Dékei Kriszta

Utoljára 2004-ben, a hetvenedik születésnapja alkalmából volt egy nagyobb önálló kiállítása a Budapest Galériában. Mostani tárlata a KOGART Házban több ennél: saját művei mellett bemutatja gazdag kortárs képzőművészeti gyűjteményét is.

Egész sor, kortárs képzőművészettel foglalkozó galéria nyílt az utóbbi fél évben: OCTOGON Galéria, Körzőgyár, Inda Galéria... Van egy közöttük, amely egészen más, mint a többi. A Boulevard és Brezsnyev Galéria leginkább egy zsúfolt lakásra emlékeztető találkozóhely, ahol nemcsak nézelődni és vásárolni lehet, hanem üldögélni, zenét hallgatni ("Abbától Zappáig"), beszélgetni is.

Négyszáz évvel ezelőtt egy leideni molnárcsaládban megszületett az ötödik gyerek, aki a későbbiekben Rembrandt van Rijnként vált ismertté.

A huszadik század képzőművészetét tárgyaló, összefoglaló szakmai kiadványok csak megemlítik, a műtárgypiacon alig bukkan fel műve, a nagyközönség sose hallott róla - mégis több kortárs festőművészünk az öt legfontosabb magyar művész egyikeként említi.

Az új címbõl - A filléres opera lett a Koldusoperából vagy a Háromgarasos operából - már gyanítani lehetett: nem ez lesz az egyetlen eltérés a színházi kánontól az Örkény Színház elõadásában. Eörsi István új fordítása nyomán meg-megcsikordulnak a kisimult dalszövegek, ezért aztán ismét odafigyelünk rájuk. Bagossy László rendezése pedig annyira "elidegeníti" a darabot saját közegétõl, hogy ugyancsak felébreszti a nézõi kíváncsiságot: mit lehet errõl még kitalálni?

ARaiffeisen Galériában még január 11-ig látható Gedő Ilka (1921-1985) nem egészen harminc műből álló, az életmű csomópontjait bemutató kiállítása. A kiállítással egy időben a Gondolat Kiadónál megjelent könyv (Bíró Dávid és Hajdu István munkája) az egész életmű feldolgozására vállalkozik, emellett másfél száz színes táblaképet is tartalmaz. Mindkét vállalkozás előnye, hogy a művésznő tizenhat évnyi "hallgatással" elválasztott két alkotói periódusából kiemeli és a külföldön is elismert késői festményekkel egyenrangúvá teszi az első, korai korszak műveit és művészeti problémáit.

"...A Könyvtár határtalan és periodikus. Ha egy örökké élő utazó bármely irányban átutazna rajta, évszázadok múltán meggyőződhetne róla, hogy egyazon kötetek ismétlődnek egyazon rendetlenségben, amely, így ismétlődve, renddé, a Renddé válik." A Jorge Luis Borges Bábeli könyvtár című elbeszéléséből idézett rész azért került írásom elé, hogy - vállalva az elfogultság súlyos terhét is - nyomatékosítsam: Szíj Kamilla művészete nemcsak a hazai művészeti szcénából emelkedik ki, hanem az egyetemes kortárs művészet produktumaival is állja a versenyt. Persze nem az aktuális trendlovagok, galériaszajhák, műtárgykalmárok felturbózott világában: erre sem az érzékeny technika, sem a művek intim világa nem alkalmas. Szíj Kamilla ugyanis olyan grafikus, aki csupán hideg tűvel és rézkarcnyomó géppel, illetve szabadkézi karcolással készíti többségükben monokróm, minimális motívumsorból építkező, egyedi műveit.