Hideg, fehér fény - Szüts Miklós: Városi tájképek (kiállítás)

Zene

Lehet, hogy a 21. században furcsának tűnik, ha valaki csakis a tradicionális festészeti műfajokban (csendélet, enteriőr, tájkép) alkot. Mégis ez az igazi feladat: úgy maradni kívül azokon az aktuális divathullámokon, amelyek a modernizmus óta újra és újra, egy-egy stiláris elemet meglovagolva feltámasztják és piackonformmá teszik a festészetet, hogy közben az évezredes hagyomány követése ne az elavultság, a megkésettség érzetét keltse, hanem eleven, kortárs műalkotásokat teremtsen. Az önként vállalt, egészen szűkre szabott kereteken belüli minimális mozgás egyfajta elmélyült, meditatív alkotói magatartást feltételez, továbblépni belőle pedig vagy a keretek további, szinte az elnémulásig vivő szűkítésével, vagy apránként történő tágításukkal lehet. Szüts az utóbbi utat választotta, amikor a csendéletek, majd az enteriőrök után az ezredforduló környéken kilépett a térbe, s elkészítette urbánus tájképsorozatát a lakótelepekről. Az utóbbi négy évben készült képeit bemutató kiállítása egy újabb, igen izgalmas festészeti változást mutat.

A korábbi kiüresedett, ember nélküli betonkockák redukált világa (tűzfalak, ablaksorok, satnya fák, tócsák, magányos lámpaoszlopok) egyszerre szűkül le a városi tér részleteire (utcasarok, aluljáró, sikátor, utcai vészkijárat, lépcső), és tágul ki a víz (móló, kikötő), Budapest belvárosa ismert (Felszab' tér, Karolina út, Szabadság híd, Gellérthegy a Szabadság-szoborral, Margit híd) és a külvárosok ismeretlenebb (Kőbánya, Békásmegyer) környezete felé. E városi tájakban ugyanúgy nem találkozunk emberekkel (bár van a művésznek ilyen képe is), de nyomaikat fellelhetjük; néhol feltűnnek autók és tömegközlekedési eszközök. Tudjuk, hogy valahol ott vannak, de e képeken még epizódszerep sem jut nekik.

A tematikai változáshoz elsősorban a színekhez, a kompozícióhoz és az ecsetkezeléshez kapcsolódó technikai felszabadultság társul. A lakótelep-sorozat szürkében játszó, visszafogott színeit, a képeken uralkodó szórt, vattaszerű derengést mintha robbanás rázta volna meg, mintha egy hihetetlen erejű és fényességű villám csapott volna bele ebbe az édes-bús otthonosságba. Szüts fényfestővé vált, csakhogy ezek a fények elsősorban mesterséges fényforrásokból, utcai világítótestekből, neonokból fakadnak, vagy éppen a természet fénytelen (köd, hajnal, hóesés) és félelmetes jelenségei (vihar) világítják meg a tereket. A festményeken a hideg, fehér fény és a gyakran éjszakai sötétség kontrasztja dominál, s még ha nappal van, akkor is gyakran ellenfényben, igen élesen jelennek meg a részletek. A néhol feltűnő, élénk színfoltok, a vörös (közlekedési lámpa) vagy a sárga (villamos) éppen váratlanságuk miatt értékelődnek fel, zökkentik ki a kompozíciót a megszokott rendből. A korábban jellemző, a mértani testek ritmusán alapuló képszerkezet is felbomlott, a házfalak, lámpaoszlopok, jelzőtáblák fenyegetően megdőlnek, a táj- és térrészleteket sokszor alulnézetből vagy torzító tükörben látjuk, s gyakran a kép nagyobb részét az üresség (égbolt, pára, úttest, kerítés) uralja. Ez a hatalmas erejű explózió elsöpörte a puha, az alapozást alig elfedő ecsetfoltokat, hogy helyükbe egy nagyvonalú, lendületes, zabolázatlan és felszabadult ecsetkezelést emeljen. Ha csak a kiállításon is látható, fehér rizspapírra fekete tussal és barna diófa páccal készített vázlatokat nézzük - amelyek kiindulópontja a "valóságban" éppúgy lehetett napsütötte toscanai táj, mint egy sötét utcarészlet -, úgy tűnik, mintha ez az egyszerre érdes és finom felületű papír megroggyanna a rárakott ecsetvonások súlyától.

Szüts - mint sokan mások - festményeit fényképek alapján készíti. Ha összevetjük a kiindulópontot a végeredménnyel - erre csak a festő honlapján van lehetőségünk -, érvénytelenné válik a másolat fogalma; hiszen a művész újraírja ezeket a képeket. Nem úgy, hogy kiretusál, elfed elemeket, hanem éppen hogy fölerősíti a fényt. A fényt, amelyet akkor érzékelnénk, ha mi magunk lépnénk be a képek terébe. Botorkálunk magányosan az éjszakában, és egy régi típusú fényképezőgép magnéziumvillanásaiban egyszerre más megvilágításban látjuk meg igazából mindazt, amit ismerni véltünk. S akkor, a lenyűgöző s egyben fenyegető, hideg sötétségben örökre belénk vésődnek a "plakátmagányban ázó éjjelek".

