"Szervusz Univerzum, Szerbusztok ti többiek!" - olvasható Baksa-Soós János "pioneer művész" kiállításának bejáratánál. A barátságos üdvözlés elsősorban a világegyetemben létező sok-sok galaxisnak szól, de bárki magára veheti, aki megérti és felismeri saját, egyedi és megismételhetetlen mikrokozmoszlétét, és nyitott a meseszövő kollégák (az égen csillagként tündöklő makrokozmoszok) üzeneteinek befogadására. Január Herceg Horo Olh mint az űrhajózás korának egyik képviselője egyfajta közvetítő szerepet tölt be az univerzum végtelen számú teremtője és miközöttünk; segítségével talán hazaérkezhetünk, otthon érezhetjük magunkat a világban.
Már az alsó szint selyemfestményein láthatjuk, hogy világunk, ez a Naprendszernek nevezett galaxis nemcsak otthonos, hanem domesztikált is. A kilenc színes bolygó egy macskaformájú univerzum sötét háttere előtt lebeg, itt találkozhatunk vezetőnkkel, az asztronautával, s bemutatkozik SYS, a Planétaszemélyiség is. SYS élőlény, egyfajta mindent magába foglaló univerzumisten, amelynek számtalan szellemtesti megnyilvánulása létezik, emellett tárgyiasult metaforája az életen végigfutó - s a kiállítás felső szintjén megvalósuló - Meseútnak.
A Magyarországon eddig legnagyobb kiállításán bemutatkozó Baksa-Soós János - az egykori Kex együttes meghatározó tagja és Berlinben élő összművész - alkotásai elsősorban költői indíttatásból fakadnak ("néha mint meleg hamu fekszem és pihenek"), bár olvashatók olykor személyes programként is ("társadalmi szellemtestünk modernizálását reklámozom termékeimmel"). A naivnak és egyszerűnek tűnő festmények és tárgyak sem Január Herceg képzetlenségének lenyomatai. (Ezt mutatja az a fotósorozat is, melyet szobrász nagybátyja emlékére készített, s amelyen egy - helyben is kiállított - női fej látható különböző megvilágításokban.) 1971-es disszidálása után Düsseldorfban többek között Joseph Beuysnál is tanult, ami csak megerősíthette abban, hogy az eredetiség nem a képfestményen létrehozható utánzatban, hanem az "originális" teremtésben található.
"Személyes célkitűzésem lett galaxisokat, állatokat, planétákat, ásványokat, napokat, növényeket, csillagokat individuális, baráti élőlénynek ábrázolni" - továbbá létrehozni és berendezni egy olyan világot, amelyben minden képzettség nélkül és bárki által megtapasztalható, illetve újra felépíthető az Elveszett Paradicsom. Ezen állapot képei színes falvédőként simulnak a felső szint falára: a több száz akvarellkép digitalizált, levelezőlap nagyságú printjeiből kialakuló patchwork nemcsak "egyszerűen" egy B. S. J.-"összes" - rajta sok állat, növény és egyéb baráti élőlény -, hanem útmutató az elsötétített teremben felépített kozmikus világképjelenethez. A képszőnyeg két oldalát - mintegy ráhangolásként a végső installációhoz - két szakrális tárgy keretezi: egy fekete tálban és füstködben "lebegő", sötét, szem nélküli maszk, és a falon egy profán, szenteltvíztartóra emlékeztető álarcplasztika, melyben a víz helyén egy gyertya található. A szétnyíló sötét függöny mögött elénk táruló világ pedig nem más, mint a kiürült és lelketlen - az amúgy is a szenvedésre és az üdvtörténetre fókuszáló nagy vallásokban elveszett - rítusok újrateremtése a mai, szferikus kornak megfelelően. Modern rituális sámánizmus - aláfestésként Január Herceg Horo Olh saját szerzeményei, archaikusnak tűnő egyszerű dallamok hallhatók -, melynek célja újra létrehozni azt a szinkronitást, melyet az emberiség a világ egészével egykor alkotott, s megélni azt a Meseutat, ahol nem a "búcsúzó múltunk búrázza a jelent", hanem minden egyszerre és folyamatában létezik. A helyszín egy hatalmas, fekete színpad, kicsiny plasztikákból megrendezett jelenetekkel. A Blue Galaxison zajló különféle ceremóniákat, vidám szertartásokat, templomi előadásokat, ünnepélyes miséket indiánok, varázslók, a szerzetes lelkét jelentő kabátok (üres űrhajósruhák) celebrálják oszlopok, oltárok, sírok, emlékművek, napkörök és templomok között. Az űrhajózáskori istentisztelet terepasztalán fellépő apró, színes alakok közt találhatunk vidám űrhajókaravánt, hófehér felhőn lebegő állatvédőt (BB), napjaguárt, madarakat, kutyákat, farkasokat, hernyót, gyíkot, pókot, virágokat és fákat, emberarcú orángutánfejet (Dedy). A színes vagy ki nem égetett kerámiaszobrocskákat (asztalkákat, székeket, korsókat, kockákat), a köveket, tollakat és gyöngyöket, SYS szellemtestét, a libegő vér- és ideghálózatot, a lebegő gömböket, fatárgyakat megvilágító súrló fény árnyékot vet a falakra. A földöntúli, mégis ismerős, mert egy ősi, tradicionális tudásanyagot felidéző árnyakból kibontakozó történet, Baksa-Soós művészuniverzuma lehetőség egyfajta teljesség vidám és játékos megélésére. Hogy mi is érezzük, milyen is az, ha "az ablakon át a csillagok felé repül néha az eszem".
Székesfehérvár, Szent István Király Múzeum, Csók István Képtár. Nyitva: augusztus 12-ig, hétfő-péntek 10.00-19.00, szombat-vasárnap 10.00-18.00
