Hecker műveinek stílusát hol poprealistának, hol neogyagyának nevezi, egy azonban bizonyos: egyéni kézjegyével és összetéveszthetetlen műveivel már jó ideje kialakította sajátos képvilágát. Különösen vidám, realista festészet ez, melyben a képmezőt uraló nagy és sík felületek, az egynemű, nem árnyékolt színek, a néhány vonallal jelzett arcvonások, a beállításokra jellemző - a gyerekrajzokhoz, a naiv vagy az egyiptomi művészethez hasonló - frontalitás és a tér reális viszonyait leegyszerűsítő vagy éppen figyelmen kívül hagyó megoldások dominálnak. A bumfordi, sokszor elnagyolt alakok és a karikírozott tájrészletek kontúrjai a kifestőkönyvek egy-egy, árnyalat nélküli színnel befestendő üres mezőit idézik fel.
A valósághűség elvének felrúgása abszurd helyzetek, jelenetek megidézésével társul, és ezt csak tovább fokozzák a festményekre írt vagy a címekbe rejtett ironikus szövegek. Hecker képei nagyrészt talált, legtöbbször beállított privát fotókon alapulnak. Ezek eredeti valóságképe is elbizonytalanítja a befogadót,
hogy amit lát, az tényleg van,
hogy az adaptációk alapanyagát előállító emberi egyedek tényleg közöttünk élnek. Ezt a hatalmas, meglepő és mulatságos anyagot Hecker általában tematikus kiállítások köré rendezi. Már a Deák Erika Galériában két évvel ezelőtt bemutatott művek is két, egymást gunyorosan-kedvesen ellenpontozó egységre osztódtak, s miként akkor, most is az egyszerűség kedvéért életképeknek tekinthető művek kerültek a galéria első termébe.
Az életképek alanyai, a festményeken felbukkanó emberi alakok azonban arctalanok, gyakran fejetlenek is. Emberrészletek, testtöredékek; arcuk kívül reked a képmező által kivágott síkon (Tengerisünös aktrészlet), vagy csak egy kisebb testrészük látszik - például az óriási trambulin alatti vízből kimeredő alsó lábszár (Apa ugrott). Néha csak a hátukat látni (Gyermek élelmiszer-áruház előtt kutyát néz), máskor az arcukat maszk fedi (Kisfiú ufómaszkban biciklizik). Az elrejtés, elfedés elidegenítő hatását Hecker korábban is felhasználta olyan képi toposzok megteremtéséhez, mint a szörnymaszkban fürdő István bácsi, a busóálarcban, bevásárlószatyorral csónakázó férfi, vagy a fekete bankrablóharisnyát és napszemüveget viselő művészalterego.
Tévednénk azonban, ha e műveket csupán a bennünk is élő infantilizmus felől kívánnánk megközelíteni. Hecker legtöbb képén egy-egy apró részlet segítségével nemcsak pontos korrajzot mutat (mi is felfedezhetjük a kicsiny, műanyag kereket a bolyhos, kihúzható kanapé alatt az Öcsi Cilivel olvas című képen), hanem képes egy vissza nem térő pillanatot az örökkévalóságba merevíteni. A csak nyaktól lefelé látható pár, a kertvendéglő faasztalánál sörösüveggel ülő, nejlon fürdőruhás hölgy és a kibomlott kockás inget viselő, fürdőgatyás és strandpapucsos férfi kettőse valódi emléksűrítmény, egy olyan pillanat, amikor hirtelen minden összeáll egy képpé, és gyermekkorunk elfeledni vélt percei (Anyuék a zöldben) egyetlen villanásnyi jelenésben tömörödnek össze.
A második teremben kiállított festmények ember nélküli, de az ember nyomait őrző enteriőrképek, amelyekben igen hangsúlyos a kép a képben motívum szerepe. Emellett a művekben Hecker sok humoros utalást, finom jelet is elrejtett. A csendélet (natura morta) ikonográfiai hagyományát használja fel a függönnyel keretezett ablak, melynek párkányán egy ébresztőóra és egy pink, kövérkés Buddha-szobor üldögél, s amely alatt - a klasszikus girlandmotívumot kifordítva - vöröspaprika-füzér lóg (Enteriőr Buddhával és paprikával). A falfestő henger segítségével (tehát nem imitálva, hanem egy bevett szobafestői technikát felhasználva) megfestett szobafal előtt, a komódon egy fiatal lány fekete-fehér fényképei és Jerry (a mindig győztes Hanna-Barbera-rágcsáló) színes figurája áll (Enteriőr fényképekkel és emlékekkel). A Kocsmabelső falain pedig magyar popikonok (Vuk és Kádár János) portréi sorakoznak, mellettük üresen ásítozik a szobaantennás televízió. Funkciójának csúcsát abban a jelenetben tölti be, amikor egy élettelen, zsiráfot formázó gyermekjáték jelenlétében, képpel és szöveggel közvetít egy ritkán látható természeti jelenséget (Már tart a teljes napfogyatkozás).
Ha a tévéképernyő egy darabka univerzumot sugároz, akkor
egy lepedőnyi föld,
egyetlen dupla ágy a fiatal házasok számára a világ. A Nászutas szoba negédes, törülközőkből font hattyúi is borzalmasak, s feltehetően a szexuális aktivitásra sem hat gerjesztően a pszeudostílbútorok, lehangoló olvasólámpák látványa - bár a tévé a sarokban némi menekülési útvonalat is kínál. Ennél is félelmetesebb pihenést ígér a kiállítás címadó képe (Hotel Caravaggio), s ezt csak előkészíti - akár egy horrorfilmben - a fekete padlószőnyegre helyezett fehér papucs; az ágytakaró vibrálását tovább erősíti egy kép, egy félelmetes képtípus megjelenése. Az ágy fölött, kerek keretben ugyanis Medúza feje látható - szemébe nézni egyet jelent az azonnali halállal.
Deák Erika Galéria, Budapest VI., Jókai tér 1. Nyitva: június 9-ig, szerdától péntekig 12-18, szombaton 11-16 óra között. A képek a www. umraum.zoltanlabas.de honlapon is láthatók.