Hamilton Aulich Art Galéria, nyitva április 12-ig

Figyelmébe ajánljuk

A saját határain túl

Justin Vernon egyszemélyes vállalkozásaként indult a Bon Iver, miután a zenész 2006-ban három hónapot töltött teljesen egyedül egy faházban, a világtól elzárva, egy nyugat-wisconsini faluban.

Az űr az úr

Az 1969-ben indult Hawkwind mindig a mainstream csatornák radarja alatt maradt, pedig hatása évtizedek óta megkérdőjelezhetetlen.

Pincebogarak lázadása

  • - turcsányi -

Jussi Adler-Olsen immár tíz kötetnél járó Q-ügyosztályi ciklusa a skandináv krimik népmesei vonulatába tartozik. Nem a skandináv krimik feltétlen sajátja az ilyesmi, minden szak­ágnak, műfajnak és alműfajnak van népmesei tagozata, amelyben az alsó kutyák egy csoportozata tengernyi szívás után a végére csak odasóz egy nagyot a hatalomnak, az efeletti boldogságtól remélvén boldogtalansága jobbra fordulását – hiába.

Luxusszivacsok

A Molnár Ani Galéria 2024-ben megnyitott új kiállítótere elsősorban hazai, fiatal, női alkotókra fókuszál, Benczúr viszont már a kilencvenes évek közepétől jelen van a művészeti szcénában, sőt már 1997-ben szerepelt a 2. Manifestán, illetve 1999-ben (más művészekkel) együtt a Velencei Biennálé magyar pavilonjában.

Égen, földön, vízen

Mesék a mesében: mitikus hősök, mágikus világ, megszemélyesített természet, a szó szoros értelmében varázslatos nyelv. A világ végén, tajtékos vizeken és ég alatt, regei időben mozognak a hősök, egy falu lakói.

Visszaszámlálás

A Ne csak nézd! című pályázatot a Free­szfe, az Örkény Színház, a Trafó és a Jurányi közösen hirdették meg abból a célból, hogy független alkotóknak adjanak lehetőséget új előadások létrehozására, a Freeszfére járó hallgatóknak pedig a megmutatkozásra. Tematikus megkötés nem volt, csak annyiban, hogy a társulatoknak társadalmilag fontos témákat kellett feldolgozniuk. A nyertesek közül a KV Társulat pályamunkáját az Örkény Színház fogadta be.

Levél egy távoli galaxisból

Mészáros Lőrinc olyan, mint a milói Vénusz. De már nem sokáig. Ő sem valódi, s róla is hiányzik ez-az (nem, a ruha pont nem). De semmi vész, a hiány pótlása folyamatban van, valahogy úgy kell elképzelni, mint a diósgyőri vár felújítását, felépítik vasbetonból, amit lecsupáltak a századok. Mészáros Lőrincnek a története hiányos, az nem lett rendesen kitalálva.

A gólem

Kicsit sok oka van Karoł Nawrocki győzelmének a lengyel elnökválasztás június 1-jei, második fordulójában ahhoz, hogy meg lehessen igazán érteni, mi történt itt. Kezdjük mindjárt azzal a tulajdonképpen technikai jellegűvel, hogy az ellenfele, Rafał Trzaskowski eléggé elfuserált, se íze, se bűze kampányt vitt.

„Mint a pókháló”

Diplomáját – az SZFE szétverése miatt – az Emergency Exit program keretein belül Ludwigsburgban kapta meg. Legutóbbi rendezése, a Katona József Színházban nemrég bemutatott 2031 a kultúra helyzetével és a hatalmi visszaélések természetével foglalkozik. Ehhez kapcsolódva toxikus maszkulinitásról, a #metoo hatásairól és az empátiadeficites helyzetekről beszélgettünk vele.

Nem a pénz számít

Mérföldkőhöz érkezett az Európai Unió az orosz energiahordozókhoz fűződő viszonya tekintetében: május elején az Európai Bizottság bejelentette, hogy legkésőbb 2027 végéig minden uniós tagállamnak le kell válnia az orosz olajról, földgázról és nukleáris fűtőanyagról. Ha ez megvalósul, az energiaellátás megszűnik politikai fegyverként működni az oroszok kezében. A kérdés az, hogy Magyar­ország és Szlovákia hajlandó lesz-e ebben együttműködni – az elmúlt években tanúsított magatartásuk ugyanis ennek éppen az ellenkezőjét sugallja.

„A kínai tudás”

Az európai autóipart most épp Trump vámjai fenyegetik, de a romlása nem ma kezdődött. Hanem mikor? A kínaiak miatt kong a lélekharang? Vagy az Európai Unió zöld szemüveges bürokratái a tettesek? Netán a vásárlók a hibásak, különösen az európaiak, akik nem akarnak drága pénzért benzingőzt szívni az ablakuk alatt? A globális autópiac gyakorlati szakemberét kérdeztük.