meg a képtér egységes hangulatát – az ősi és szakrális temetkező- és kultuszhelyre látogató turistákat (köztük a kövekből „boszorkánykört” építő fiatalembert) ugyanis egy, a hátán csinos, színesre festett gázpalackot (mint hátizsákot) viselő férfi figyeli.

Kevésbé izgalmas Az alkimista és a szűz című festmény. Nem csupán azért, mert az ún. valóság csak nyomokban van jelen, hogy túl sok az elidegenítő elem – ezáltal megtörik a mitologikus és a reális világ keveredésének lehetősége. A két, fürdőruhás szereplő ugyanis olyan térben áll, ahol a fák csak jelzésszerűek, a víznek látszó felület pedig a bordó egyik árnyalatában úszik, s az egyik alak kezében lévő csodalámpást (egy fehéren ragyogó gömböt) visszhangozzák a kép „felületén” megrajzolt, fehér körvonalhálók, a kifelé gyűrűző, kozmikus sugárzás utórengései. Hanem azért, mert bár nyitott vagyok a meghökkentő vagy épp szokatlan értelmezésre, ha megfeszülök, akkor sem látom/értem, hogy a képen, „amelyen az egyébként egyszerű fürdőzőkből csak a mi fejünkben, épp a képi környezete által kreált alkimista titokzatos cselekvésében általunk, a néző által van megakasztva, mert szemlátomást észrevette, hogy nézzük”.

A szöveget Jakatics-Szabó férje, Rónai-Balázs András költő jegyezte. Ez csak azért fontos, mert az ő költeményei „ihlették” a művésznő ún. versképregényeit. A négy, kisebb méretű akvarell némelyikét már 2011-ben bemutatták a Kogartban – most „csak” annyi változott, hogy a munkákon felbukkanó szövegbuborékokban angol nyelvű szöveg olvasható. Azon kívül, hogy a fordítás elveszi a szöveg erejét (a „nagy, puha tankok jönnek” fordulat sajnos egészen máshogy hat, mint a „large, soft tanks are coming”, bár lehet, hogy ez csak szőrözés), a több kritikában korábban is felvázolt problémák megmaradtak. A művész sajnos sokszor illusztrációvá „silányítja” a képét, nem hozzáad a versfoszlányokhoz, hanem megismétel. Kicsit olyan, mint Dino Buzatti Képes poémája (1969), azzal az el nem hanyagolható különbséggel, hogy Jakatics-Szabó szemmel láthatóan jobban tud rajzolni. A képmezők szépen és aprólékosan kidolgozottak, ráadásul keverten jelennek meg bennük az eltérő stílusutalások (álrealista, felső nagytotál és művészettörténeti idézet).

A festményektől eltérően egy más, kicsit játékosabb világ jelenik meg bennük – csak a mindent átható melankólia, a lefojtott szomorúság azonos.

Raiffeisen Galéria, Bp. V., Akadémia u. 6., nyitva szeptember 14-ig

Figyelmébe ajánljuk

A saját határain túl

Justin Vernon egyszemélyes vállalkozásaként indult a Bon Iver, miután a zenész 2006-ban három hónapot töltött teljesen egyedül egy faházban, a világtól elzárva, egy nyugat-wisconsini faluban.

Az űr az úr

Az 1969-ben indult Hawkwind mindig a mainstream csatornák radarja alatt maradt, pedig hatása évtizedek óta megkérdőjelezhetetlen.

Pincebogarak lázadása

  • - turcsányi -

Jussi Adler-Olsen immár tíz kötetnél járó Q-ügyosztályi ciklusa a skandináv krimik népmesei vonulatába tartozik. Nem a skandináv krimik feltétlen sajátja az ilyesmi, minden szak­ágnak, műfajnak és alműfajnak van népmesei tagozata, amelyben az alsó kutyák egy csoportozata tengernyi szívás után a végére csak odasóz egy nagyot a hatalomnak, az efeletti boldogságtól remélvén boldogtalansága jobbra fordulását – hiába.

Luxusszivacsok

A Molnár Ani Galéria 2024-ben megnyitott új kiállítótere elsősorban hazai, fiatal, női alkotókra fókuszál, Benczúr viszont már a kilencvenes évek közepétől jelen van a művészeti szcénában, sőt már 1997-ben szerepelt a 2. Manifestán, illetve 1999-ben (más művészekkel) együtt a Velencei Biennálé magyar pavilonjában.

Égen, földön, vízen

Mesék a mesében: mitikus hősök, mágikus világ, megszemélyesített természet, a szó szoros értelmében varázslatos nyelv. A világ végén, tajtékos vizeken és ég alatt, regei időben mozognak a hősök, egy falu lakói.

Visszaszámlálás

A Ne csak nézd! című pályázatot a Free­szfe, az Örkény Színház, a Trafó és a Jurányi közösen hirdették meg abból a célból, hogy független alkotóknak adjanak lehetőséget új előadások létrehozására, a Freeszfére járó hallgatóknak pedig a megmutatkozásra. Tematikus megkötés nem volt, csak annyiban, hogy a társulatoknak társadalmilag fontos témákat kellett feldolgozniuk. A nyertesek közül a KV Társulat pályamunkáját az Örkény Színház fogadta be.

Mészáros Lőrinc egy történet

A Mészáros Lőrinc című történetnek az lenne a funkciója, hogy bizonyítsa, létezik frissen, ön­erejéből felemelkedett nemzeti tőkésosztály vagy legalább réteg, de ha még az sem, pár markáns nemzeti nagytőkés. Valamint bizonyítani, hogy Orbán Viktor nem foglalkozik pénzügyekkel.

„Mint a pókháló”

Diplomáját – az SZFE szétverése miatt – az Emergency Exit program keretein belül Ludwigsburgban kapta meg. Legutóbbi rendezése, a Katona József Színházban nemrég bemutatott 2031 a kultúra helyzetével és a hatalmi visszaélések természetével foglalkozik. Ehhez kapcsolódva toxikus maszkulinitásról, a #metoo hatásairól és az empátiadeficites helyzetekről beszélgettünk vele.

Nem a pénz számít

Mérföldkőhöz érkezett az Európai Unió az orosz energiahordozókhoz fűződő viszonya tekintetében: május elején az Európai Bizottság bejelentette, hogy legkésőbb 2027 végéig minden uniós tagállamnak le kell válnia az orosz olajról, földgázról és nukleáris fűtőanyagról. Ha ez megvalósul, az energiaellátás megszűnik politikai fegyverként működni az oroszok kezében. A kérdés az, hogy Magyar­ország és Szlovákia hajlandó lesz-e ebben együttműködni – az elmúlt években tanúsított magatartásuk ugyanis ennek éppen az ellenkezőjét sugallja.

„A kínai tudás”

Az európai autóipart most épp Trump vámjai fenyegetik, de a romlása nem ma kezdődött. Hanem mikor? A kínaiak miatt kong a lélekharang? Vagy az Európai Unió zöld szemüveges bürokratái a tettesek? Netán a vásárlók a hibásak, különösen az európaiak, akik nem akarnak drága pénzért benzingőzt szívni az ablakuk alatt? A globális autópiac gyakorlati szakemberét kérdeztük.