Szegedy-Maszák Zoltán-Fernezelyi Márton: Aura 2.
Az intermédia-művész Szegedy-Maszák Zoltán és az informatikus Fernezelyi Márton 1995 óta több közös, a számítógéppel készült digitális, tehát anyagtalan kép és a virtuális, térbeli valóság kapcsolatán alapuló művet alkotott. Művészek és kutatók szoros együttműködése nem egyedülálló jelenség; 1970-ben az oszakai világkiállítás egyik pavilonjának központi terét, egy kollektív műalkotást, amely hatalmas, belülről tükröződő gömbtükör épület volt padlóba rejtett hangszórókkal és egy negyvenöt méter átmérőjű mesterséges ködszoborral, 75 résztvevő építette fel - és közülük csak 12 volt művész, a többi mérnök és tudományos kutató.
Szegedy-Maszák és Fernezelyi első közös művét még a weben lehetett megtekinteni, de miután 1999-ben Karlsruhében Vuk Cosic és társai kiállították Az internetes művészet sírkövét, kettősünk kilépett a kiállítótermekbe, hogy jóval "megfoghatóbb", interaktív formában mutassa be művészetét. Alkotásaik egyik különlegessége, hogy megtekintésükhöz a páros saját fejlesztésű közvetítőeszközét kell igénybe venni. Köztudott, hogy a számítógéppel kommunikáló interfészek nélkül nem férhetnénk hozzá a bináris kód alapján tárolt információhordozókhoz, az ún. képpontokhoz. A szokványos monitor és egér vagy a virtuális valóságok segédanyagai, a kesztyű és sisak mellett elképzelhető és megvalósítható más, egészen különleges interfész is - Christa Sommerer és Laurent Mignonneau 1992-ben például egy olyan installációt készített, melyben az
élő növényeket simogató látogató
gondoskodását és szeretetét a vetítővásznon megjelenő virtuális növények hálálták meg oly módon, hogy látványosan növekedni kezdtek. A magyar páros legtöbb művéhez egy 3dPos névre keresztelt interfészt kell igénybe venni - a zseblámpába épített ultrahangos pozícióérzékelő leginkább egy különös varázspálcára hasonlít, melyet megfelelően használva új és új mesterséges, digitális terek tapasztalhatók meg -, de készült olyan kézbe vehető, képernyőszerű "szem" is, amelyen keresztülpillantva a virtuális valóság képe kiegészült, mintegy keveredett a valós fizikai környezet képével. Az Aura 2003-ban elkészített első, majd mostani második változatában az interfész szerepét egy üvegasztalra helyezett, az asztallap síkján ide-oda tologatható krómacél bögre tölti be. A fémedény mozgását híven követik a köré vetülő torzított képek, amelyek a henger felületén állnak össze "egy képpé". Olyan, perspektivikusan torzult, de egy bizonyos nézőpontból felismerhető tereket, anamorfózisokat láthatunk tehát, melyek egyik leghíresebb, korai példánya ifj. Hans Holbein Követek című festményén jelenik meg. A Dorottya utcában kiállított installáció címe Walter Benjamin aurafogalmára utal. Arra a felismerésre, amely akkor keletkezik, amikor egy korábban készült műalkotást a jelenben szemlélve a befogadó megéli azt a nézett és néző közötti, időben és térben feszülő távolságot, amit a képeslapnyi vagy albumoldal méretű reprodukciók teljesen megszüntetnek. Maga a mű azonban megenged egy másik, az aura szó eredeti jelentéséhez kapcsolódó interpretációt is - hiszen amit látunk, nem más, mint egy megfoghatatlan, illékony fénytest, a henger láthatatlan kiterjedésének napvilágra került lenyomata.
A technikai újítások és egyediségek természetesen önmagukban még nem indokolják, hogy Szegedy-Maszák és Fernezelyi munkáit művészetnek tekintsük. Míg a virtuális világokat fejlesztő tudósok egyre inkább a felhasználók igényeit elégítik ki és a valóságos világhoz megtévesztően hasonlító mesterséges terek előállításán fáradoznak, a páros által kreált térillúziók olyan új képformák, melyek eddig nem létező, új érzéki tapasztalatot kínálnak a látogatóknak. A valós térben, a néző mozgásának megfelelően megnyíló váratlan geometrikus torzulások, tér- és mozgásillúziók, érzékletes perspektívajátékok, a virtuális érintés nyomán térbeli alakzatokká torzuló, majd a kusza fragmentumokból új képpé összeálló látványelemek a vizualitás forradalmának lényegét teszik megtapasztalhatóvá. A páros művein kibomló világok közös jellemzője a mozgás és a geometrikus torzulások együttes használata. Az Aura fémbögréjén feltűnő háromdimenziós és mozgó tárgyak (körben forgó teáskannák, poharak) vagy állatok (jegesmedve, szarvas, teve) képei hol emberi koponyára, lábfejcsontra vetülnek - akárcsak a Holbein festményén feltűnő ovális felületre a memento mori, a nyújtott perspektívájú, torz koponya -, hol maguk is hordozóivá válnak más mozgó képeknek (például Eadweard Muybridge kísérleti, fázisfényképekből összeállított filmjének). Az asztal sarkairól induló anamorfikus környezetek és tárgyegyüttesek változatosságát különféle "történet-terek"(körben futó versszöveg) és szereplők (széttárt kezű, ember formájú bábu) biztosítják. A fényvalóságok dekódolása során csak kíváncsiságra és érzékenységre, a művekben rejlő játékosság elfogadására van szükség. Semmi pánik, a médiaművészet vidám tudomány!
Dorottya Galéria, augusztus 19-ig
